Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

À nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó lá-én, ícedden, 143 teszi, mint elvet, megdönti ezt a kétféleséget. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy az évezredes megszokás zsarnoki hatalommal nehezedik a gondolkozásra és habár most már kétezer évvel is vagyunk a megváltás után, mindenütt tapasztaljuk ennek a gondolkodási mód maradványának nyomait. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy felolvassak egy nagyon érdekes kis szemelvényt. 1790-ből datálódik. »A magyar anyáknak az ország gyűlésére egybegyűlt országnagy]

ai és magyar atyák elejébe terjesztett alázatos kérések. Kedvesink, férjeink, atyák !« Sokat kihagyok belőle és azért, hogy az értelmi folytonosság meglegyen, esetleg kis magyarázatot teszek hozzá. Tehát : »Kérésünk nemcsak nem helytelen, nemcsak nem illetlen, hanem hasznos, sőt szükséges is. Igaz, hogy szokatlan, de haszna és szükséges mivolta bátorit bennünket a szokatlanság ellen. Engedjétek meg, hogy az országgyűlési ülésekben mi is jelen lehessünk, — egész alázatos kérelmük oda irányul, hogy az országgyűlési üléseken ők jelen lehessenek — nem mint végezésteknek itélőbirái, nem mint veletek egyenlő hatalmú törvényszerzők, hanem mint nézők, (Élénk helyeslés jobb felöl.) mint bölcs végezésteknek csodálói és mint önönvéreiteknek, kedves magzatinknak boldogságát igazán szomjúhozó küldöttek, igaz anyák. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Szabjatok Iá az haza boldogságának templomába részünkre egy helyet, de csak — eléggé polcosán, hogy magzatink boldogságának édesen hangzó szava szabadon harsoghasson ajakitokról az anyák füleibe.« Nem azt akarom ennek alapján kérni, hogy a nőknek szabad legyen az országgyűlés karzatán jelen lenni, hiszen ez meg van engedve. Nagy számban vannak jelen és azcn senki a világon nem talál semmi csodálkoznivalót ; de a tanácskozás rendje és menete sem zavartatott meg soha a karzaton lévő nők által, és ugy tudom, hogyha néha revolverek dördültek el onnan, azt nem női kezek tartották. Gsak a szokás hatalmára akarok ennek alapján rámutatni és csak arra akarom felhivni a figyelmet, hogy 1790-ben egészen különös és szokatlan gondolat veit és alázatos kérésképen kellett kérni azt, ami ma egészen magától értetődő és természetes. Kihagyom most azokat a részeket, amelyekkel ezt az »alázatos kérésüket« megindokolják és csak a következő szemelvényt olvasom tovább : »Azt felelitek reá kérésünkre : illetlenség az asszonyt az országgyűlésébe bebocsátani, mi köze az asszonynak az ország dolgával ? Rokka az ő kezébe, nem az ország dolga stb. Illetlenség % Talán illendőbbnek tartjátok lenni, hogy szerelmes párotokat a zsidók módjára kizárjátok az ország templomának szent helyéből ? Az illendőbb-é, hogy a szerencsés vagy szerencsétlen ügyet veletek egyes erővel viselő asszonyaitokat rokkára idézzétek akkor, amidőn közszerencsénknek . . .« Friedrich István : Hol a kormány ? Schlach

ta Margit : ». .. vagy szerencsétlenségünknek dolga forog fenn ? Az illendőbb, hogy országtoknak bő termékeny síőlőtöveit az hazának boldogságára önön magzatitoknak, mint azon mibelőlünk nőttön növő szőlő vesszőknek szerencséltetésére rendelt kertből kivágjátok ? Nem illik inkább, hogy az asszony az ország gyűlésében csodálja férjének bölcs okoskodásait ? Nem illik, hogy lássa, mi mértéklett okossággal s erős okokkal cáfolja meg másnak előadott erőtlen okait ?« (Zaj a baloldalon.) Friedrich István : Hol a kormány ? (Felkiáltások a jobboldalon : Ne zavarjátok !) Hornyánszky Zoltán : Azt akarjuk, hogy a kormány is hallgassa meg. Schlachta Margit: &érem a képviselő urakat, szíveskedjenek meghallgatni, hogy 1790-ben a nők hogyan gondolkoztak az országgyűlés nagyjanói (tovább olvassa) : »Nem illik-e látni, mily szorgalmatosan kei üli el az ő férje azt, hogy másnak beszédjébe ne szóljon s igy az okos renden járó beszédeknek folyamat ját meg ne szaggassa ? Nem ilik-é egy asszonynak az ország gyűlésén lévő bölcs rerd artásból tanulni, miként szabjon ó is házi dfIgairak s népének olyatén rendtartást.« Friedrich István : Akkor is féltek a féifiak a nőktől, mint most. Elveszik a választójeget a nőktől, mit félnek tőlük. Ha bejött ve Ina 30 nő. a kormány mái lég el lett volna zavarva. Rupert Rezső: Mxgyai országon most már c ak a nők a fti fiak S Bizonyos, ha férfiak helyett nők lennének itt, ezzel a kormánnyal rég elbántak volna. (Zaj.) Friedrich István : Harminc nő csinálna itt rendet ! Ad: a nektek 600 vagon lisztet. (Zaj.) Orbók Attila: Akkor Rk&ich többségi pártot csinálna ! (Zaj.) Elnök : Cbei det kérek ! Schlachta Margit (olvassa) : »Nem illiklátni és hallani egy asszonynak, mi jól megfontolt beszéddel állnak elől az országnak atyjai az haza boldogságának szent helyén, ahonnét sok milliom embernek élete, keserve, vére, mindene gyógyulást vár ; nehogy az egész természet az egész emberiség boszut De kiáltson valaha az ő jól ki nem főzött csak egy szavok ellen is.« Még csak néhány sor van (olvassa) : »Meghajnalodott kedvesink Î Itt a sikeres alkalmatosság l Itt az országgyűlésen az a hely, melyben a szabadságnak magva ajakitokról a mi szivünkre pereghet, onnét pedig fiaitok szivében hajthat kellemetes növéseket. Már ha bennünket ki nem rekesztetek az ország gyűléseiből, sőt inkább cda édesgettek : a tetemes károknak megellenzésével tetemes hasznokat is fűzhettek a hazának. Kedvesink ! Férjeink ! Atyák! íme élőtökbe terjesztett kérésünk. Kérésünknek okait, amennyire gyengeségünk engedte, előladtak. Több esedező szavakkal nem terheljük hozzánk s gyermekeitekhez való szereteteteket. Csak egyedül arra emlékeztetünk benneteket, hogy ezen kisded gyönyörűséget szerelmes eltektől meg ne vonjátok.« PataCSi Dénes: Helyes! Megadjuk!