Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

A nemzetgyűlés 312. ülése 19k Haller István : És bár nem tételezek fel semmit sem, azt szeretném, hogyha ez a nemzetgyűlés már most ugy bástyázná körül a maga meggyőződését és véleményét, hogy ezzel szemben még abban az esetben se érvényesülhessen semmi sem, amire a legtöbben nem számitanak, ami azonban végeredményben mégis csak a lehetőségek közé tartozik, amint ezt azok a képviselőtársaim tudják a legjobban, akik a leghangosabban hirdetik, hogy ez nem fog megtörténni. Szilágyi Lajos: Nem merjük hinni ! (Zaj halfelöl.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. H

aller István : En tehát bármennyire honorálom is a kormánynak azt az engedékenységét, hogy ezt a. kérdést nyílt kérdésnek hagyja, mégis a legnagyobb súlyt arra helyezem, hogy a nemzetgyűlés minden oldala mennél pregnánsabban fejezze ki azt, hogy e tekintetben pedig változtatást a múlttal szemben a titkos szavazás rovására semmiképen sem lenne hajlandó akceptálni. T. Nemzetgyűlés ! Volt egy követelésünk, amelyet a kormány teljes egészében honorált, és ez az, hogy eltekintett attól, hogy az ajánlók egyszersmind leszavazottaknak is tekintessenek. Miután e tekintetben a kormány kijelentésével állunk szemben, nincs szükség arra, hogy én ennél a kérdésnél tovább immoráljak. Mégis rá kell mutatnom egynéhány szóval arra, miért volt ez a mi követeléseink között kardinális fontosságú. Rá kell erre mutatnom, nehogy ugy lehessen beállítani a dolgot, mintha mi olyan követeléseket állítottunk volna föl, amelyeknek semmi jelentőségük nem volt s amelyek csak azért támasztattak, hogy valamiképen szembehelyezkedj ünk a javaslattal. Nem. Ez a kérdés kardinális fontosságú és egyike a javaslat azon eredeti intézkedéseinek, amelyek szemünkben legaggályosabbak voltak azért, mert olyan terdanciát sejttettek, amellyel senki sem tud egyetérteni, aid a választások tisztaságát és minden befolyásolástól ment lefolyását kivárja. Miért harcoltunk mi az ellen, hogy az ajánlók leszavazottaknak tekintessenek ? Először azért, mert tiszta jogi abszurdumnak minősítettük ezt. (Ugy van ! half elől.) A szavazás, illetőleg a választás két időpontban folyt volna le. A választók egyik része leszavazott volna 8 nappal hamarább, mint a többi. (Egy hang half elől : Nyiltan !) Szilágyi LajOS : A kocsmában és nemzetvédelmi tiszt jelenlétében ! (Ugy van ! Zaj halidől.) Haller István : Az egyik rész leszavazott volna nyiltan, a másik titokban. (Zaj half dől. Elnök csenget., Az egyik rész leszavazott volna egy hivatali szobában, egy kocsmában . . . Friedrich István : A liszthivatalban ! (Derültség.) Haller István : . . , egy szóval olyan helyen, ahol jelen .van valaki, akinek szava súllyal bír, a a"ki prezentálva azt a névjegyzéket, azt az aján« 2. évi február hó 13-án, hétfőn. 119 lási lapot, azt mondja : most írd ezt alá, ird alá azért, mert én parancsolom neked, ( ügy van ! halfelől.) vagy ird alá azért, mert ez az én óhajom, avagy ird alá, mert ezért adok neked ezer koronát és ilyenformán egy olyan jelölt^ aki élvezte volna esetleg a hivatalos tényezők támogatását, abban a helyzetben lett volna, hogy pont az ellenfél táborából ezer legbiztosabb szavazatot kiemelhetett volna terrorral és pénzzel, mert ezt ellenőrizni nem lehetett volna. Hiszen azt csak nem lehet feltételezni, hogyha leszavazottnak tekintetnék az ajánló, akkor az a jelölt a legbiztosabb híveivel ajánltatná magát ; ellenkezőleg, akkor az a földbirtokos, ha más véleményen van, mint a munkásai, a munkásait becitálja és miután tudja, hogy azok az ellenfélre fognak szavazni, ajánltatja velük a saját jelöltjét és ezzel megtörtént az, hogy az ő cselédjei nem a választási elnök előtt szavaznak, nem az urnánál, hanem a saját uruk kezébe teszik le a szavazatot. (Ugy van ! Ügy van ! halfelől., B. Szterényi József : Nagyon jól exponálja ! Haller István : Az csak egészen természetes tehát, hogy ez ellen harcolni kellett, hogy ezt nem lehetett elfogadni, hogy ilyen tendencia ellen minden erővel állást kellett foglalni. (Ugy van! halfelől.) Szilágyi Lajos : Lóláb ! B. Szterényi József: Ördöngös dolog! Haller István : Én nagyon örülök, hogy a kormány erre az álláspontra helyezkedett, hogy azokat a követeléseket és azokat a törekvéseket, amelyek a választás szabadságának és tisztaságának megvédését célozzák, honorálni kívánja ; elismerte ezt ezzel, hogy ez nem szolgálta volna a választás tisztaságát és szabadságát, s ezért ezt az intézkedést a mi kívánságunkra elejtette. Ezt kardinális javulásnak tekintem és azért ezt örömmel elfogadom. (Helyeslés jobhfelől., T. Nemzetgyűlés ! A mi felfogásunk az volt, hogyha már a választójog terén visszafelé történik egynéhány lépés, akkor kiegyenlítésül történjék valami előre felé is. Az általános választói jognak a korrektivumait nyugaton általában véve abban keresik, hogy nem visszafejleszteni, hanem továbbfejlesztem akarják s azt mondják : igyekszünk biztosítani azt, hogy azok a kisebbségek is, amelyek nem érvényesültek, képviselethez jussanak. Erre kétféle rendszert találtak ki : az egyik rendszer az, hogy az egész országban tulaj donképen nem annyira egyénekre, mint pártokra történik a szavazás, ugy, hogy nagy választókerületek alakittatnak, amelyekben lajstrom alapján szavaznak, az egész nagy kerület 4—5 embert vagy 10 embert vál ászt, — attól függ, hogy milyen a kerület — és a szavazatok értékesítése ugy történik, hogy ott minden szavazat érvényesül, a kisebbség épen ugy, mint a többség. Ezzel a külföldön mindenütt elérték azt, hogyha radikális irányzat fenyegette az országot és az többségben jutott "be a választásokon & fősza vázasnál, a nem