Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

120 A nemzetgyűlés 312. ülése 1922, radikális szavazatok, amelyek kisebbségben maradtak, a maguk képviselőjét mégis be tudták küldeni és ott benn a nemzetgyűlésben ellensúlyozták az esetlegesen győztes radikális irányzatot. Tehát vagy a lastromos szavazásra tértek át, vagy áttértek egyszerűen a kisebbségi képviselet bevezetésére. A kisebbségi képviselet bevezetése t. i. ugy is lehetséges, hogy megmarad a mai kerületi beosztás, megmarad a mai egyéni választás ; minden kerület ugy választ, mint eddig és győz valamelyik jelölt, — amelyik azonban kisebbségben marad, annak a szavazatai a választás után számbavétetnek — pl. minden jelöltnek, aki kisgazda programmal lépett fel, de megbukott, a szavazatai összeszámittatnak, csakúgy, mint a másik párt összes olyan jelöltjeinek a szavazatai, akik megbuktak — s akkor ilyenformán még 30—40 mandátum adatik ki, aszerint, hogy melyik párt élte el egyszer-kétszer vagy többször azt a hányadost, amely ilyenformán egy képviselőre esik. Mi következik be ez által ? Az, hogy bekerüllek azok az emberek, — s egy országban ilyenek mindig vannak s nagy baj lenne, ha nem volnának — akik nem képesek egy 30—40 községből álló kerületben saját agitáció]ukkal bekerülni vagy akik a választási harcot természetük, fizikai állapotuknál fogva egyáltalában nem birják ; akik mint kortesek rosszak s akik mint jelöltek mindig meg fognak bukni, de akik itt a nemzetgyűlésen a maguk óriási tudásával, tapasztalatával a nemzet törvényalkotásának kétségkívül óriási segítségére lehetnének, s akik megakadályozhatnák a maguk tapasztaltságával azt, hogy akárhányszor olyan törvények alkottassanak, amelyeknél már egynéhány hónap múlva rájön a végrehajtó hatalom arra, hogy nem lehet azokat végrehajtani, mert hiszen a kritikájukkal nem járultak hozzá azok, akik nagyon jól ismerték azt az ügyet, amely felett ez a törvény intézkedik. Egy szóval nem következnék be az, hogy egy-egy törvényjavaslatot a végrehajtás során négyszer-ötször kell módosítani, mert olyan dolgok maradtak ki belőle, amiket a szakavatott tudós, a szakember, a tapasztalt közgazdász azonnal észrevett volna. Hát nem érdeke-e az országnak, hogy valami mód adassék arra, hogy a pártok, illetőleg az országban kialakult többségi vélemény sérelme nélkül ezek az emberek bekerülhessenek a nemzetgyűlésbe 1 Ha ilyen kisebbségi képviseletre a kormány mintegy 25—30 mandátumot tart fenn ; ha ennyivel szaporítja a képviselők mai számát, akkor mi történhetik meg ? Az, hogy annak a 4—5, vagy nem tudom hány pártnak, amely küzdeni fog a nemzetgyűlési választások idején, mindegyike be tud talán meghozni azokon kivül, akik a kerületben győztek, két-három embert. —többet nem, de 2—3 embert — együttvéve azonban 25—30 olyan embert, akiket először minden párt a maga diszének tart, másodszor akik az országban is olyan súllyal birnak, hogy azt a súlyt itt a nemzetgyűlés serpenyőjében értékesiteni kétségkivül közérdek, harmadszor olyan embereket., akik a maguk szaktudásával, tapasztalt- ! , évi február hó 13-án, hétfőn. ságával a törvényhozás munkájában nagy értékű közreműködést fognak tudni kifejtem. Ez volt az az indok, amelyért mi a kisebbségi képviselet elfogadását kértük, azért, hogyha már a törvényjavaslat az egyik oldalon visszafejlődést mutat, — mert hiszen kétségkivül visszafejlődés az, amikor jogokat veszünk el — akkor a másik oldalon mutasson haladást ; (Halljuk ! báliétól.) ; akkor közeledjünk az európai választási rendszerek felé, közeledjünk a lajstromos szavazással és a kisebbségi képviselettel. Végtelenül sajnálom, hogy e tekintetben egyezség nem jött létre. En ma is azon a felfogáson vagyok és maradok is, hogy a magyar nemzet intelligenciájának meg kellett volna adni azt a módot, és lehetőséget, hogy a legintelligensebbek, a legképzettebbek, de olyanok, akik egyéni választás alapján nem fognak tudni ide bejönni, idejöhessenek, mert ebből sem pártoknak, sem kormánynak kára nem lehetett volna, de még ha lenne is, azt akkor is vállalni kellene, hogyha az országnak lenne belőle haszna, (ügy van ! halfelől.) már pedig az, hogy az országnak abból haszna volna, minden kétségen felül áll. Mert azt. mondani, hogy ezek nem álltak volna közvetlen összeköttetésben egy választókerülettel és igy ők nem lettek volna olyan értelemben képviselők, mint a többiek, mert kevesebb kötelesség terhelte volna őket a kerületük felé : azt hiszem, ezt az argumentumot komolyan felhasználni nem lehet, mert azok éreztek volna bizonyára az egész magyar nemzettel szemben olyan felelősséget, mint aminőt érez egy képviselő a saját kerületével szemben ; azok egész bizonyosan, épen mert nincsenek kitéve annak, hogy ily aprólékos érdekeket szolgáljanak, egész életüket és tudásukat sokkal nagyobb erővel tudták volna érvényesíteni az egész nemzet érdekében. (Ugy van ! halfelől.) Mi ennek a nemzetnek a baja ? Épen az, hogy nagyon kevesen vannak, akik teljesen a nemzetnek tudnak élni, aldk semmiféle más szempontot nem kötelesek figyelembe venni, csak a nagy nemzeti szempontot. Épen az lenne a szerencséje az uj országgyűlésnek, ha itt minél többen volnának olyanok, akiket semmiféle kicsinyes szempont és kicsinyes kötelék nem korlátoz, hanem egészen függetlenül és szabadon, még a kerülettől is függetlenül, csak az ország érdekét szolgálják és a maguk meggyőződését — ha tetszik, ha nem tetszik valakinek — mindig a serpenyőbe vethetnék és ezzel az ország ügyét szolgálhatnák. Én a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom továbbra is a kisebbségi képviselet kérdését, és nagyon kérem mindazokat, akik ugy érzik, hogy ők mindenkitől függetlenül és szabadon fogják leadni szavazatukat, tegyék konszideráció tárgyává a kisebbségi képviselet kérdését is és barátkozzanak meg azzal, hogy ha már teszünk lépést visszafelé, akkor a. kisebbségi képviselet bevezetésével tegyünk egy lépést előre is. Nem kívánom a nemzetgyűlés idejét tovább igénybe venni. (Halljuß ! Halljuk ! halfelől.) Azx>'