Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

84 A nemzetgyűlés 300. ütése 1922. Azt mondja a kormány, hogy neki erre a táborra a magyar néppel szemben szüksége van azért, hogy a konszolidációt előbbre vigye, hogy a társadalmat ellenségei ellen megvédje. Megint csak a cseh példára hivatkozom, hogy az elnyomó, tőlünk területet és népet rabló csehek, akiknek okuk volna félni azoktól, akiket igába hajtottak, az a cseh állam nem hivatkozik arra, nem mondja, hogy megfosztalak benneteket a birói Ítélkezés garanciájától és önkényesen, kényem-kedvem szerint fosztlak meg meghatározott időre a szabadságtól. Budaváry László : Hogyan lehet ilyen összehasonlítást csinálni? Rupert Rezső: Természetesen azon az ellenséges területen is vannak azért esetek, hogy a végrehajtó hatalom beleavatkozik és ideigóráig a meghódított népek közül kiragad egyeseket és fogságban tartja őket. , Budaváry László: Mindig! Állandóan! Rupert Rezső : De azt látjuk, hogy ott végeredményében mégis eljut a polgár a maga fóruma elé . . . Budaváry László : Sohase ! Rupert Rezső : . . . eljut a biró elé és módjában van mégis bíróság előtt védekezni és a bíróság szavát meghallani, amely szóban azokon a területeken is van valami garancia, mert én, akit tájékoztatott egy megszállás alá jutott barátom, hogy mikép történik az igazságszolgáltatás, itt az ő alapos információja alapján állithatom, hogy ott objektivitás, és az igazságérzet uralkodik azon a földön, ezt az igazságot képviseli a brünni legfelsőbb törvényszék, amely előtt megható esetek játszódnak le. Vigasztaló esetek, példák vannak arra, hogy a cseh állampolgárral, régi cseh születésű emberrel szemben, tót emberekkel szemben is a magyar embernek is igazságot adnak minden esetben, amikor a magyar embernek igazsága van, habár rosszakarattal, körömfont indokolással el lehetne tőle ütni. Birtha József : Nem ugy van ! Ha még igy volna is, akkor sem szabad ezt elmondani ! Ez nem hazafias cselekedet! Rupert Rezső : Az igazság a fő ! Ön eljött onnan hosszú ideje, ön ott hagyta testvéreit, nem lehet tájékozva . . . Birtha József : Nem azért jöttem el, mert szerettek és a magyarokat megbecsülték volna. Rupert Rezső': Régen eljött, ön tehát nem tudhat semmit. .. Birtha József: Tudom, hogy üldözik a magyarságot ! Rupert Rezső : Én ellenben egy magyar barátomtól tudom ezt, aki legalább is olyan jó hazafi, mint ön. Szenvedésekkel tűri az. igát. Ott maradt testvérei közt, hogy segítségükre lehessen. 0 mondotta ezt, kénytelen vagyok mindezt megdöbbenéssel elmondani neked, mert félek attól, hogy utóbb is a magyar nép akkliévi január hó 28-án, szombaton. matizálódik ott, ha ilyen jól bánnak vele s olyan rosszul nálatok. Tegyetek valamit. Budaváry László: Ennek épen az ellenkezője igaz! Birtha József: Egy becsületes magyar ember sem tud beletörődni. Elnök: Csendet kérek! Budaváry László: Ilyen összehasonlításokat nem szabad tenni! (Zaj. Elnök csenget.) Ez nem hazafiság. Rupert Rezső : Mindamellett, ha ott atrocitások vannak, ha a polgári szabadságot lábbal tiporja is az idegen hódító, akivel szemben gyűlöletet érzünk, ez valamiképen mégis megérthető volna, hiszen ellenséggel állunk szemben. Azt azonban nem tudom megérteni, hogy van az, hogy idehaza magyar emberek nyomnak el magyar embereket, magyar emberek üldöznek rendszeresen magyar embereket, a magyar kormány kegyetlenkedik a magyar polgársággal szemben. Ez az eljárás nem igazolt. Nem egyéb, mint hitvány és átlátszó ürügy, amikor ide vetik elénk mentségül, hogy ezeknek az intézményeknek fentart adminisztratív hatalomnak Ítélkezésére, arra az óriási hatalomra, amely egyetlenegy állam kormányát sem illeti meg, hogy egyszerűen becsukathatja birói Ítélet és eljárás nélkül az embereket, a társadalom ellenségeivel szemben van szükség. Ez nem igaz. Arra hivatkoznak, hogy a kommunizmus letörése s a kommunista rendet szolgálók megjavítása végett van az internálásra szükség. Ez sem igaz, mert hiszen látjuk, hogy a kommunizmus alatt működő egyes emberek nemcsak hogy nem üldöztetnek, hanem az uj alkotmányos rendben is, amely a kommunizmusnak ellentéte, a keresztény nemzeti irányzatnak idejében is igen magas polcokra emelkednek, sokszor oly pozícióba, honnan az internálásokat is irányithatják. Csak az a különös, hogy mégsem látják be ezek sem, hogy másokkal szemben is megértéssel kellene viseltetniök ; nem látják be, hogy ők több érzékenységgel, több jószivvel tartoznának eljárni azok ellen, akik szintén nem vétkeztek nagyobbat, mint ők. Itt van előttünk néhány példa. Távol áll tőlem, hogy azt állítsam, — bolond ember is, aki azt állítja — hogy például Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister ur kommunista volt. Bolond ember az is, aki azt állítja, hogy Vass József kultuszminister ur a Károlyiforradalomnak hive volt. Senkinek sem jut eszébe ilyesmit állítani, hiszen az ő életérdekeikkel ellenkezett volna az, hogy kommunista érzelműek, vagy forradalmi érzelműek legyenek. Nem állítom és komolyan senki sem fogja ezt állítani Bánffy Miklósról sem, aki annakidején a Károlyi Mihály által kiutalt 100.000 svéd koronával ment ki és akart a Károlyi-forradalom mellett Angliában propagandát csinálni. Senkinek sem jut eszébe, hogy ilyeneket állitBon róluk; ha azonban mégis tényleg részt