Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
A nemzetgyűlés 300, ülése 1922. vettek ennek a regime-nek szolgálatában, ha emberi okokból, mint tömegemberek, nem szállhatván szembe avval a borzasztó orkánnal, vis majorral, ők is alkalmazkodtak, ha arra hivatkoznak, hogy ezt kénytelenek voltak megtenni, azért, mert családjuk és gyermekeik exisztenciája függött az alkalmazkodástól; ha arra is hivatkoznak, és ezt tartom a legalaposabb hivatkozásnak, mert hiszen másra nem is szabad hivatkozni, csak arra, hogy azt hitték, hogyha azon a helyen megmaradnak, többet használhatnak; ezek után, ha ők legalább formailag ott voltak és részt vettek a regime szolgálatában, azt kell tőlük várni, hogy viszont ők is irgalmasak legyenek azokkal szemben, akik szintén nem cselekedtek mást. De ha megértem is azt, hogy alkalmazkodásuk utólag expiálható, mégis szebbnek tartom azt, ha valaki még akkor is, ha anyjának, feleségének vagy gyermekeinek kenyeréről volt is szó, nem alkalmazkodott, hanem mereven szembehelyezkedett a forradalmakkal. (TJgy van! a szélsÖbaloldalon.) Cserti József: Ez az igazság! Rupert Rezső: Amikor azt látjuk, hogy az államélet legmagasabb polcára emelkednek az alkalmazkodók, akkor nagyon visszásán hangzik az, hogy viszont a zalaegerszegi táborban, vagy a börtönökben ülnek olyanok, és pedig ugy, mint a társadalom ellenségei, akik azzal a rendszerrel, amelyet mások szolgáltak, — bár megérthetőleg szolgálták — mereven szembehelyezkedtek. Itt is kinálkozik egy nagyon jó példa az összehasonlításra. Emiitettem már három minister urat, akik azoknak a rendszereknek szolgálatában résztvettek. Legyen szabad most ezekkel szemben • hivatkoznom valakire, aki szintén itt él a szemünk előtt, aki két évig volt a zalaegerszegi táborban és hogy miért, nem tudom másként megokolni, mint azzal, hogy mereven szembehelyezkedett azzal a rendszerrel, amelyet a minister urak szolgáltak. Itt van pl. Molnár Kálmánnak, a Ház egyik gyorsírójának esete. Ez a Molnár Kálmán annak idején, amikor a kommunizmus ideje elérkezett és szolgálni kellett volna idebenn, az uj, a törvénytelen törvényhozást, jegyeznie kellett volna a kommunista konventnek üléseit, azt mondotta, hogy : »ilyen^gaz gyülekezetnek nem állok rendelkezésére«. És mi lett a vége? Az említettek egyik része, azok, akik — mondjuk, okos alkalmazkodásból—végigszolgálták ezeket a rendszereket, ministeri polcokra emelkedtek, Molnár Kálmánnak és a többi Molnár Kálmánoknak el kellett menniök a zalaegerszegi táborba, ahol vizsgálat nélkül, minden eljárás és bűn nélkül fogva tartották őket. Birtha József: Csak ezért? Mondja el a többit is! Gr. Széchenyi Viktor : Más hibája nem volt? Kóródi Katona János : Biztosan másért ment oda! (Zaj.) Rupert Rezső : Mondom, ezeknek, egyeseknek, akik szembehelyezkedtek a kommunizmuséi január hó 28-án, szombaton. 85 sal, el kellett menniök a zalaegerszegi táborba, (Mozgás.) Az időknek ilyen előrehaladott stádiumában, . . . Gr. Széchenyi Viktor : Bizony, már három óra van! (Derültség.) Rupert Rezső : . . . amikor nagyon tisztában vagyunk már azzal, hogy mi a kurzus-rendszer, hogy hány ártatlan embernek kellett elpusztulnia, évekig fogságot szenvednie miatta, nem értem meg az uraknak arcán megjelenő mosolyt. Ha akárki lett volna ez a Molnár Kálmán, azzal az egy tényével, hogy a kommunizmust veszélyes körülmények közt megtagadta, expiait mindent és örökre alibit igazolt a tekintetben, hogy a társadalomnak nem lehet ellensége. Ez a Molnár Kálmán becsületes ember, nem jutott egyetemi tanársághoz és semmi egyébhez a Károlyi-forradalom alatt sem, hanem azt mondotta; minthogy én Károlyi Mihályt szolgáltam és őt ma is becsületes embernek tartom, nem tagadom meg. Ez büszke, férfias kijelentése az önérzetes embernek, akinek meg lehet bocsátani azt a kis hibáját, hogy következetes maradt akkor is, amikor ezért már nem kaphatott állást; meg lehet bocsátani, mert viszont a kommunistákkal meg mereven szembehelyezkedett ; megbocsáthatunk neki, hiszen mi igen sok embernek megbocsátunk, megbocsátunk még itt a ministeri székben ülőknek is, akik pedig sokkal többet tettek, mint amennyit Molnár Kálmán tett. (Mozgás.) Ezt csak annak illusztrálására akartam felhozni, hogy mennyire igazság nélkül, mennyire minden erkölcsi alap nélkül kezelik az internálási kérdéseket és mennyire nem arról van itt szó, hogy a magyar társadalmat és a nemzetet komoly veszedelmek ellen megvédjék, hanem csak arról, hogy az az érdekcsoport, amely az országot hatalmában tartja, ezt a hatalmát továbbra is prolongálhassa. Erre szüksége van azért, hogy rendelkezésére álljanak a terror eszközei, amelyekkai hatalmát fentartani lehet. Pedig veszedelmes az, amikor valaki a félelem segítségével uralkodik. Méltóztassanak csak viszszaemlékezni azokra a rossz időkre, amikor az utcasarkokon plakátokon jelent meg a nevünk, hogy fel fognak bennünket akasztani, ha akármelyik népbiztosnak csak a haja szála is meggörbül. Méltóztassanak visszaemlékezni azokra az időkre, amikor el is hurcoltak bennünket, és hónapokig fogva tartottak mint túszokat; méltóztassanak visszaemlékezni arra az időre, amikor az utcasarkokon minden nap mindig más és más ártatlan cselekményre a halált hirdették büntetésül, csakhogy minket megrettentsenek, nem másért, csak azért, mert féltek, mert egypár embernek, egy érdekcsoportnak nyugalmáról volt szó, mert a Kun Béláék nyugodtan akartak aludni. Ezért nekünk, az egész nagy polgári társadalomnak szenvednünk kellett. Birtha József : Hogy lehet hasonlítani a mai állapotokat Kun Béláékhoz? Milyen lélekkel?
