Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
À nemzetgyűlés 300. ülése 1922. e gyűjtemények felosztását és az őt megillető alkatrészek kiszolgáltatását igényelheti. Mindezek alapján az érdekeltek figyelmét nyomatékosan felhivtuk arra, hogy a Magyarország részére biztositott jogokra figyelemmel, az Ausztria területén lévő közös vagyontárgyak, koronabirtokok s a volt uralkodóház magánjavai tekintetében az osztrák kormány egyoldalulag jogérvényesen nem rendelkezhetik, ily vagyontárgyak felett Ausztria érdekében tett bármely egyoldalú rendelkezés Magyarország érdekeit sérti. Egyúttal intézkedéseket kértünk annak megakadályozása végett, hogy az osztrák kormány a szóbanforgó javak felett továbbra is mint saját tulajdona felett rendelkezhessék. Megjegyzem még, hogy a közös javak kérdésével már hivatali elődeim is ismételten foglalkoztak, a magyar kormánynak álláspontjáról a nagykövetek tanácsát és a jóvátételi bizottságot már tájékoztatták, a bécsi kormánynál a szóbanforgó kérdések rendezése tekintetében többizben tárgyalásokat kezdeményeztek. E tárgyalások alapján azonban Ausztriának vonakodó magatartása miatt még nem lehetett barátságos megegyezést létesíteni. Az elmondottakból méltóztatnak meggyőződést szerezni arról, hogy mihelyt a külügyminister ur, illetve a magyar kormány, tudomást szerzett arról, hogy Ausztria pénzszerzés céljából a gobelineket elzálogosítani kívánja, minden szükséges lépést megtett Magyarország érdekeinek megóvása érdekében. Tiltakozott mindazoknál a helyeknél, amelyeknek e kérdésben szavuk van. És habár e tiltakozó jegyzékünkre nem kaptunk választ, reméljük, hogy e tényezők Ausztriának szándékait a gobelin-elzá logositásra nézve meg fogják akadályozni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak ezt a nyilatkozatot addig is, míg a külügyminister ur is válaszolni fog az interpellációra, tudomásul venni. Elnök : Miután a házszabályok értelmében a külügyministerhez intézett interpellációra csak a külügyminister ur válaszolhat és a kereskedelemügyi minister ur felszólalásának nem is volt egyéb célja, mint hogy a közvéleményt ós a nemzetgyűlést a fenforgó kérdések tekintetében felvilágosítsa, határozathozatalnak helye nincs. Következnek az interpellációk. Soron,van? Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Évszázadoknak szenvedésein, véres küzdelmein kellett a világnak keresztülmennie, számtalan forradalomnak kellett egymás után egymáson keresztülnyargalnia, amíg végre eljutottunk az alkotmányos berendezkedés azon formájához, amelyben világszerte a művelt államok élnek, nevezetesen ahhoz a formához, melyben már a különféle államhatalmi ágak egymástól el vannak választva azért, hogy harmonikusan együtt működhessenek. Sok évszázadnak véráldozatára volt szüksége ahhoz, hogy végre a törvényhozó hatalom és a évi január hó 28-án, szombaton. 83 birói hatalom a végrehajtó hatalomtól elválasztassék és végre olyan államszervezet, olyan alkotmány jöjjön létre, amely az államnak célját legjobban betöltheti, hogy t. i. az egyéni boldogságot juttassa érvényre, hogy az, ami legfontosabb része ennek a boldogságnak, az egyéni szabadságot, a polgári szabadságot juttassa el a maga diadalához. T. Nemzetgyűlés ! Ma már minden művelt állam ilyen államformában él, a magyar államot kivéve. Itt két év óta, de talán egy kissé hoszszabb idő óta is azt látjuk, hogy az ő területén a végrehajtó hatalom és a többi hatalom többé nincsenek egymástól elválasztva, mert hiszen most már nem őrzi független bíróság a polgári szabadságot és vagyont, hanem a polgári szabadságnak ügyeibe, a vagyon ügyeibe a végrehajtó hatalom is beavatkozhatik. E tekintetben majdnem rosszabb sors jutott a magyarnak osztályrészül idebenn a megmaradt országrészben, mint a meghódított területen élő magyarságnak. Szinte megdöbbenve kell itt hivatkoznom arra, hogy a cseh-szlovák államban a polgári szabadság épebb még a magyarok számára is, mint amilyen ép idebenn a magyar földön. Méltóztatnak tudni például azt, hogy Magyarországon az esküdtbíróság intézménye nincs meg, az esküdtbiráskodás Magyarországon szünetel. Mily kiáltó és bántó ellentét ezzel szemben az, hogy a megszállott szlovák területen az esküdtbiráskodás intézménye, és pedig ugy, ahogy a magyar törvény annak idején rendelte, életben van, hogy ott, a megszállott területen, a rabságba vetett magyarság felett azokban az esetekben, melyekben ezt a magyar törvény elrendelte, az esküdtbíróság Ítélkezik. A csehszlovák területen annak a szlovák részein tehát, t. Nemzetgyűlés, érvényben van a magyar törvényhozásnak egy törvénye, az esküdtbiróságról szóló törvény. Szomorú ez, különösen ha meggondoljuk, hogy nálunk nemcsak hogy az esküdtbíróság intézményét vagyunk kénytelenek nélkülözni, hanem látjuk és tudjuk — hisz mindennapos eset ma már, egy nyitott, tátongó, mindenkitől látható sebe ez az országnak —, hogy a végrehajtó hatalom napról napra még ina is számtalan polgárt foszt meg polgári szabadságától, és pe^ig birói Ítélet nélkül, nélkülözzük tehát az alkotmányos államnak legfőbb posztulátumát, azt, hogy a polgári szabadság felett csak birói Ítélettel lehessen dönteni. Ezt a rendszert, amelyben a bíróság többé nem őrködhetik a polgári szabadság felett, ezt a rendszert intézményesiti meg különösen a zalaegerszegi internálótábor. Ebbe a táborba a kormányhatalom intézkedései folytán a végrehajtó hatalomnak tetszése szerint kerülnek polgárok, még pedig szokszor olyan polgárok, akik ellen nem lehet bűnvádi eljárást indítani vagy akiket a magyar független bíróság mint ártatlanokat felmentett. 11*
