Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
A nemzetgyűlés 299. ülése 1922, Sajnálattal kell azonban megemlékeznem arról, hogy — legalább az én megállapításom szerint — ezen a téren is elhanyagolta a maga kötelezettségeinek teljesítését a magyar kormány. Ebben a tekintetben is hibák, sőt mulasztások követtettek el, amely hibáknak és mulasztásoknak nem lett volna szabad bekövetkezniök. Én ezt az alkalmat tulaj donképen arra akarom felhasználni, hogy a magyar kormányt e téren fennálló kötelességére ismét figyelmeztessem. Tudvalevő, hogy az Erdős-Kárpátok kérdésének diplomáciai elintézésénél a magyar kormány Benessel, a cseh külügyministerrel . . . Birtha József: Hóhérral! Kutkafalvy WliklÓS:... és ministerelnökkel áll szemben, aki sokkal agilisabb, sokkal előrelátóbb,, sokkal ügyesebb . . . Szádeczky- Kardoss Lajos : Eavaszabb ! Kutkafalvy Miklós:... és sokkal nagyobb taktikai érzékkel bir, semhogy mi ne tartanánk állandó kötelességünknek erre a kérdésre ügyelni, Benes minden lépését figyelemmel kisérni és minden diplomáciai lépést az igazságnak és a békeszerződéseknek, a Millerand-féle kísérőlevélnek alapján azután tőlünk telhetőleg kihasználni. Birtha József : Lesz még a kutyára dér ! Kuíkafalvy Miklós : Itt van a cseh-lengyel egyezmény, amely igen kellemetlen ül hatott a magyar kormányra csonka Magyarország területe szempontjából. Szádeczky-Kardoss Lajos: Még mindig nem ratifikálták ! Birtha József: Már eléri azt is Benes, ha igy haladunk ! Kutkafalvy Miklós : Tény azonban, hogy annál a történeti múltnál, történeti hagyománynál és évszázados szimpátiáknál fogva, amelyek fennálltak és ezidőszerint is fennállnak a magyar nép és a lengyel nép között, mi joggal számíthattunk a lengyel támogatásra, különösen politikai, diplomáciai téren akkor, amikor a Magyarországot igen súlyosan érintő saint-germaini békeszerződés szerint pl. rutén kérdésben az intézkedés az, hogy a szövetséges és társult hatalmak bármelyike a nemzetek szövetsége elé viheti a rutén kérdést és az ott tárgyaltatik. De mindettől eltekintve, rendkívül fontos volt és fontos ma is ránk nézve az, hogy egy külállam önzetlen igazi jóakaratát és barátságát birjuk-e vagy sem. És ez volt Lengyelország. Benes politikája következtében legalább egyelőre ezt a lengyel támogatást is, ugy látom, elvesztettük annak az egyezménynek következtében, amelyet a cseh és lengyel kormányok egymással megkötöttek. Szádeczky-Kardoss Lajos : Arra nem terjed Iá a szerződés ! Kutkafalvy Miklós : Kérem, a szerződés szerint a lengyel kormány a Felvidékre kijelenti a maga desinteressement-ját, érdektelenségét. Szádeczky-Kardoss Lajos; Csak Szlovenszkóra! évi január hó 27-én, pénteken. 59 Birtha József: Az a Felvidék! Ez szerintük elhúzódik a Dunáig, sőt még Vácot is akarják Benes úrék ! Kutkafalvy Miklós: Engem mindenesetre nagyon kellemesen érintene, ha ennél a desinteressement-nál a rutén terület, az Erdős-Kárpátok területe nem szerepelne, nem foglaltatnék benne. Szádeczky-KardoSS Lajos: Ez teljesen ki van hagyva ! Kutkafalvy Miklós: A nyilvánosságra került egyezmény szerint általában a Felvidékre jelentette ki a maga érdektelenségét a lengyel kormány . . . Birtha József : Szóval a csehek által ma megszállott területre ! Kutkafalvy Miklós : ... és én nem tudom, hogy ezt az érdektelenséget, mely a Felvidékre szól, Benes nem fogja-e az Erdős-Kárpátok területére is applikálni és magyarázni ? Szádeczky- Kardoss Lajos : Majd én kimutatom. Kutkafalvy MiklÓS : De az a tény, hogy létrejöhetett Lengyelország és Csehország között egy egyezmény, amelynek éle kifejezetten Magyarország ellen irányul, . . . Birtha József : Ez mulasztás ! Kutkafalvy Miklós: ... ez a tény bizonyitja, hogy itt valahol hiba történt. Orbók Attila : Ez a lengyel hála Magyarországgal szemben ! (Zaj.) Birtha József : Azoktól sem volt szép dolog, ezt le kell szögezni ! (Elnök csenget.) Kutkafalvy Miklós : A cseh-lengyel egyezmény megkötése által teremtett helyzet következményeit ezidőszerint nem boncolgathatom, nem állapithatom meg, mi lesz ennek az egyezménynek a következménye, csak egyszerűen konstatálom a száraz tényt, hogy Csehország és Lengyelország között létrejött egy egyezmény, amelynek éle területi szempontból is Magyarország ellen irányul. Ebből a tényből bátor vagyok következtetni azt, hogy itt hiba történt. Hogy azután milyen mértékű hiba és hogy mi volt ez a hiba, annak részletes vitatásába ez alkalommal természetesen nem óhajtok belebocsátkozni. Hogy azután volt-e és van-e Lengyelország részéről hálátlanság és hogy ott is követtetett-e el hiba velünk szemben, az megint olyan kérdés, amely ezidőszerint ránk nem tartozik. Ezidőszerint ránk az a tény tartozik, hogy létrejött egy egyezmény Csehország és Leng3^elország között, amelynek éle kifejezetten Magyarország ellen irányul, még pedig területi szempontból is. Ahogyan én ismerem a dolgokat, ez az egyezmény azért jöhetett létre, mert a magyar kormány ebben a kérdésben lavirozó, hezitáló magatartást tanusitott. Egyrészt nem bizott a lengyel állam állami stabilizálásában, és a lengyel kormány ezt tudta és látta, ugyanakkor pedig nekünk is, Lengyelországnak is régi közös esküdt ellenségével, a cseh kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozott. A magyar kormány nyilván abban a reményben, abban a tudatban volt, hogy a cseh kormánnyal
