Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

56 A nemzetgyűlés 299. ülése 1922. évi január hó 27-6%, pénteken. nem ugy, mint az az Áruforgalminál történt, hogy nem tudom, hány tisztviselőt vittek ki és tartottak hatalmas fizetéssel a vidéken, ahol nem munkával, hanem legtöbbször lumpolással töltötték el az időt, hanem megfelelő, megbízható tisztviselők révén kell ezt lebonyolítani, ugy hogy a közvetítők kizárásával az a plus, amit az állam adhat a tenyésztőknek, tényleg azok zsebébe kerüljön. Nem akarom hosszura nyújtani interpellációmat ; a földmivelésügyi minister úrtól különben is ígéretet kaptam, hogy már a holnapi nap folyamán abban a helyzetben lesz, hogy érdemlegesen válaszolhat abban az irányban, hogy az állam mindent elkövet, hogy nagyobbarányu vásárlásokkal felemelje legalább 100 koronára a sertés árát és igy a sertéshizlalásba befektetett összeget valamennyire vissza fogja adatni a tenyésztőknek. Épen azért a következő interpellációt intézem hozzá (olvassa) : Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a túlhajtott tengeri- s a mesterségesen leszorított sertésárak egészségtelen differenciája több százezer polgárnak súlyos, sok esetben életexisztenciájukat megtámadó anyagi károsodást okozott s a sertéshizlalás további folyamatának megbénulását, valamint ezt követő nagy zsirdrágulást idézhet elő ? Hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur odahatni, hogy az állam közvetítők kizárásával megbízható szervei utján bizonyos számú hizott sertés vásárlását mielőbb megkezdje és ezáltal a fogyasztók érdekeinek figyelembevételével ugyan, de a termelők jogos érdekeit is tekintve, végre megoldja e hetek óta felszínen levő súlyos gazdasági kérdést ? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hog)r a külügyminister ur a holnapi ülés folyamán válaszolni kíván Sándor Pál képviselő urnák a bécsi gobelinek ügyében, valamint Lingauer Albin képviselő urnák osztrák hatóságok által jogosulatlanul letartóztatott magyar állampolgárok ügyében előterjesztett interpellációjára. Méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Jelentem, hogy behozattam a folyó hó 24-én megtartott ülés jegyzőkönyvét. Ebből megállapítom, hogy Karafiáth Jenő képviselő ur harmadik és negyedik számú határozati javaslata a nemzetgyűlés által elfogadtatott. A harmadik számú határozati javaslat, mely a jegyzőkönyvben is 3-as számmal jeleztetik, azonos azon határozati javaslattal, amelyről a napló ugy emlékszik meg, mintha ez a határozati javaslat nem fogadtatott volna el. Ennek következtében intézkedni fogok, hogy a naplóban mutatkozó ez a hiba helyréigazittassék. (Helyeslés.) Következik Kutkafalvy Miklós képviselő ur sürgős interpellációja. Kutkafalvy Miklós: T. Nemzetgyűlés ! A következő interpolációt vagyok bátor a t. külügyminister úrhoz intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a külügyminister ur a nemzetgyűlést sürgősen tájékoztatni milyen lépéseket tett és a jövőben milyen lépéseket szándékozik tenni idegen impedumok alá került honfitársaink kisebbségi jogainak érvényesítése és védelme céljából ?« Értesülésem szerint a külügyminister ur ma óhajtott volna interpellációmra válaszolni. Minthogy fekvő beteg, ezt nem teheti meg, de mert értesülve vagyok arról az elnök ur bejelentése utján, hogy a holnapi napon a külügyminister ur amúgy is több hozzá intézett interpellációra válaszolni kíván, és különösen tekintettel arra az általános helyzetre, amely a Felvidéken mindenütt, de különösen az Erdős-Kárpátok vidékén, az északkeleti Felvidéken van, . . . (Közbeszólások a jobboldalon : A Délvidéken is f) — a Délvidékről én most nem óhajtok szólni — kötelességemnek tartom, hogy a nemzetgyűlésnek, a magyar közvéleménynek, és hogy ha szavam innen elhangzik a külföldre, akkor a civilizált világnak is figyelmét felhívjam arra a helyzetre, amelyben azon honfitársaink vannak, akik az erőszakos béke-diktátumok következtében idegen imperiumok alatt kénytelenek élni. Benes cseh ministerelnök és külügyminister a cseh szenátusnak folyó évi január 19-én tartott ülésében többek között megállapítja és bejelenti, hogy az Erdős-Kárpátok és a Felvidék határainak kijelölése a köztársaság belső ügye ; az EidősKárpátok végérvényesen a cseh köztársaság integráns része. Bejelenti a cseh külügyminister a cseh szenátusnak többek közt azt is, hogy ezen a tényen egyáltalában nem lehet változtatni ; ha ezt a kérdést valaki felvetni akarná, ez csak Csehország és a szövetségesek hozzájárulásával történhetik. Ebből a bejelentésből is látjuk, hogy amíg egyrészt a cseh ministerelnök és külügyminister a külföld felé kijelentéseket tesz, amelyek szerint a cseh-szlovák impérium alatt élő terület és különösen az E: dős-Kárpátok területe integráns része a cseh-szlovák államnak, másrészt ugyancsak a cseh ministerelnök kénytelen maga is elismerni, hogy ehhez a kérdéshez igenis hozzá lehet nyúlni, még pedig a szövetséges és társult hatalmak és a cseh kormány hozzájárulásával. T. Nemzetgyűlés ! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni annak fontosságát általános, országos szempontból és a területi integritás szempontjából, hogy az északkeleti Ff 1 vidék, az E: dős-Kárpátok területe a békeszerződés szerint még nincs végérvényesen elszakítva Magyarországtól. (Ugy van! Ugy van !) Kénytelen vagyok ismételten és ismételten a cseh ministerelnöknek a külföld felé irányzott kijelentésével szemben hangsúlyozni azt, hogy különösen az Erdős-Kárpátoknak a rutének által lakott része nem integráns, nem osztatlan része a cseh-szlovák államnak, (Ugy van! Ugy van! Nem is lesz!) hanem a saintgermaini békeszerződés szerint a békekonferencia által csupán e területnek Csehországgal való unióra lépése ismertetett el, viszont a Magyarországgal kötött békeszerződéshez csatolt és kötelező erejű Mill erand-f éle kísérőlevél ér-