Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

À nemzetgyűlés 299, ülése 1922, 3. a választójogi bizottságba 20 tagnak megválasztása ; 4. az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása ; 5. az Országos Gazdasági és Munkáspénztár részére járó dijaknak, valamint a pénztár által kifizetendő segélyeknek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyal 6. határozathozatal Pálfy Dániel képviselő ur azon inditványa felett, hogy az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartama alatt az ülések ideje egy órával hosszabbittassék meg. Méltóztatnak napirendi indítványomat elfogadni ? (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnek a sürgős interpellációk. Csernus Mihály képviselő ur sürgős interpellációra kapott engedélyt. Csernus Mihály : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Igen súlyos gazdasági problémára bátorkodom felni vni a t. Nemzetgyűlés és a t. kormány figyelmét. Tudvalevő dolog, — azt hiszem, még külföldi ellenségeink is láthatják — hogy a magyar gazdasági élet a háború, a forradalmak, nemkülönben a megszállások atrocitásai miatt annyira megbénult, hogy Magyarországon kivitelről szó sem lehet. A legutolsó hónapok azonban még fájdalmasabb eseményeket tártak elénk, nevezetesen azt, hogy a magyar fogyasztó publikum annyira elszegényedett, annyira vagyontalanná lett, hogy még azt a kicsiny produktumot is, amit nagy áldozat és önmegtagadás révén csonka Magyarország produkál, belpiacán elfogyasztani nem tudja. Tudjuk nagyon jól, hogy a gyenge termés miatt sertéstenyésztésünk az idén alig éri el 25— 30%-át annak, amit más esztendőkben pláne Nagy-Magyarországon produkáltunk. Viszont azonban a lakosságnak az a kicsiny hányada, amely sertéstenyésztés utján óhajtotta a mindennapi keresetét és megélhetését biztosítani, (Ugy van ! jobbfelől.) az sem tudja most ezt a sertés eladása utján biztositani, amennyiben helytelen közgazdasági politikánk folytán (Ugy van ! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) a sertéshizlalás sokkal többe, csaknem kétszer annyiba kerül, mint a kész, már előállított sertés ára. (Egy hang a szélsőbaloldalon : A sertés kilója 40—50 korona !) azoknak, akiknek termésük van, számitásunk szerint körülbelül 90—100—102 koronába, azoknak pedig, akik kéztől vették a hizlalásra való kukoricát, 108—110— 112 koronába kerül a sertés kilója. Orbók Attila : Fél Mló sertést kell adni egy kiló kocsikenőcsért ! Csernus Mihály : Épen a legutóbbi hónapoKban láthattuk a budapesti sertéspiacokon, hogy akármilyen minimális mennyiséget hajtottak is fel sertésekből, megfelelő eladás nem volt, kereslet nem mutatkozott, tehát épen ezért a sertés ára hétről-hétre esett. Természetes dolog, hogy amikor én szóvá teszem ezt a kérdést, nem azt akarom jelezni, mintha nekünk valami bőségünk évi január hó 2?-én

} péntekem. 55 volna, mint hogyha legkevesebbet is tudnánk nélkülözni a felhizlalt sertésekből. Itt csak arról van szó, hogy a sertéshizlalás decemberben és januárban éri el rendesen a maximumát ; különösen a szegényebb tenyésztők az őszi tengeri felhasználásával ilyenkor érlelik meg és dobják piacra sertéseiket ; de viszont, tekintettel az előbb emiitett gyenge termésre és a mostani silány sertésárakra, előttünk áll egy rémes gazdasági tavasz, amikor nem lesz többé sem nagyobb számban hizlalt sertés, nem lesz tengeri sem, s a tenyésztők sem fognak a gyenge árak miatt sovány sertéseket beállítani hizlalásra, úgyhogy májusra, júniusra az a rém fenyeget bennünket, hogy 3—400 koronás zsir lesz a piacon. Természetes dolog, hogy a kormánynak elsőrendű kötelessége lett volna már eddig is, — de most különösen az — hogy ezt a fenyegető rémet elhárítsa. Én nem azt mondom, hogy mi külföldre vigyünk ki sertést ; mert akkor az országnak és a fogyasztóknak érdeke súlyosan szenvedne a tavasz folyamán, azonban a kormánynak mindenesetre arról kellett volna gondoskodnia, hogy nagyobbszámu, 50—60—80 vagy 100 ezer darab sertés vásárlásával, esetleg jégen való hűtésével, az árakat mégis annyira emelte volna, hogy a fogyasztók érdekeinek figyelembevételével a termelők, tenyésztők érdekeit is figyelembe vette volna. (Ugy van ! jobbfelől.) Mindenesetre az államnak sokkal ügyesebben és hozzáértőbben kellett volna e kérdésben eljárnia, épugy mint például a szabadforgalom behozatala alkalmával is. Akkor is azt mondták, hogy a szabaddá tétellel a kisgazdák és termelők érdekét szolgálják, és megtörtént az, hogy a városi nagytőkét rászabaditottuk a falura, megvették 1200—1400 koronáig a gabonát és azután felverték 2000 koronáig, úgyhogy

7 a 60—70%-os hasznot nem a termelő kisgazda, hanem a fővárosi nagytőke vágta zsebre. Ugyanezt látjuk a sertéstenyésztésnél is, a városi nagytőke, a nagyvágók látják azt, hogy előbb-utóbb feltétlenül rendkivüli módon emelkednek a sertésárak, nem lesznek hizlalásra való ujabb befogások, tehát az áraknak feltétlenül emelkedniök kell ; ezért most kihasználják a szegény falusi zsellérnépnek, főleg a szegény kisgazdának és a szegényebb iparosságnak helyzetét, megvásárolják olcsón a sertést, leraktározzák és ugyanazt az árut, amit megvásároltak 50—60— 70, maximum 75 koronás áron, májusban és juniusban 150—200, sőt 300 koronáért juttatják a fogyasztókhoz. Ezt kell megakadályoznia az államnak. Én például nem osztozom a pénzügyminister urnák abban az aggályában, amelyet ő mostanában juttatott kifejezésre, hogy nem tudják, hogyan csinálják ; csinálja-e meg az állam, vagy rábizza különféle más tényezőkre. OrbÓk Attila: Teriinek van egy nagyon jó terve Î - . . „ - • Csernus Mihály : A legfontosabbnak tartom, hogy az állam a ' közvetítőket ebből az üzletből zárja ki. (Élénk helyeslés half elől.) Természetesen