Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
48 À nemzetgyűlés 299. ülése 1922. évi január hó 27-én, pêniekeâ. ezt a mesterséget nem tanultam, de abban az iparüzemben mindenkor csináltunk olyan műveket, amelyek versenyre kelhettek bármely más nyomda termékével. De helyes, a nyomdaiparban is térjünk át a képesítéshez való megkötéshez. Azonban maga a Főnökegyesület, a Grafikai Iparegyesület tiltakozik ez ellen, — tehát kinek a kívánságára, kinek az óhajára vették be mégis a nyomdaipart a képesített iparágak közé ? Hát, t. Nemzetgyűlés, az ipari képesítésről Magyarországon ma nyíltan beszélni alig mernek az emberek. Áz iparosság bizonyos jogosultsággal és szomorú sorsának, hosszú elnyomatásának fájdalmával követeli azt, hogy végre képesítéshez kössék az ipart, hogy megszabadítsák őket a kontároktól, az üzérektől, akik belegarázdálkodnak az ő mesterségükbe, tudományukba. Ellenben meg lehet állapítani, hogy az iparfejlődésnek nem szükséges bázisa és kelléke az iparoknak a képesítéshez való kötése, mert Amerikában, Németországban, szóval mindenütt, ahol hatalmas nagy ipari kultúrák fejlődtek ki, az ipar szabad és nincs képesítéshez kötve. Csizmadia Sándor : Ugy van ! Drozdy Győző : De, hogy a szabad ipar hatalmasan előbbre lendíti az ipart, példák bizonyítják. Itt van példának okáért Zsolnay Vilmos, aki tulajdonképen rövidárus mesterember volt és azután tért át az agyagiparra és egy egész világraszóló hatalmas iparüzemet létesített és mindig uj agyagipari produkciókkal lepte meg a világot. Vagy itt van az a mezőtúri Balog Balázs, akinek szintén nem volt az iparhoz képesítése, mert nem volt képesítéshez kötve, és milyen naggyá és hatalmassá tudta fejleszteni a maga üzemét. Itt van a Franklin-nyomdai müintézet vezérigazgatója, König Gyula egyetemi tanár ; sohasem volt képesítése, sohasem volt nyomdász, mégis milyen hatalmas nyomdai üzem vezetőjévé lehetett. Hát, hogy a konkrétumoknál maradjak, áttérek a 14. §-ra. Ez a 14. § is az iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött iparokról beszél, és ezek között elsőnek említi a fogadó-, szállodai, vendéglő- és kávéházi iparokat. Hát, megértettem azt, hogy az előbbi ciklusban, három, négy vagy öt kivételévei, talán csakugyan a képesített iparok közé kellett azokat az iparokat sorozni. De engedelmet kérek, sehogyan sem tudom megérteni, miért kell egy fogadósnak, egy szállodásnak, egy penzió-vállalkozónak először megszerezni erre a maga képesítését ? Csizmadia Sándor : Ahhoz érteni kell ! Drozdy Győző: El sem tudom képzelni, hogy az a penzió-vállalkozó hogyan fogja végigszolgálni az inaséveit és mire fog törekedni, arra-e, hogy talán seperni vagy takarítani tanuljon meg, a szobák szellőztetésével, vagy a vendégek finom kiszolgálásával tölti-e az inaséveit, amig megszerzi - a maga képesítését. Az ilyen túlzásoktól meg kellett volna óvni ezt a törvényjavaslatot, mert itt a törvényjavaslat az érdekeltekkel szembehelyez* kedik. Páify Dániel : Csak az érdekeltek egy részével ! Drozdy GyŐZŐ: Itt van előttem a bor-, sörés italmérők egyesületének hozzám juttatott panasza, amelyben arra kérnek meg, hogy az ő véleményüket e szakasszal szemben itt a nemzetgyűlésen ismertessem. Pálfy Dániel : Erre el voltunk készülve! Kerekes Mihály : Miért volt elkészülve ? Drozdy GyŐZŐ : Ezek maguk az érdekeltek ! Kerekes Mihály: Annyi joguk csak van még, hogy kérhetnek ebben az országban ! Nem % Drozdy GyŐZŐ (olvassa) : »A 14. § azt mondja : Az iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött iparok a következők : 1. fogadó (szálló, penzió- ipar, ide nem értve a legfeljebb 10 vendégszobát fentartó üzemeket, vendéglő- és kávéházi iparok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha valaki kávéházi vagy vendéglői ipart óhajtana űzni. előbb valamilyen kávéházban pikkolónak, vagy vendéglőben borfiunak kell lennie. így, ha a törvényjavaslat törvénnyé válik, akkor például Bálóné, a magyar vendéglősipar büszkesége, nem nyithatna vendéglőt, Reiner Mór, a kávésipartestület elnöke, vagy Glück Frigyes, vagy Gundel János, a külföld előtt előnyösen ismert vendéglőés szállodatulajdonos. Szabó József (budapesti) : Gundel János követeli a legerősebben a képesítéshez kötöttséget ! Drozdy GyŐZŐ : Hogyne, mert neki már megvan a joga ! De ha újonnan jelentkeznék egy ilyen Gundel ! Hiszen csak példának van felemlítve ! Mindezek vendéglő-, illetve szállodaipart nem űzhetnének, mert közülök egyik sem volt inas, illetőleg segéd, hogy üzemét megnyithassa vagy folytathassa. Ez a vendéglősiparnak képesítéshez kötése egy lehetetlen valami, ami a gyakorlatban a fogadós-, vendéglős-, vagy szállodásipar teljes elsatnyulásával és tönkretételével fog járni. A fogadót, vendéglőt, szállodát a szabad versenyre kell bizni, mert kétségtelen, hogy ha valakinek van vállalkozói szelleme, mint pl. volt a magyar szállodás-, vendéglősipar kitűnőségeinek, üzletét nyugodtan bizhatja a nagyközönség biráIS/LELTEI és a nagyközönség el fogja dönteni azt, vájjon a vállalkozás életképes-e és lehetséges-e az, hogy tovább exisztáljon. A törvényjavaslat 61. §-ával kapcsolatban legyen szabad a következőket figyelmébe ajánlanom : Az állami italmérési jövedékről szóló 1921. évi IV. tcikk életbelépte előtt voltak közbecs ülésben álló, tisztességes üzletek, amelyek nem foglalkoztak mással, mint bor, sör és pálinka kimérésével és kiszolgáltatásával. Ezek az üzletek iparukat a pénzügyigazgat óság által Mállitott engedély alapján gyakorolták. Az 1921. évi IV. te. javaslatának az érdekképviseletekkel való letárgyalásakor szó sem volt arról, hogy ezeket az üzleteket külön iparengedély váltására kötelezzék, mert ha ezt az érdekképviseletekkel tudatták volna, határozott meggyőződésünk, hogy az érdekképviseletek tiltakozása
