Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

A nemzetgyűlés 299. ülése 1922. a kést. Hogy lehet tehát ezt a köszörűst egy kalap alá vonni a késesmesteremberrel, aki valóságos művész, mert kést, ollót csinál ? Javos Antal : A köszörűs is művész, mert esernyőt ja vit ! Oláh Dániel : A hozzáértés netovábbja ! c Drozdy GyŐZŐ : T. képviselőtársam azt mondja, hogy a hozzáértés netovábbja. Oláh Dániel : Azt mondtam, hogy ön nem ért hozzá és birálja ! Drozdy GyŐZŐ : Engedelmet kérek, de azt hiszem, nem kell ahhoz olyan feneketlen bölcsesség, hogy mindenki megállapíthassa, hogy aki csak a köszörüsmesterséget tanulta és nem tanulta a késkészités mesterségét, az nem fog tudni kést, ollót csinálni. Vagy talán az a falusi köszörűs, aki iparengedéllyel faluról-falura jár, és hajtja a köszörűkövet, talán fog tudni kést és ollót csinálni ? ^ Lipták Pál : Az más ! &» Drozdy GyŐZŐ : Nem más, mert nem fog tudni kést és ollót csinálni. Hisz itt van a 31. pont, mely megengedi annak a köszörűsnek, hogy késes is lehessen, annak ellenére, hogy azt a mesterséget nem tanulta. Homonnay Tivadar: Benne van a 15. §-ban, hogy a minister az érdekképviseletek meghallgatása után a képesitéshez kötött iparok jegyzékét módosíthatja, kiegészítheti ! Drozdy GyŐZŐ : A javaslatban az van, hogy a köszörűs lehet késes is, én pedig nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a köszörűs tud kést és ollót is csinálni. Ezt könnyű megértem. Oláh Dániel : Épen az ellenkezője áll. Drozdy GyŐZŐ: Itt van a 37. pont, mely a könyvkötőről, doboz-, díszmű- és tokkészitőről szól. A törvényjavaslat szerint, akik megtanulták a doboz- és tokkészitőipart, bármikor űzhetnek könyvkötőmesterséget is. Méltóztassanak megengedni, de én azt sem vagyok hajlandó elismerni, hogy aki tud dobozt vagy tokot készíteni, az a könyvkötőipar nagy művészetét és széles arányait is ismeri és abból kitűnő könyvkötő lesz. (Egy hang a jobboldalon : Rokonipar !) Kokonipar, de ha a t. képviselő ur elolvassa a javaslatot, láthatja belőle, hogy ezek a rokoniparosok egymás mesterségét űzhetik anélkül, hogy az illető iparokból külön képesítést szereznének és én ép az ellen tiltakozom, hogy a dobozkészitő könyvkötőmester lehessen, mert hiszen nem tanulta meg a könyvkötő ember mesterségét. Csizmadia Sándor : Ebben nincs igazad ! Mi törvényalkotók vagyunk, pedig nem értünk a törvényalkotáshoz ! (Derültség.) Drozdy GyŐZŐ: Itt van azután a 44. pont, mely a manikűr és kozmetikai iparról szól. Ez egy egészen uj képesített mesterség és magyar iparosokkal való beszélgetésekből, tárgyalásokból, tanácskozásokból állapithatom meg és egyes iparoskÖzületek képviselői mondották nekem, hogy a kozmetikai és manikűr iparnak az iparágak közé való sorolása sérti az önérzetüket, lealázó rájuk nézve, ök ugyanis a körömtisztitás mesterségét évi január hó 27-én, péntek&n. 47 nem hajlandók egy komoly, nagyszabású iparághoz hasonlítani, nem hajlandók elfogadni, hogy egy mamzell, egy Fräulein, ha beül egy üzletbe és megtanulja, hogy hogyan kell az urak körmét piszkálni, mester lehessen. Ezt a »mester« szót meg kell becsülni és nem szabad akárkinek odadobni. De egyébként, sehol a világon nem fordult elő, hogy a körömtiszlitó kozmetikusok és manikürösök mestersége külön ipar gyanánt szerepelne. A mamkürözésnek, a kozmetikának nagy kultúrája volt már a római és görög világban. A gÖiögök sokat foglalkoztak testápolással, különféle illatszerekkel dörzsölték be az embert és az egész világkereskedelem szolgáltatta a nárdus-, kámfor-, majoránna- és egyéb illatokat, amelyekkel kikészítették a külső bőrt, mégsem volt sem a göiögöknél, sem a rómaiaknál külön ipar a maniküiözés és az emberi test külön ápolása. Nem mondom én ezzel azt, hogy a masszőiök meg a fodrászok gyakorolhassák ezt az ipart, a manikür-ipart, hanem azt mondom, hogy untig elég lenne, hogyha orvosi felügyelet alá helyeznénk és bizonyos tanfolyamokra kényszeritenénk ezeket, ahol az egészségügyi statútumokat megszereznék a maguk számára. De hogy egy külön körömtiszlitó mesterség és iparosság legyen, engedelmet kérek, ez a törvényjavaslatnak majdnem nevetséges pontja. Azonban a 64. pont, t. Nemzetgyűlés . . . Homonnay Tivadar: Ezért van annyira felhevülve ? Drozdy GyŐZŐ : Nemcsak azért vagyok enynyire felhevülve, hanem azért, mert látom, hogy nem akarjátok megérteni ezeket a dolgokat. (Egy hang a középen : Nem lehet megérteni !) Azt hiszem, hogyha a t. képviselőtársam nem érti meg, az nem az én homályos intelligenciámon múlik. (Derültség. Mozgás.) Itt a 64. pont, amely a sokszorosító iparról intézkedik, a sokszorosító ipar körébe sorozza a könyvnyomtatást, kőnyomást, betű- és tömöntést, fotochemigraíiát, fotolitografiát, fény-nyomást, mély-nyomást, cinkografiát, fametszést. Hát, t. Nemzetgyűlés, hajlandó vagyok a képesitéshez kötött iparok legszélesebb mezejét elfogadni, de nem vagyok hajlandó elismerni, illetőleg elfogadni azt, hogy a nyomdaipar is képesitéshez kötött iparágnak minősíttessék, mert ez beleütközik az 1848-iki sajtótörvényekbe is. A szabadsajtó elveivel összeegyeztethetetlen az, hogy nyomtatványokat csak olyan nyomdában, olyan gépen készíthessenek, amelynek tulajdonosa a képesített iparosok közé tartozik. A szabadsajtónak az elve összeegyeztethetetlen ezzel a paragrafussal. De meg a gyakorlati élet is tiltakozik az ellen ; hiszen tudjuk, hogy a legnagyobb nyomdavállalatainknak, mint a Franklinnak, Atheneaum» nak, amelyek alapjában véve csak egy igen kicsiny kis műhelyből indultak ki a maguk hatalmas, nagy útjára, ezek alapitói és tulajdonosai sem voltak képesített nyomdászok. Nekem magamnak is volt nyomdaipar-üzemem, annak ellenére, hogy