Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

46 A nemzetgyűlés 299. ülése 1922. évi január hó 27-én, pénteken. jogokat is érinti, az egyéni szabadságokat semmibe sem veszi. Homonnay Tivadar: Engedelmet kérek, reáljogokat nem is adományoz, sem nem elinti a szersett jogokat. Tessék rámutatni, hol teszi ezt ? Drozdy Győző : Rá fogok mutatni erre, mihelyt beszédemben ahhoz a szakaszhoz érek és ezzel kapcsolatosan fogok beszélni a szerzett jogokról is. Legnagyobb hibája azonban az, hogy a közigazgatás csizmasarka alá helyezi az egész magyar ipart. Borzalmasan felaprózza és koiifuzussá teszi az összes intézkedéseket. A minister kezébe sohasem hallott hallatlan hatalmat és jogokat ad, a ministeri omnipotenciának valóságos gyűjtőhelye az iparossággal szemben ez a törvényjavaslat, a zaklatásoknak, a politikai üldözéseknek lehet forrásává ez a törvényjavaslat. , Szabó József (budapesti) : Borzalom ! Drozdy Győző : Eddig önök roppantul dicsérik, önök elragadtatással beszélnek róla és szinte már beemléztették a magyar iparos közönséggel azt, hogy ez a törvényjavaslat milyen jó. Pedig ha ezt megnézzük, ugy vagyunk vele, mint gyermekkorunkban voltunk a szentjánosbogárral. Tetszett nekünk is az a gyönyörű kis tündérmécses a sötétben, de amikor hazavittük és másnap a nap világánál néztük meg a kis szentjánosbogarat, akkor láttuk meg csak, hogy milyen silány féreg. Nemcsak mint ellenzéki képviselő állitom a törvényjavaslatról ezeket a hibákat, hanem mint olyan ember is, aki az iparossággal állandó nexust tartottam fenn, aki az iparegyesületnek voltam titkára, aki magam is iparüzemnek voltam a tulajdonosa és foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, de mint iparostanonc-iskolának hosszú időn keresztül tanitója is állandóan betekintést nyerhettem a magyar kisipar hibáiba. Kerekes Mihály : Mit szólsz ehhez ? Homonnay Tivadar: Várom, hogy ezután mit fog mondani ! Elnök : A képviselő uraknak módjuk lesz feliratkozni a törvényjavaslathoz. (Felkiáltások : Fel is vagyunk már iratkozva !) Ne méltóztassék tehát a szónokot állandóan közbeszólásokkal zavarni. Méltóztassék folytatni. Drozdy Győző : Mivel ugy látom, hogy igen t. képviselőtársaim Mvánják, hogy ezeket az állításaimat konkretizáljam, nagyon szívesen kihagyom azt az elméletet, amelyet még elmondani óhajtottam és hogy türelmüket kielégitsem, azonnal rátérek a konkretizálásra. A sorrendet majd magam fogom megállapítani. (Halljuk ! Halljuk !) Részletekbe e tekintetben nem fogok belemenni, ellenben kiragadom a 12. §-t, amely a képesítéshez kötött iparokat sorolja fel. Azt mondottam, hogy borzalmas konfúzió tárul a szemünk elé, ha ezt a paragrafust nézzük. Meg is állapithatom belőle, hogy tele van felesleges, hibás, és káros rendelkezésekkel. Felsorolja ez a paragrafus azokat az iparokat, melyeket képesítéshez kötött iparosok iparigazolvány alapján űzhetnek. Itt van példának okáért a 7. pontban a csillárkészitő ipar. Szeretném tudni, tulaj donképen milyen iparhoz tartozik ez. Soha életemben nem hallottam ilyen iparágról ; ezt talán az igen t. kormány újonnan szervezi és ujabb iparágat talál fel benne. Itt van a 8. §-ban a cég- és címfestőipar különválasztása a szobafestői pártól. Álljunk meg ennél a pontnál. A törvényjavaslat széjjelválasztja a cég- és címfestőipart a szobafestőipartól, holott a gyakorlati életben teljesen kialakult szokás szerint a cég- és címfestők szokták a szobafestés munkálatait is elvégezni és megfordítva. Egy iparágnak sincsen olyan széles mezeje, hogy azok munkáját összeegyeztetni ne lehetne. Ha azonban ez megtörténik, akkor Hauswirth Ödön szobafestőmester, aki a legjobb címtáblafestők egyike Magyarországon, a törvény omnipotenciája miatt kénytelen lesz címfestőmesterségét abbahagyni és elmenni szobafestőnek. Hát nem jogfosztás ez ? Nem a szerzett jogoktól való megfosztás nyilatkozik meg ebben % Perlaki György : Ez tévedés. Ott van egy pont a rokoniparokról, ezeket össze lehet vonni ! Drozdy Győző : Össze lehet vonni ? T. képviselő ur, nem engedem magam megtéveszteni. A törvény értelmében össze lehet vonni azokat az iparágakat, melyeket ez a javaslat az 1. pont alatt emlit, már pedig az 1. pont alatt a cégtábla- és címfestőt említi, de a szobafestőt egészen más pont alatt ernliti, igy tehát ezt a kettőt összevonni nem lehet. Ha pedig összevonni nem lehet, akkor ne csak a városi iparosokra és a város közönségének az igényeire nézzenek, ahol csakugyan módjában áll a munkaadónak választani, ahol ha címtáblát akar magának festetni, megfesteti egy címfestővel, ha szobát akar festetni, megfesteti egy szobafestővel, hanem nézzenek a vidéki városokra és falvakra is, ahol nem lehet kapni minden munkára külön iparost, és akkor önök is minden elfogultság nélkül megállapíthatják velem, hogy attól a falusi címfestőiparostól nem szabad elvenni azt a jogot, hogy szobákat is pingálhasson, mert ez a kettő nagyon is összetartozik. De hogy adatokkal álljak elő és nehogy azt mondják, hogy csupán mint ellenzéki képviselő, blöfíökkel dolgozom, itt van a törvényjavaslat 23. pontja, melyben a harmónium- és zongorakészités ipara szerepel. Megállapítható, hogy ez Magyarországon mindig gyáripari üzem volt. Miért szükséges tehát, hogy iparigazolvány alapján űzhető képesítéshez kötött iparnak mondjuk ki, midőn a gyáripar terén olyanok is dolgozhatnak, akiknek nincs képesítésük % Szóval, a javaslat egy gyáriparból kézműipart csinál. Itt van a 31. pontban a késes- és köszörűsipar. Mondja meg nekem az igen t. előadó ur, vagy maga a minister ur, hogy hagyan lehet összekeverni ezt a két mesterséget. Hisz a köszörűsnek egész tudománya abban áll, hogy tolja maga előtt a maga kis szekerét, ráteszi a bicskát és köszörüli, vagy pedig a szekérről a köszörűkő vet behelyezi a műhelybe, ráengedi a villamos áramot és ott köszörüli