Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán. 3Í>1 iparáról yajmi keveset tud a história, hanem a monostorok és a bevándorolt németek hozták be hozzánk az ipart. (Mozgás és zaj.) Csak azt akarom kérdezni, vájjon a bevándorló magyarok nyilait, amelyek, amint a krónikák irják, beborították az eget, ezer meg ezerszámra repültek, vájjon azokat a nyilakat a monostorokban készitették-e 100 vagy 200 évvel utóbb, vagy talán az Erdélyben betelepedett szászok készitették-e? És nem dolgoztak-e a kovácsok, a csiszárok, t. i. a kardcsinálók ? Balla Aladár: Az ötvösök! Szádeczky-Kardoss Lajos : Most nem erről beszélek, hanem az ijgyártókról, a szíjgyártókról, a magyar viseletről, magyar szerszámokról, csupa olyan speciális cikkről, amiket idegenek nem készíthettek, hanem amiket magukkal hoztak a magyarok. Az ötvösiparnak nem volt oly nagy jelentősége, bár hiszen megvolt a díszruha, a mente; sőt itt vannak óraláncomon a Tifliszből és a keleti magyar rokon vidékről hozott ékszerek, díszmagyar ruhámon is vannak olyan díszítések, amelyek a Kaukázusból származnak; tudom, hogy az ötvösművészet is ki volt fejlődve, de hát mégis fontosabbak a mi szempontunkból a mindennapi tárgyak dolg hogy egyet említsek, itt van az, amit közbeszólásképen Tasnádi Kovács József t. képviselőtársam említett, aki a debreceni szürszabókról emlékezett meg, akiket csapóknak neveztek, Debrecenben külön utcájok volt, hiszen hires SbX cl dal: a nagy Csapó-utcán véges-végig. Ezeket idegenek nem tudták megcsinálni, azt a magyar tulipános szűrt azok készítették és akkor is megvolt, a magyar gubának is megvan a társa, a cserkeszbarka. Gazdag dokumentumaim vannak arról, hogy az ősmagyarok maguk készítették ezeket a cikkeket, a turáni viseletet, a fegyvereket, a kardokat, hiszen a »kard« szó turáni szó, a csizma; a csizmadzia a törökben is ugyanaz jelenti. Ezek mind ősi magyar iparok termékei és nem lehet azt mondani, hogy a bevándorolt idegenek hozták ezeket. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Palesztinából I) Ezekről nem beszélek most, nem is beszélhettem, csak sajnálom, hogy megint ugy leszünk a választójog tárgyalásával is, amit nem lehet egy hét alatt elvégezni és megint kénytelenek leszünk lóhalálában tárgyalni. Igazán én is azt kérdezem, amit már mások is kérdeztek indítvány alakjában is, hogy miért kell ennek a nemzetgyűlésnek dolga végezetlen távoznia, amikor úgyis már olyan rossz hire van. (Igaz! Ugy van!) Soha magyar országgyűlés nem jött össze pontosan dátumra, de soha nem is oszolt szét olyan pontosan azon a napon, amint gondolták, mert nem a dátum itt a leglényegesebb. Kerekes Mihály : A ministerelnöktől kérdje ! Szádeczky-Kardoss Lajos: Nem látom be, hogy miért kell a nemzetet kitennünk egy négyhónapos választási harc izgalmainak, mert hiszen négy hónap múlva lesznek a választások, miért ne tudnánk még két hónapig dolgozni, miért ne végezzük el azt, ami a nemzetgyűlés feladata. (Ugy van !) Elvégezhetnők nyugodtan a választásokig, ami az országnak szükséges, a főrendiház megalkotását is, és azután nyugodtan, fölemelt fővel mehetünk haza. Rupert Rezső : Bölcsesség van benne, de rossz precedens. Szádeczky-Kardoss Lajos : Nincs megállapítva a dátum, nem olyan tabu ez a február 16-ka, hogy rögtön szét kellene mennünk, mielőtt végeztünk volna a legfontosabb tárggyal. A háború öt éve után, az egyéves bolsevizmus után két év alatt három választási izgalom volt, a tiszántúlit és a baranyait is hozzászámítva, és most megint jönne az ujabb izgalom, és szántásvetés helyett korteskedéssel fogják izgatni a közvéleményt. Ez nem szolgál a nemzet egészségének, azért ón perhorreszkálom, s azért akartam ezeket előrebocsátani arra figyelmeztetve, hogy jobb volna még dolgoznunk, hogy igy mehessünk aztán haza nyugodtan. Kerekes Mihály : A ministerelnöknek tessék ezt mondani, ő nem akarja. (Felkiáltások a jobboldalon : Az ellenzék akar obstruálni !) Ez a mesék világából való. Rupert Rezső : Becsületes dologban meg lehetne egyezni! Ha becsületes választójogot hoznának, meg lehetne egyezni. Szádeczky-Kardoss Lajos : Ezek után méltóztassék megengedni, hogy áttérjek interpellációm tulajdonképeni tárgyára, és pedig először a magyar-cseh határkiigazitás kérdésében hívjam fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Most folynak a határkiigazitási eljárások és jönnek onnan jó hírek, hogy visszakapunk vagy már vissza is kaptunk itt-ott egy-egy falut, de jönnek hióbhirek is, hogy többet akarnak elvenni. (Mozgás.) E napokban hívták fel figyelmemet, hogy FelsőMagyarországon erős propaganda-iratok forognak közkézen, amelyek szerint a csehek messzebbmenő határkiigazitást szeretnének a mi rovásunkra. Borbély-Maczky Emil : Meg is csinálták ! Szádeczky Kardoss Lajos: Hamis történeti adatokkal, hamis földrajzi adatokkal igyekeznek elámítani, amint eddig is ámították, az ideküldött bizottságokat, hogy nekik nagyobb jussuk volna, történeti hamisításokkal dolgoznak. Egy ilyen iratot akarok idehozni, amely Felső-Magyarországon magyar és tót nyelven megjelent, németül is a Prager Presse négy közleményében és valószínűnek tartom, hogy franciául is, mert egyenesen megmondja a bevezetésben, hogy a határkiigazitó bizottság számára készült ez a tanulmány. Egy Chaloupeczky nevű cseh iró irta ezt a munkát »A mi határunk a magyarokkal szemben« cím alatt. Azt mondja, hogy a határkiigazitó bizottság kiküldetvén Parisból, azon utasítással járja be a határokat, hogy meghallgatván az érdekelt
