Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés '308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán. *83 Forgács Miklós jegyző: Szabó József (budapesti) ! Szabó József (buda'pesti) : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy 1

/

á

2 órakor a határozat szerint az interpellációk meghallgatására térünk át és ettől az időtől mindössze 8 perc választ el, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni,, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a felszólalás elhalasztassék ? (Igen !) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. A kereskedelemügyi minister kivaïi szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém két jelentést terjeszteni a t. Nemzetgyűlés elé. Az egyik a fényképésziparnak vasárnapi és szent istvánnapi szünetének szabályozásáról, a másik a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szól. Kérem, méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni, és az első jelentést az osztályok mellőzésével tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási bizottsághoz, a másikat pedig a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz utasitani. Fangler Béla: Mindennap három törvényjavaslatot terjesztenek be, de a választójog nem jön ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ez nem törvényjavaslat, csak jelentés ! Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni és szét fognak osztatni, és az első jelentés a közigazgatási bizottsághoz, a második a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz utasittatik. Az idő előrehaladván, napirendi inditványt kivánok tenni. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy legközelebbi ülését holnap, folyó hó 9-én csütörtökön, délelőtt tíz órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék 1. a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, 2. a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában a pénzügyminister törvényjavaslata, 3. a pénzügyi tanács egy tagjának megválasztása, 4. a magyar kir. állami rendőrség és a magyar kir. csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapitásáról a belügyminister törvényjavaslata, 5. a magyar kir. vámőrség és pénzügyőrség létszámának, kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapitásáról a pénzügyminister törvényjavaslata, 6. a britt állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni békeszerződés 231. cikke alá eső magyar tartozások rendezése tárgyában 1920 december 20-án kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, 7. az 1921 : XXXV. tcikk kiegészítéséről a honvédelmi minister törvényjavaslata, 8. a magyar kir. honvédtiszti képzésről a honvédelmi minister törvényjavaslata, 9. a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról a honvédelmi minister törvényjavaslata, 10. Gerencsér István nemzetgyűlési képviselő indítványának indokolása a nemzetgyűlés könyvtárának beszolgáltatandó kötelespéldányokról szóló törvényjavaslat benyújtása tárgyában, 11. az ipari munka vasárnapi és Szent István napi szünetelésének szabályozása tárgyában a kereskedelemügyi minister törvényjavaslata, 12. a mérnökök rendtartásáról a kereskedelemügyi minister törvényjavaslata és végül 13. a tisztességtelen versenyről szólö kereskedelemügyi ministeri törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomat elfogadni ? (Igen !) Fangler Béla: Itt maradunk június végéig, ha mirdezt el akarjuk végezni ! Elnök : Napirendi javaslatomat elfogadottnak jelentem ki. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Soron van ? Forgács Miklós jegyző : Andaházy-Kasnya Béla ! Andaházy- Kasnya Béla : T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen voltam interpellációt bejegyezni a magyar képzőművészek sorsának javítása érdekében, valamint a most rendezendő velencei és stockholmi kiállítás ügyében. Őszintén megvallom, hogy amikor interpellációm elmondásához készülök, nem tudom, hogy tulajdonképen hol kezdjem el. Kezdjem-e vájjon a művésznyomornál vagy pedig kezdjem annak a kultúrának hangoztatásával, amely valaha ebben az országban oly nagy volt és amely ma is a legfontosabb. Ha valaha súlyos feladat előtt állottak a magyar művészek, ha valaha nagy feladat várt a magyar művészetre, ugy talán most vár rájuk a legnagyobb feladat, amikor a legtöbb kötelesség hárul azokra, akik a magyar kultúrának majdnem egyedüli nemzetközi zászlóvivői voltak. Él ebben az országban valami, ami nagy, hatalmas. Ez a tudás, a kultúra, a magyar nemzet integiitása. Ebben az országban a tudás az, amit nem lehet elnyomni semmiféle fegyverrel, ez az a hatalom, amelyet nem győzhet le semmiféle nemzet akarata vagy kényszerítő ereje. Semmiféle nagyköveti tanács, semmiféle kis-entente vagy nagy-entente nem elég erős ahhoz, hogy a magyar kultúrát, amely az egyedüli integritás ebben az országban, bármilyen módon csorbítsa. Amidőn tehát egyedüli lehetőségünk ez, hogy felvegyük a kontaktust a külfölddel, hogy megszólaljunk és esdeklő szóval kérjük őket, hogy segítsenek rajtunk, amidőn van egy alkalom, amidőn az ecset, a véső segítségével a szivükhöz férkőzhetünk, akkor mindent meg kell tennünk, hogy ez az alkalom kihasználatlanul ne maradjon. Ha a művészet valaha nemzetközi volt, akkor ma mindenesetre az, és a művészettel, a magyar kultúra alko-