Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
380 A nemzetgyűlés 308, ülése 1922, évi február hó 8-án, szerdán, fizetését 100%-kal emelik. Egyáltalán nem. Csak egyetlenegy tételt emelnek, a rendkívüli segélyt, s ez a tétel a legalacsonyabb fbetési osztályokban havonta 600—700 korona, úgyhogy ezt a tényt nekünk itt az igazság érdekében le kellett szögeznünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy én nem fejezem ki elismerésemet a pénzügyminister úrral szemben, mert mégis a pénzügyminister ur az első, aki nemcsak igért, de hozott is valamit, ö nem körtecsutkákkal, szép legendákkal és példázatokkal jött, hanem hozott egy törvényjavaslatot, amelynek vannak súlyos hibái . . . Szilágyi Lajos : Ugy van ! Vannak súlyos hibái ! Gerencsér István : ... de amelyben van egy konkrétum, az, hogy a tisztviselők helyzetén ezzel is akar valamit segíteni. Én a tisztelt pénzügyminister ur előbb kért válasza után, miután ismételten bátor vagyok kérni, hogy sziveskedjék engem megnyugtatni aggályaim tekintetében, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Weiss Konrád ! Weiss Konrád : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Gerencsér képviselő ur előadását nagyrészben aláirom, mert hiszen egész előadása alapjában véve inkább a javaslat ellen szólt, mint mellette. En is ugy látom, hogy ez a törvényjavaslat egy keserű pilulát, amelyet forgalmi adónak neveznek, ezen a címen akart behozni a nemzetgyűlésbe és ezt a keserű pilulát a tisztviselőkkel akarják lenyeletni. Ezzeí a törvénnyel az állami tisztviselők vajmi keveset érnek el, de tovább megyek, azok a kategóriák, amelyekre ez a törvényjavaslat különösen fel hi vj a a nemzetgyűlés figyelmét, a legnagyobb zavarban vannak és a javaslat olyan elkeseredést váltott ki bennük, hogy inkább ne is hozták volna ide. (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Nekem módomban volt és .módomban van állami tisztviselői kategóriák minden rendű és rangú alkalmazottaival tárgyalni. Tárgyaltunk is, és egész kocsiderékra való panasz van nálam, amelyekben felhívják a figyelmemet arra, hogy mi minden van ebben a törvényjavaslatban, ami elfogadhatatlan. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat kortes javaslatnak készült. (Ugy van! Ugy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) Szilágyi Lajos : Egyrészt kortes javaslatnak, másrészt Damokles-kardnak ! Weiss Konrád : Tudniillik olyan módon, hogy az állami tisztviselőknek valamit juttasson egyik kezével, de a másikkal még egyszer annyit elvegyen. Másrészt azt akarták elérni, hogy ezzel a választásoknál az állami tisztviselőket mint jó szavazókat az egységes párt javára hozza az urnákhoz. (Zaj a hal- és a szélsőhaloldalon.) Diních Vidor : Mézesmadzag ! (Zaj. Elnök c&w§fe& Jf^últMc <2 hat* és u $iï3àoVal$\Mc?n ! Megmutatták Kecskeméten ! Pedig a fene nem evett fenét !) Weiss Konrád : Kecskeméten például a tisztviselők nem nagyon törekedtek az urnához, bár a hivatalos pressziónak minden eszközét igénybevették. Nyéki József: Titkos szavazásnál az nincs! Friedrich István : Azért akarunk mi titkos szavazást ! Nyéki József : Mi sokkal régebben óhajtottuk ! (Felkiáltások a baloldalon : De mi most akarjuk I) Mi is most akarjuk ! Kerekes Mihály : Nem elég az óhajtás ! (Felkiáltások a baloldalon : Az a kérdés, mit akar a kormány ?) Friedrich István : Még mindig nem tudjuk, hogy mit akar Tomcsányi ! Dinich Vidor : Nem is fogjuk megtudni sohasem ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, nem a választójogról van szó. Weiss Konrád : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez a javaslat mostani szövegezése és tendenciája szerint az eddigi káoszt még nagyobb káosszal tetézi. Sok részletkérdésre még rá fogok mutatni, egyre azonban már most felhivom a nemzetgyűlés figyelmét. Most a napokban Hatvanban voltunk néhányan és ott a hatvani pályaorvosok jártak nálam. Itt rektifikálni óhajtom Kerekes, képviselő urnák azt a tévedését, hogy a pályaorvosok 1200 koronát kapnak évenként, mert családonként 18 koronát kapnak egy esztendőre. Azt hiszem, hogy igen tisztelt kisgazda-képviselőtársaim is látják, hogy ez milyen kevés, hiszen két tojásra sem elég. Csatlakoztak a szegedi orvosok mozgalmához (Zaj. Elnök csenget.) és február 15-ére az államvasuti pályaorvosok a kormányt igen nehéz helyzet elé állitják, amemiyiben azt mondották, hogy felemelik ezt a 18 koronás évi egységárat családonként, vagy pedig lemondanak állásukról. . Nem hiszem, hogy az igen tisztelt minister ur ugyanazokat az állapotokat óhajtja visszaidézni, amelyek a régmúltban voltak, mikor arról voltak hiresek a pályaorvosok, hogy régen 40—50 kilométeres, ma mindenesetre sokkal rövidebb szakaszon kezelték a betegeket, felültek a személyvonatra és az egyes állomásokon az összes beteg alkalmazottakat, baktereket és családtagjaikat sorba felállították, közben a vonat is elindult és az orvos a mozgó vonatról dobálta le a recepteket. (Derültség.) Most a helyzet a következő : Vegyük csak pl. Hatvan állomást. Itt a pályaorvosnak körülbelül 350 családot kell ápolnia, ami 350-szer tizennyolc koronát jelent évente. Ezzel szemben ugy magában Hatvanban, mint Ujhatvanban rendelőszobát kell tartama. Természetesen sem kocsipénzre, sem fűtésre, sem más dolgokra nem jut ebből az összegből. Bekövetkezik az az állapot, hogy a rendelőt egyáltalán nem tudja fentartani, és a betegeket a hideg rendelőszobábaű kénytelen megvizsgálni. Kérdezem a pénzii^minister urtol,
