Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 192 Szilágyi Lajos: Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : Méltóztassék ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Ereky Károly t. képviselőtársam a tegnapi ülés végén, mikor azt bizonyította, bogy ő nem valami titkos cukorügy miatt lépett át a kormánypártba és azt bizonyította, bogy ő nem hazug és nem megvetendő fráter, és mikor azt bizonyította, bogy ő nincs azon a fokán az erkölcsi nívónak, hogy vele foglalkozni nem érdemes, végül, mikor azt bizonyította, hogy ő nem máról holnapra ugrott át a kormánypártba : akkor belevonta a személyemet a vitába olyanformán, hogy rólam olyan kijelentéseket tett, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok. A képviselő ur azt mondotta, hogy (olvassa) : »Szilágyi Eajos t. képviselőtársam akkor, amikor tudta azt, hogy én azért vagyok ellenzéki, mert nem vagyok megelégedve a kormány keresztény politikájával és nem voltam megelégedve közgazdasági politikájával, mert nem tartottam elég kereszténynek és nem tartottam elegendő gyors tempójúnak arra, hogy a kereszténység érdekében akciót fejtsenek ki, miután ezt tudta, teljesen beállt a demokrata pártba és Vázsonyi Vilmossal, Ugron Gáborral és a többi urakkal együtt kijelentette, hogy ő a zsidó liberalizmusnak hive.« Azután azt mondotta a t. képviselő ur (olvassa) : »Szilágyi képviselő ur kijelentette, hogy ő annak a politikának hive, annak az iránynak, amely irányt itt a Házban Szterényi báró ur, Vázsonyi Vilmos és a többi urak reprezentálnak.« T. Nemzetgyűlés ! A képviselő urnák erre a három kijelentésére azt a kifejezést használom, amit tegnap nagyatádi Szabó István képviselőtársamtól tanultam, — hogy a parlament nívójának megfelelnek — hogy a képviselő urnák mind a három kifejezése szemenszedett valótlanság. (Mozgás.) Először is : Nem léptem be a demokratapártba ; másodszor pedig nem mondtam azt soha, hogy a zsidó liberalizmusnak vagyok hive ; harmadszor pedig nem mondottam sehol azt, hogy annak a politikának vagyok hive, amelyet itt a Házban báró Szterényi, Vázsonyi és a többi urak reprezentálnak. B. Szterényi József: Nem is kérnék belőle, hogy annak hive legyen ! Szilágyi LajOS : Es nagyon sa j-iáloin, t. Nemzetgyűlés, hogy Ereky Károly t. képviselőtársam, még ha fel is tételezte azt, hogy én mindezeket kij jlentettem, tisztán az én ilyen kijelentéseim folytán indíttatva érezte magát, hogy a kormánypárt berkeibe áttérjen és a kormánypárt karjaiba vesse magát. Mert bármelyik képviselőnek, egyedül álló képviselőnek, ilyen kijelentései nem szolgálhatlak okul egy komoly politikusnak arra, hogy hányt változtasson, ö sohasem tartozott az én politikai barátaim közé, nem tudtam, hogy ennyire ragaszkodik hozzám és nem tudtam, hogy nekem egy ilyen imputait kijelentésem elég arra, hogy ő az ellenzék padjaiból máról-holnapia a kormánypárt soraiba átmenjen, különösen nem i. évi február hé 8-án, szerűén. 375 akkor, amikor a kormány keresztény politikája és közgazdasági politikája december óta abszolúte nem változott, illetőleg ha változott, épen olyan irányban változott, hogy a kormány tárgyalásokat kezdett a zsidósággal (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a kormányelnök karácsonyi vezércikkben térdet hajtott a zsidóság előtt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindezekből kifolyólag szükségesnek láttam, hogy Ereky Károly t. képviselőtársamnak ezen kijelentéseit megcáfoljam, mert végre valahára tisztán kell látnunk abban a tekintetben, hogy egyes politikusok most a választások küszöbén milyen különös indokolással változtatják meg a politikai pártállásukat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Gerencsér István ! Gerencsér István : T. Nemzetgyűlés ! E nemzetgyűlés törvényhozói munkájában gyakran le kellett számolnunk azzal a súlyos ténnyel, hogy államháztartásunk deficittel küzd és a kormányzatnak, gazdasági politikánknak az állami élet kiépítésénél elsősorban is azt kell szem előtt tartania, hogy ezt a deficitet kisebbítse vagy megszüntesse. Ha tehát az erre irányuló törekvések, akciók olyanok, hogy az állam bevételeit növelni akarják, akkor az igy befolyó jövedelmet nem lehet más célokra fordítani és nem lehet fordítani — mondjuk igy — a tisztviselői kérdés megoldására sem. Az eddig elhangzott hozzászólásokban ezt a felfogást és álláspontot többen képviselték. Én magam is abban a felfogásban vagyok, hogy az állami bevételeknek a fokozása elsősorban a meglevő deficitek eltüntetésére szükséges és amennyiben a tisztviselői kérdés tényleg olyan probléma, hogy ezt a nemzeti fejlődés érdekében feltétlenül meg kell oldani, akkor más módusokat kell keresni, más kivezető utakat kell találni, hogy a tisztviselői probléma szerencsétlen állami életünket tovább ne kisérthesse. T, Nemzetgyűlés ! Két esztendeje már, hogy a tisztviselői kérdéssel a kormányok foglalkoznak, ígéretek történtek, de ezek az ígéretek nem váltak valóra. Itt-ott segítség tényleg bekövetkezett. Azonban, hogy a tisztviselői kérdést ugy megoldották volna, hogy e megoldás alatt a tisztviselői státus meg lenne elégedve és e megoldás tulajdonképen az állami életnek is biztositója lenne, — ez nem következett be. T. Nemzetgyűlés ! A tisztviselői problémát én három szempontból veszem vizsgálat alá. A kérdés rendezésénél ennek a három szempontnak kell figyelembe jönnie, egyébként sikeres megoldásról beszélni, sikeres megoldást várni nem lehet. Első szempont az : fontolóra kell venni, hogy a tisztviselői osztály mit jelent a nemzet életében szellemiekben és erkölcsben. (Ugy van ! a hözé'pen.) Másodszor: megkell állapitanunk, avval tisztába kell jönnünk, hogy az állam mai berendezettségében és mai erőforrásaival azt a nagy státust, amely-