Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

374 A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán, gondoskodnia épen saját polgárainak szempontjából és az államvagyon szempontjából, hogy ezek az emberek teljes egészségben és kipihenve mehessenek szolgálatba és hogy legyen egy helyük, ahova a fejüket lehajthassák. Sok panasz van ezen a téren. Csak egy kérdést említek még meg, a pályaorvosok kérdését. Egy orvosnak a vasútnál 1200 korona fizetést adnak, nem egy hónapra, hanem egy esztendőre. Megáll az ember esze, amikor ezt hallja, amikor pedig annak az orvosnak 2—300 kezelése alá tartozó egyént kell ezért gyógykezelnie. Itt van azután a vasút kórháza, melynek orvosait, akik egész délután el vannak ott foglalva, anélkül hogy mint specialisták dolgozhatnának, nevetséges összeggel fizetik. Ezek az emberek esküjökhöz képest végzik kötelességüket, de a vasút nemcsak ezt követeli tőlük, hanem még azt is, hogy a beteg alkalmazottakról olyan véleményt adjanak, mely a vasútnak kedvez. (Mozgás balfelől.) Tehát nemcsak hogy kis fizetést adnak nekik, de még esküszegést is követelnek tőlük. Ezt a kérdést végre valahára rendezni kell. Mint tudom, a szegedi orvosi kar végre meg mert mozdulni. Vannak ugyan főorvosok, akik felügyelői vagy főfelügyelői állásokba vannak kinevezve, mint más tisztviselők, de a t. minister ur épen a pályaorvosok részére, akik a szegény kisembereket kezelik, nem állitott be segélyösszegeket. Ahelyett hogy a kérdést ugy oldanák meg, hogy kivennék az orvosokat a vasút kötelékéből és átadnák őket egészégében hivatásuknak, havi nevetséges 200—300 korona fizetést adnak nekik napi 40—50 beteg kezeléseért és megfosztatnak még attól a kedvezménytől is, mely a köztisztviselőket megilleti. Szinte nevetség tárgyává tesszük a vasutat, ha nem gondoskodunk róla, hogy ezek az emberek állásuknak megfelelő fizetést kapjanak. Hisz nem kerül az milliárdokba. Ugy látom, hogy amikor a minister ur a fedezetről gondoskodik, azt adók utján busásan be akarja hajtani. Meg tudom érteni, hogy a pénzügyministernek ezidőszerint nem lehet más hivatása, mint az, hogy mindent behajtson, amit csak lehet, mert ha igy halad az állami adminisztráció, az állami vagyonkezelés, hogy költségvetés nélkül 40 milliárdot lehet a kormánynak kifizetni, akkor üres kamrának bolond lévén a gazdasszonya, a pénzügymimster sem tehet mást, mint hogy mindenáron behajtsa a nagy adókat. En azonban nem tudom megérteni és azt hiszem, a pénzügyminister ur sem tudja ezidőszerint megérteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy már hét esztendő óta nem terjesztenek az országgyűlés elé zárszámadást, hogy kérdőre lehetne vonni a kormányokat, hogy hova fizettek ki milliókat és százmilliókat, hanem jönnek egy ad hoz törvényjavaslattal, azt gyorsan meg kell szavazni, mert égető nagy szükség van rá és mi megszavazzuk az összegekes anélkül, hogy tudnánk, honnan fognak azok befolyni és mire lesznek kifizetve. De az még a kisebbik baj, ha megszavazott összegeket fizet ki a kormány. Á nagyobbik baj az, hogy olyan összegeket is fizetnek ki a kormányok, melyek nincsenek megszavazva, ami aztán végeredményében az országot is tönkreteheti. Az én nézetem az, hogy ez az egész törvényjavaslat fából vaskarika, mely nem oldja meg a tisztviselői kérdést, nem nyújt nekik jobb megélhetést. A forgalmi adó emelése olyan valami, ami mindenkinek emelni fogja a standardját és ami miatt drágább lesz a megélhetés. Minthogy a kormány maga csinálja a drágaságot az országban, ez a törvényjavaslat is csak azt a célt fogja szolgálni, hogy a drágaságot növelje, már pedig én azt szeretném elérni, hogy végre valahára egy olyan helyzetbe kerüljön az ország, hogy a drágaság elimináltassék. A pénzügymimster ur politikájának kezdete ugyan a takarékosság, mert hiszen azt látom nála, hogy a takarékosságnak egy bizonyos fokát igyekszik elérni, — de a kormány minden ténykedése lerontja a külföld előtt az állam hitelét ; ez a javaslat egy igen forradalmi izü alkotás, amely nem megnyugvást, hanem fokozottabb kedvetlenséget fog szülni : épen azért, mert ez a törvényjavaslat a tisztviselői kérdés megoldását sem a tisztviselők, sem az állam szempontjából nem szolgálja, a kormány iránt bizalommal nem vagyok és a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A véderő-, a közigazgatási és pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. MÓzer Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a véderő-, a közigazgatási és a pénzügyi bizottságok együttes jelentését tisztelettel benyújtani »a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak, hadi özvegyek és hadi árvák ellátásáról« szóló 425. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a jelentés kinyomatását, szétosztását elrendelni és a javaslat tárgyalására vonatkozólag — tekintettel a tárgy fontosságára — a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és amennyiben a Ház hozzájárul, a 140. § alkalmazásával annak idején napirendre fog tűzetni. A véderő- és a pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Sallay János előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a véderő- és a pénzügyi bizottság együttes jelentéseit »A magyar katonai tisztképzésről« szóló 361. számú és »az 1921. évi XXXV. törvénycikk kiegészítéséről« előterjesztett 437. számú törvényjavaslatok tárgyában tisztelettel benyújtani. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és mindkét javaslat tárgyalására vonatkozólag a sürgősséget kimondani. Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és, amennyiben a Ház hozzájárul, a 140. § alkalmazásával annak idején napirendre fognak tűzetni-. :