Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

364 A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február ho 8-án, szerdán. a tisztviselők társadalmi rétege, hogy a kormány intenciói a legmesszebbmenő gondoskodást akarják számára biztosítani és nem a kormány törekvésében, nem a kormány jószándékában, hanem a szervezet természetadta nehézségében vannak azok a bajok, amelyekkel neki nap-nap után küzködnie kell. En tehát, ha erre rámutatok, azt lennék bátor proponálni, hogy ez a szervezet épen az előbb emiitett okoknál fogva ma már, midőn a legnagyobb kényszerhelyzet már nem áll fenn, mindenesetre visszafejlesztessék, de semmiesetre se fejlesztessék tovább ; (Helyeslés jobbfelöl.) az egyes akciókat igyekezzünk visszafejleszteni, hogy a tisztviselő lassan hozzászokjék, hogy ismét maga segíthessen magán, ami által annak idején a kormány számára ismét lehetővé válik, hogy a tisztviselőknek természetben nyújtott segítség minden nehézség nélkül megszüntethető lesz. Mig ha mesterségesen igyekszik a szervezet ezt a természetbeni ellátást nemcsak fentartani, hanem tovább is fejleszteni, akkor ha elérkezik az ennek megszüntetésére alkalmas időpont, a kormány valóságos probléma előtt fog állani, mert olyan nagy invesztíciókkal rendelkezik már akkor ez a szervezet, hogy ha ennek alimentálását a kormány annak idején azzal a hasznos és szükséges intézkedéssel megszüntetné, ez az egész nagy apparátus válságba kerülne. Az én tiszteletteljes propozicióm tehát az, hogy fakultatívvá kell tenni a tisztviselők természetbeni ellátását és ennek valamennyi akcióját, hogy ilyen módon a verseny érvényesüljön és érvényesülhessen a mai szövetkezet és más szövetkezetek közt, a mai szervezet és a kereskedelem között és ilyen módon, hogyha az egészséges verseny megindul, ez a szervezet is mindenesetre arra fog törekedni, hogy a lehető legjobban, a legolcsóbb módon a költségek legnagyobb apasztásával érhesse el célját. Ez előnyére válik mindenesetre majd az állampénzügyi viszonyoknak, előnyére válik kétségkívül a tisztviselőknek és semmi esetre sem lesz hátrányos a mai szervezetre sem. Mert hiszen ez a szervezet, amely tulajdon képen szövetkezet, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, ha jól emlékszem, húsz évi múltra tekinthet vissza, igen szép fáradságos, munkás múltra, amely multat oly módon vivott ki magának, hogy évről-évre hangyaszorgalommal emelte, fejlesztette üzemét, de ugy amint azt a szükséglet indokolta, és nem jött létre egyszerre egy Mainmuth-vállalat, ami ma fenyegeti ezt a szervezetet. Megvalósította a szövetkezet alapprincipiumát, amely ebben foglalható össze: az érdekek összesítése és ezáltal a szükségletek teljes és könnyebb kielégítése. A szervezetre vonatkozólag a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének pedig egy emlékeztetőt mondok: hogy több altruizmust és kevesebb kapitalista érdeket a szó közgazdasági értelmében. Ennek következtében semmiféle alkotmányos aggodalmat sem látok azzal a propozicióval szemben, amellyel a pénzügyi bizottság fordult a t. nemzetgyűlés elé, arra vonatkozólag, hogy a nemzetgyűlés együtt nem létében arra a több hónapra terjedő időre gondoskodjék a nemzetgyűlés ennek a szervezetnek politikai ellenőrzéséről. Politikai ellenőrzéséről azért, mert ez a szervezet 7—8 milliárdos hitellel dolgozik, állami pénzzel és lehet ugyan, hogy talán erre alkotmányjogi precedenst nem találunk, de talán a magyar államháztartásban sem volt eddig precedens arra, hogy az állam kénytelen legyen a társadalom jelentékeny rétege érdekében ilyen nagy összegeket egy még sem állami szervezet kezére bizni. Méltóztassék megengedni, t. nemzetgyűlés, hogy ezek után egy olyan kérdésre mutassak rá, amely talán az első pillanatban egészen távol áll ettől a kérdéstől, azonban, ha lényegét vizsgáljuk, mindjárt meglátjuk az összefüggést, amely a tisztviselők illetményeinek a kérdése, helyesebben jóléti kérdése és az általam most felvetendő kérdés között fennáll. Ertem a háborús központok késedelmes felszámolását. A háború idején szükségessé vált ezen központok létesítése. Akkor mindjárt tudtuk, milyen nehézségekkel, a fogyasztásnak, a kereskedelemnek milyen vekzálásával jár majd ez, de megnyugodtunk abban, mert arról volt szó, hogy a központok előreláthatólag tekintélyes megtakarításai az állam számára folynak majd vissza és az állam jóléti, szociálpolitikai intézmények alapítására használja majd fel ezeket a nyereségeket. Ma már körülbeiül két és fél éve múlt annak, hogy ezen központok felszámolása elrendeltetett. Yalami 30—32 ilyen központ szerepel és az igen t. pénzügyminister ur hivatali elődje már szigorú utasítást adott ki és intézkedett a központoknak gyors felszámolása iránt. Azóta eltelt már több mint fél esztendő ; és tudjuk, hogy ezek a központok még ma is mindig csak felszámolnak és attól kell tartanunk, hogy a központok által eszközölt nagy megtakarítások, nyereségek az adminisztráció lassúsága következtében teljesen felemésztetnek ; hogy azok az összegek, melyek egy egyszeri berendezéshez és a tisztviselőknek egyszeri, intézményes módon való megsegitéséhez felhasználhatók volnának, mintegy eladminisztráltatnak, minek következtében ha majd a tisztviselők számára valami fontos jóléti vagy szociálpolitikai intézkedés vagy alkotás szükséges lenne, erre fedezet nem lesz. En tehát arra kérném az igen t. pénzügyminister urat, méltóztassék az ő ismert erélyóvel és következetességével odahatni, hogy ezen háborús központok felszámolása minél hamarább befejeztessék. Meg vagyok győződve és tudomásom is van arról, hogy a vezetőség a maga részéről mindent elkövet abban az irányban, hogy ezek a központok minél hamarább felszámoljanak, de nem tudok megszabadulni azon aggodalmaim tói j hogy talán ezen központok alkalma*