Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-307

A nemzetgyűlés 307, ülése 1922. évi február hó 7-én, hedden. 357 felkiáltásom : »hogy kérdezhet ilyet, hogy mi van a cukorral ?« Minthogy igen t. képviselőtársam közelebb van a gyorsirókhoz, mint én, és minthogy ez a jelenet az egész sajtóban megjelent, joggal tételezhettem fel azt, hogy Rupert igent, képvisleőtársam élt azzal a jogával, mellyel a képviselők élhetnek, hogy valamit kitöröljenek saját nyilatkozataikból. Rassay Károly : Itt nagyobb volt a zaj. Ereky Károly : Minthogy a nagy zaj ellenére is a közbeszólást mindenki hallotta, ugy az újságírói karzaton, mint a teremben, nem hihettem, hogy egyedül a gyorsírók ne érthették volna s azt tételeztem fel, hogy Rupert képviselő ur ezt a közbeszólást kitörölte. Amennyiben Rupert t. képviselőtársam most kijelentette, hogy ő nem törölte ki... Rupert ReZSŐ : Nem is tudtam róla. Ereky Károly : . . . azt kell feltételeznem, hogy a gyorsírók nem hallották, annyi egyéb közbeszólások miatt esetleg nem jegyezhették. Egyidejűleg Rupert t. képviselőtársam azt is mondotta, hogy én olyanalacsony erkölcsinivón állok, hogy velem szemben nem tartja szükségesnek, hogy koniofyabb védelemre szorítkozzék, hanem egyszerűen kijelenti, hogy én egy hazug és minden körülmények között megvetendő fráter vagyok. Ezt lehetett kivenni a beszédjéből. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály : A gyorsírói jegyzetekből nem. Ereky Károly : Most hallottuk valamennyien, most történt. Nem tudom, mi lesz a gyorsírói jegyzetekben, végre is nem csoda, ha a gyorsírók valamit nem jegyeznek fel, s én csak megdöbbenéssel konstatáltam ezt a hangot. A magam részéről kijelentem, hogy nem szívesen használtam a »csirkefogó-tempó« kifejezést, őszintén sajnálom, hogy azt használtam s ezért a nemzetgyűléstől bocsánatot kérek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De honnan veszi ön azt az erkölcsi magas nívót, hogy velem szemben, akiről igazán nem tud semmi rosszat, ilyen kifejezéseket használjon. Hiszen meg vagyok róla győződve, hogy ön, aki ismer engem, nemzetgyűlési tevékenységem után igazán nem mondhatja, hogy amennyire emberileg lehetséges, nem az objektív igazságot keresem és nem hazafias meggyőződés vezet. Amikor az ellenzék padjain voltam és a kormány valami olyant tett, ami megfelelt a világnézetemnek és meggyőződésemnek és amiről azt tartottam, hogy a nemzet érdekeit szolgálja, akkor mindig a kormánypárttal szavaztam, és ön tudja azt is, hogy én, mint ellenzéki képviselő is soha mást nem kerestem, mint a nemzet érdekeit és igazságát, engedelmet kérek, engem ugy aposztrofált, hogy én az erkölcsi nívónak olyan alacsony fokán állok, hogy velem foglalkozni sem érdemes. Ezt nem is utasítom vissza, hanem egyszerűen valami patologikus, valami beteges tünetnek minősítem. Rupert Rezső : Azt hiszem, nekem több jogom van az önét annak tulaj donitani ! Ereky Károly : Én nem gorombáskodom, hanem ezt egyszerűen beteges tünetnek tekintem, aminek talán az a szülőoka, hogy el van keseredve és fel van háborodva afelett, hogy az emberek rossz néven veszik önnek azt az örökösen egyoldalú beállítását . . . Rupert Rezső: Nem törődöm vele, vehette észre ! Pár becsületes emberrel törődöm, a többivel nem ! Ereky Károly : Legokosabb, ha az ember nem sokat törődik azzal, mi az ellene vagy a mellette lévő hangulat, hanem inkább azzal törődik, hogy a lelkiismeretének mélyén megvan-e az a nyugalom . . . Rupert Rezső: Higyje el, megvan, jobban mint önnek ! Ereky Károly : Hogyha ön nekem azt mondja, hogy erkölcsileg alacsony nivón állok, a lelkiismeretében átérzi-e ezt ? Mindannak dacára, hogy működésemet látja, fentartja-e azt az állítását 1 Ismétlem, nem tekinthetem ezt másnak, — nem mondom ezt a szót sem, mert talán ez is sértő, hogy : beteges — mint egészségtelen, ideges felháborodásnak. (Mozgás.) Már most méltóztassék megengedni, hogy a harmadik vádra is kitérjek. Rupert t. képviselő ur azt mondja, hogy én máról holnapra ugrottam át a kormánypártba. Kerekes Mihály : Nem máról holnapra. Körülment egészen ! Ereky Károly : Alig van itt a vezető képviselő urak közül valaki, aki ne változtatott volna pártot. Hivatkozom gróf Andrássy Gyula úrra, Gaal Gasztonra, a jelenlegi elnökünkre, aki szintén kilépett egy időre a kisgazdapártból és azután visszalépett. Pártokból kilépni nem baj, az nem elvfeladás . . . Rassay Károly : Ebben igaza van ! Az a baj, hogy a kormány mögé húzódzkodnak. Kerekes Mihály : És oktrojjal akarnak választatni. Ereky Károly : En most a magam személyes ügyéről beszélek, ezt nem fogom összekeverni semmiféle kormányprogrammal és semmiféle más nagy princípiummal, tisztán és kizárólag azt az ügyet akarom tisztázni becsülettel és jóakarattal, ami Rupert t. képviselőtársam között és köztem felmerült. Miért léptem én át a kormánypártba. Hiszen még december elején, amikor arról volt szó, hogy az indemnitási törvényjavaslatot a Ház elé terjesztik és hat hónapi indemnitást kérnek, magam is azon az állásponton voltam, hogy ezt nem fogom megadni, és egy ellenzéki képviselővel, Szilágyi Lajos t. képviselőtársammal megbeszéltem, hogy ebben én az ellenzékkel szavazok. Időközben azonban nagy dolgok történtek. Méltóztattak hallani, tanúm rá az egész nemzetgyűlés, hogy én itt a nemzetgyűlésen az utóbbi időben, hat hónap óta ezt a szót, hogy »zsidó«, ki nem mondtam. Az volt az elvem, hogy a zsidókérdés megoldásának nem az a módja, hogy azt kiabálom, zsidó igy, vagy ugy, hanem az, — és ezt el is mondtam egyik beszédemben — hogy komoly, becsű-