Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-307

358 A nemzetgyűlés 307. ülése 1922. évi február hó 7-én, kedden. letes, kitartó munkával erősítsük meg gazdaságilag a keresztény társadalmat, hogy azt a hegemóniát, amit ma a zsidóság betölt, becsületes, alkotmányos utón szerezhessük meg a keresztény társadalomnak. Rassay Károly : Ez ellen nincs kifogása senkinek sem. Ereky Károly : Ennek az eszmének az egész Ház tetszését megnyertem. Azonban mi történt ? Szilágyi Lajos t. képviselőtársam akkor, amikor tudta azt, hogy én azért vagyok ellenzéki, mert nem vagyok megelégedve a kormány keresztény politikájával, és nem voltam megelégedve közgazdasági politikájával, mert nem tartottam elég kereszténynek és nem tartottam elegendő gyors tempójúnak arra, hogy a kereszténység érdekében akciót fejtsenek ki, miután ezt tudta, mi történt ? Teljesen beállt a demokratapártba és Vázsonyi Vilmossal, Ugron Gáborral és a többi urakkal együtt kijelentette, hogy ő a zsidó liberalizmusnak hive. Rassay Károly : Hol jelentette ki ? Ereky Károly : Megjelent az összes lapokban. Szilágyi képviselő ur kijelentette, hogy ő annak a politikának híve, annak az iránynak, amely irányt itt a Házban Szterényi báró ur, Vázsonyi Vilmos és a többi urak reprezentálnak. Engedelmet kérek, én akkor abban a pillanatban nem tarthattam többé az ellenzékkel, és miután megengedi Rassay t. képviselőtársam, az ön pártjába sem léphettem be, mert világnézetbeli differenciáink vannak, és nem tarthattam Vázsonyi Vilmossal sem, mit csinálhattam volna egyebet : az én régi, erőteljes, agrárius és amellett minden tekintetben alkotó tevékenységemnek megfelelően beléptem az egységes kormánypártba. (Éljenzés.) Rassay Károly : Nem leié honját e hazában. Ereky Károly: Ezeken a padokon épugy dolgozhatunk a nemzet érdekében, mint a másik oldalon és ezen a címen engem gúny tárgyává tenni vagy elitélni nem lehet, mert ha gróf Andrássy Gyula urnák meg van engedve, hogy a kormánypártból ellenzékbe menjen, akkor nekem is meg van engedve, hogy ilyen chassée, croiséet csináljak, mert jogom van hozzá. Itt tehát Rupert t. képviselőtársamank semmi körülmények között nincs

1 igaza. Méltóztassanak megengedni, hogy arra a másik kérdésre is rámutassak, miért léptem be a kormánypártba. Nekem június 20-ika táján odaadták az Egyenlőség eg3?ik számát .... Rassay Károly : Valóságos székfoglaló beszéd ! Ereky Károly : Rákényszeritettek. Igazán nem vádolhat azzal, hogy feltűnési viszketegből beszélek magamról, tisztán és kizárólag rákényszeritettek engem, mert megvádoltak azzal, hogy egyik napról a másikra átugrottam és gyalázó kifejezésekkel illettek. Mondom, az Egyenlőség című lapban a következő hir jelent meg : Az Omike — azt hiszem, ez az Országos Magyar Izraelita Kultúregyesület lehet — január 7-ikén tartott ülésén felkérte az ott lévő zsidó fiatalság Vázsonyi Vilmost, hogy szólaljon fel és adjon kifejezést érzelmeinek. Ekkor volt napirenden a Bethlenkormánynak az a javaslata, hogy a zsidósággal ki kell békülni és valami közös plattformot kell keresni a további konszolidáció érdekében. Amint az Egyenlőség a lap január 7-iki számában leírja, Vázsonyi Vilmost ugy emelték fel a dobogóra és onnan tartott lelkes beszédet, s szavai, mint villamos hullámok — igy irja — járták végig a termet, és ekkor a következő kijelentéseket tette, amelyeket — mint az Egyenlőség irja — Vázsonyi Vilmossal az egész hallgatóság együtt mondott : »Nem alkuszunk, nem tágítunk, nem tárgyalunk, nem felejtjük el a mártírjainkat és szenvedéseinket !« En kétségbe voltam esve, amikor ezt olvastam. Rassay Károly : Vigyázzatok, mert mindjárt visszajön a belügyminister. Ereky Károly : Rassay tisztelt képviselőtársam nem tudja azt, hogy Vázsonyi üzente meg a háborút ? (Mozgás.) Vázsonyi üzente meg a háborút nekünk, keresztényeknek, eme szavaival, hogy ő nem alkuszik, nem tárgyal és nem felejti el a mártírjait. Nos, mi sem felejtjük el mártírjainkat. (Taps jóbbfelől.) Nekünk is vannak mártírjaink. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, amikor Kun Béla idejében itt a zsidóság egyik részének kezében volt a hatalom, és ezek a pribék gazemberek százszámra mészároltak le keresztény embereket. (Ugy van ! Ugy van !) Kerekes Mihály : Fel kell akasztani őket ! Rassay Károly : Én államtitkár voltam, amikor a terroristákat akasztották, minek ugrálnak ! Engem fognak keresni a kommunisták, nem önöket. Hegedüs György : A számadást meg kell csinálni, mert addig nem lesz nyugalom a országban. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Hegedüs és Kiss képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben lenni. Ereky Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én nagyon helyesnek és jogosnak tartom azt, hogy az emberek az emlékeikből élnek és az emlékeikhez visszatérnek ; nem vonom kétségbe Vázsonyi képviselőtársamnak jcgát, hogy ő nem felejti el a mártírjait, mert ahhoz joga van, hogy azokat el ne felejtse, de nekünk is jogunk van erre és ha nekünk keresztényeknek is jogunk van rá, ugy rendkívüli módon fáj nekem, hogy Rassay Károly t. képviselőtársam és a többi urak mindig csak azokról beszélnek, akik a másik részről, estek áldozatul. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől. Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső: Nem igazi (Nagy zaj. Felkiáltások jóbbfelől : Keresztény hősökről sohsem beszélnek !) Odavittük a megvert kisgazdákat is, de akkor is kinevettek bennünket. Kerekes Mihály : Nem kell megalkudni, mint ahogy Bottlik tette a borsodi megvert kisgazdák ügyében,