Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-307

356 A nemzetgyűlés 307. ülése 191 minister ur, hogy a magyar diákifjuság elképzelhetetlen nyomorban sínylődik. 2. Hajlandó-e a kormány a zalaegerszegi internálótábort, a két év óta dnló abszolutizmusnak ezt az intézményét azonnal feloszlatni és azt a körülbelül 40 millió koronát, melyet évente a magyar nép pénzéből rápazarolnak, a diákság nyomorának enyhítésére, a tábor barakkanyagát pedig egyetemi diákszállók építtetésére felhasználni ? 3. Hajlandó-e a kultuszminister ur odahatni, hogy ez azonnal megtörténjék, és ezzel azok a költségek és eszközök, melyek egy becsületes nemzet meggyalázására és a polgári szabadság jogtalan elkobzására pazaroltatnak, a nemzeti újjáépítés céljaira fordíttassanak. Elnök : Az interpelláció kiadatik az összkormánynak, illetve a ministerelnök urnák. A belügyminister ur kíván válaszolni Rassay képviselő ur interpellációjára. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Rassay igen t. képviselő urnák interpellációja alatt hivatalos teendőim távoltartottak az ülésteremtől, s ezért válaszomat az interpellációra csak most adhatom meg. A kunszentmiklósi főszolgabírónak egyik budapesti lapban kifejezésre juttatott meggyőződéséről mély sajnálattal és megdöbbenéssel értesültem, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ez a nyilatkozat a legnagyobb fokban alkalmas hogy izraelita honfitársaink lelkében zok-érzést és indokolatlan nyugtalanságot keltsen. (Igaz ! Ugy van !) Minden államnak legelemibb kötelessége (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a közrend és fegyelem fentartása (Vgy van ! ügy van !) és elvárom mindazoktól a közalkalmazottaktól, akiknek hivatása az, bogy az állam megbízásából ezt a közrendet és közfegyelmet fentartsák, hogy ezt a szempontot hivatalos tevékenységeikben és egyébként is szem előtt tartsák. Andaházy-Kasnya Béla: Ez férfias beszéd! Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Epen ezért ez ügyben a legszigorúbban fogok eljárni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Amenynyire megnyugtatott a belügyminister urnák az ügy érdemére vonatkozólag tett az a kijelentése, hogy ő mély megdöbbenéssel és — szavaiból meg vagyok győződve — elitéléssel vett tudomást ezen nyilatkozat megjelenéséről, annyira nem elegit ki az a kijelentése, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni. Gr. Klebersberg Kunó belügyminister: A legszigorúbban fogok elj árni ! Tasnádi Kovács József: Először meg kell vizsgálni ! Rassay Károly: Kérem, t. képviselőtársam, egy megjelent nyilatkozatnál csak azt lehet vizsgálat tárgyává tenni, hogy tétetett-e-nyilatkozat, vagy nem tétetett, további vizsgálatnak nincs helye, hanem le kel vonni a konzekvenciákat. '. évi február hó 7-én, kedden. (Mozgás a jobboldalon.) Az igen t. belügyminister úrral szemben azonban, akitől politikai kérdések elválasztanak, a magam részéről meg kell állapitanom, hogy ez volt az első komoly, férfias szó, melyet két év óta ministeri székből hallottam. Epen ezért a minister úrral megnyugvással állok szemben és válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a belügyminister urnák Rassay Károly képviselő ur sürgős interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A válasz tudomásul vétetik. Ereky Károly : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. A 215. § a) pontja alapján. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! A napokban egy közbeszólás hangzott el, melyet Rupert igen t. képviselőtársam tett és ez a következőképen szólt : Mi van a cukorral ? Erre én afeletti felháborodásomban, hogy egy ilyen inszinuáció történt, minthogy épen olyan beszéd közben hangzott el a közbeszólás, melyben cukorpanamáról volt szó, a képviselő urat súlyos kifejezésekkel illettem. A dolognak az a látszatja volt, mintha Rupert t. képviselőtársam ugy akarta volna feltüntetni ezt a dolgot, mintha nekem valami titkos cukorügyem volna és talán emiatt léptem volna be a kormánypártba. Hiszen méltóztatnak ismerni a hangulatkeltést a sajtón keresztül és méltóztatnak tudni, hogy az ország nagy közvéleménye nem ismeri mindig ezeket a dolgokat. Rassay Károly : Senki sem akarta ! Ereky Károly : Igent. Rassay képviselőtársam, talán elmondhatom azt, amit én gondoltam. En akkor Rupert képviselő ur eljárását egy erőteljes kifejezéssel illettem, melyet hogy megtettem, őszintén sajnálok és annak idején is sajnáltam. Másnap többen megkérdeztek engem, bogy mi az, Ereky, te valami cukorügy miatt léptél be a kormánypártba, ugy látszik, te valami cukorüzletet csináltál ? Legalább is ez a vélemény és igy beszélnek erről a dologról az emberek. Mert érdekes, hogy minden lap hozta azt, hogy Rupert azt kiáltotta felém, hogy mi van a cukorral, de egyik sem hozta. hogy én ezt dühösen visszautasítottam. Mindegyik lap igy szépen meghagyta és különösen a Pester Lloydban láttam, hogy bizonyos élvezettel, ritka betűkkel volt szedve az, hogy azt kérdezték Ereky tői, hogy mi van a cukorral és utána nagy csend, Ereky hallgatott. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a módszer !) Ez a módszer, amelyet ismerek azon urak bevezetett gyakorlatából, akik ezzel a módszerrel élnek. Éreztem, hogy valamikép meg vagyok támadva és megnéztem a Naplót, hogy ezek a hangosan elhangzott és erőteljesen kiáltott kifejezések hogyan vannak benne, mert hiszen vissza akartam rájuk térni. Legnagyobb meglepetésemre azonban azt láttam, hogy Rupert t. képviselőtársam neve után annyi van csak, hogy : közbeszól és csak azután jön az én felháborodott