Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-307

346 A nemzetgyűlés 307. ülése 1922. évi februcir hó 7-én, kedden. Budaváry László : Senkit nem bántott. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot nyugodtan meghallgatni. Rassay Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezek az izsáki polgárok, akik — közben meg kell hogy jegyezzem — az izraelita vallásfelekezethez tartoznak . . .. Budaváry László: Azelőtt zsidók voltak! Rassay Károly : Ha Budaváry László t. képviselőtársam költői érzékét ezzel jobban kielégíthetem, akkor azt mondom, hogy zsidók voltak, zsidók ma is. Ezek nem tudtak visszamenni saját házukba, saját vagyonukhoz, amelyet ott közben szétdúltak, széjjelhordtak. Szabóky Jenő : A kormány csendőröket adott nekik. KÓrÓdi Katona János : A kivándorolt magyarok se tudnak visszatérni. Andaházy-Kasnya Béla: Milyen kivándorolt magyarok ? Kóródi Katona János: Azok, akik kénytelenek voltak kivándorolni, mert a zsidók kiuzsorázták őket. Andaházy- Kasnya Béla : A tőke, meg a mágnások ! Elnök : Nagyon kérem Kasnya és Kóródi Katona képviselő urakat, hogy vitájukat a Házon kivül szíveskedjenek elintézni. Most egyelőre Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : Arra figyelmeztetem t. képviselőtársaimat, akik annak a pártnak a kötelékébe tartoznak, amely Bethlen és a kormány mögött ül, hogy ne felejtsék el, hogy ez a kormány hetek óta mindent elkövet arra nézve, hogy az általuk annyira lesajnált zsidósággal a közelgő választásokra való tekintettel egy paktumot kössön, kibékülést létesítsen, (ügy van ! half elől. Mozgás a jobboldalon.) Kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, vigyázzanak, ne rontsák saját kormánypárti pozíciójukat vagy azokat a jó eredménnyel kecsegtető tárgyalásokat, amelyeket az igen tisztelt ministerelnök ur az izraelita vagy hogy precízebben fejezzem ki magam, Budaváry László képviselő ur kedvéért, a zsidó polgártársainkkal folytat. Budaváry László : Helyes ! Haypál István : A felszólalásokban nem muszáj mindig apró gúnynak lenni. Rassay Károly : Köszönöm, hogy az maró volt, azt hittem, hogy csak egyszerű megjegyzés. Ilyen előzmények után valamiképen vitába bocsátkozott Förster főszolgabíró, az aranysarkantyús vitéz dr. Dombóvári Géza ügyvéddel, akit soha nem láttam, s aki —amint megállapít hatom az itteni nyilatkozatokból — valami zsidó jogvédő iroda vezetője. Förster ezt a vitáját egy nyilatkozattal zárta le. S ez az a nyilatkozat, amelyet a tisztelt Nemzetgyűlés elé hozok, hogy azután megkérdezzem a belügyminister úrtól, akit legnagyobb sajnálattal nélkülözök ebben a pereben a Házban, (Zaj a baloldalon.) vájjon összeegyeztethetőnek tartja-e az ő szunnyadó liberális érzelmeivel, azzal az állással, amelyet betölt, azzal a jogrenddel, amelyre olyan sokat hivatkozik akkor, amikor a választói jrg megszükitését akarja indokolni, hogy ilyen izgatás hivatalos helyről, hivatalos közeg részéről a sajtó utján elhangozzék. Budaváry László : Az nem izgatás, amelyet a kormány ellen a zsidó újságok végeznek ? (Zaj.) Rassay Károly : Ebből a nyilatkozatból meg méltóztatnak azután állapítani azt is, hogy itt nemcsak ideális nagy célokról, hanem egyszerű anyagi kérdésekről is van szó, amelyek ezzel a kérdéssel összefüggésben állanak. Andaházy- Kasnya Béla : Kufárok a templomban ! Rassay Károly : Az emiitett nyilatkozat a következőkép szól (olvassa) : »A Hétfői Hirlap ez évi január hó 31-iki számában dr. Dombóvári Géza ügyvédtől, a pesti izraelita jogvédő-iroda vezetőjétől intervjut közöl a Duna—Tisza közötti úgynevezett atrocitásokról. Dombóvári nyilatkozata személyemmel kapcsolatban is valótlanságokat tartalmaz. Dombóvári először meggyanúsítja az izsáki népet, hogy az Izsákról elűzött zsidókkal, akik Őszerinte a vidék valóságos jótevői, rokonszenvez, de biztonságuk nem garantálható, mert a gyilkosok még mindig szabadon járnak, azután azt állítja, hogy a zsidók megbízottai ma is csak az én engedelmemmel térhetnek haza és végül, hogy az általa elfajultnak nevezett viszonyokban nekem nagy részem van, mert az u. n. atrocitások elején nem léptem fel kellő eréllyel. Múlt év augusztusában megindult az izsáki visszatelepítési akció. Én akkor épen szabadságra mentem, majd Nyugat-Magyarországon voltam elfoglalva és hivatalom csak október közepén vettem ismét át. Járásom aktív antiszemitái is(Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi az, hogy aktiv antiszemita ?) Nyugat-Magyarországon voltak elfoglalva, tehát a nép előtt oly szimpatikus zsidók nyugodtan élhettek volna Izsákon, de csodálatos, a nép jóindulata dacára, éjjelre sohasem mertek Izsákon maradni. Valótlan, hogy én engedélyeket adok az izsáki zsidóknak a hazatérésre. Egy zsidónak, bizonyos Vértes Jakab nevű egyénnek, aki a kommün alatt »kompromittálta magát« — és itt zárjelben csak csodálkozásomat fejezem ki azon, hogy miért nem ül ez az ember börtönben és miért utazgat ideoda, . . . Kerekes Mihály : ügy van ! Rassay Károly (tovább olvassa) : ... aki a kommün alatt kompromittálta magát és igy le nem mehetett volna, adtam írást az ottani Ébredő Magyarok Egyesületéhez, amely arról szólt, hogy ő a kedvelt zsidók ingatlanainak eladása végett megy le, tehát a közérdekű cél érdekében —tekintet nélkül múltjára — a nevezettnek zavartalan működése biztosítandó. Nevezett különös védelmére felhívtam, a csendőrséget is. (Félkiáltások jobbfelől : Na Mm ! Védi a zsidókat is !) Más zsidónak semmiféle engedélyt nem adtam és nem is fogok adni, sem különleges védelmemben nem ré-