Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-307

A nemzetgyűlés 307. ülése 1922. évi február hó 7-én, kedden. 347 szesitem, mert az ilyen irán}ni intézkedés hatás­körömbe nem tartozik.« Egy főszolgabírónak nem tartozik hatás­körébe, hogy a járása területén élő zsidó polgá­rok vagyon- és életbiztonságáról gondoskodjék! (Tovább olvassa) : »Ami végül a kommün bukása után szememrehányt erélytelenséget illeti, kijelentem, hogy energiámat akkor nemzetem tönkretevőinek igazságos üldözése foglalta le. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem tagadom, hidegen néztem azt a gyenge revansot, melyet néhány vérig elkesere­dett magyar vett azon a fajon, mely Kun Bélákat és Szamuelikat termelt, mely engem, aki négy évig becsülettel harcoltam hazámért, földönfutóvá tett és atyám — testvéreim, minden szeretteim életéért halálos idegölő remegésre kény szeritett.« (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) Budaváry László : Ezt az érzést is tisztel­hetné ! Rassay Károly : Hogyne, ezt én is tisztelem ! Tiszteletreméltó, amikor szeretteiért valaki ag­gódik, legyen keresztény vagy zsidó. Tisztelem ezt az érzést annál is inkább, mert mi, aktiv és passzív egyének, többé-kevésbé átéltük ezt. Kóródi-Katona János : Mindig zsidóügyben interpellálnak, mintha csak önök védenék a zsidók érdekeit! Elnök (csenget) : Kérem Kóródi-Katona János képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólá­soktól tartózkodni. Rassay Károly : Én ebből a dicsőségből szívesen adok a képviselő urnák, végezze el helyettem, nagyon fogok neki örülni. (Tovább olvassa} : »Én előttem még ma is saját keresztény magyar testvéreim gyászos legyilkolása lebeg, a dunapataji, a solti és a tassi áldozatok, annál inkább lebegett 1919-ben. Az idegen fajú áldozatokhoz annyi a közöm, mint a boser­lázadás halottaihoz.« Ezt mondja egy magyar főszolgabíró magyar állampolgárokról, akiket legyilkoltak! Kiss Menyhért: És Szamueli meg az ő hóhérai mit csináltak ? Andaházy-Kasnya Béla : Kendben van ! El fogja engedni a kultuszminister ur a fegyelmit ! (Zaj. Elnök csenget) Rassay Károly (tovább olvassa) : »Sohasem fogom feledni nemzetem véres gyalázatát, s ha Széchenyinek joga volt megmondani, hogy oly kevesen vagyaink, hogy minden apagyilkosnak meg kell kegyelmezni, én pedig azt mondom: a kommün alatt a ghettó-söpredék annyi gaz­tettet követett el, (Igazi Ugy van! a jobbolda­lon és a középen.) hogy ezekkel szemben minden gyilkosnak meg kell kegyelmezni. Ebben a nézet­ben nem állok egyedül, mert minden rothadás dacára, vannak még férfiak csonka Magyarorszá­gon és a pénz nem Isten mindenütt.« (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Kiss Menyhért : ügy van ! Ugy van ! Rassay Károly : T. képviselőtársam nekem a pénzt ne emlegesse és ne »ugyvanozzon« erre olyan nagyon, mert ellenem még nem tettek összeférhetlenségi bejelentést, hogy olyan pén­zeket veszek fel, amelyek képviselői állásommal össze nem férők. Kiss Menyhért : Ellenem se ! Budaváry László : Minden . szava igazság ennek a nyilatkozatnak! (Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ügy érzem, hogy ezen nyilatkozat felolvasása után nekem vajmi keveset kell beszélnem. De kérdez­nem kell az igen t. belügyminister űrtől, vájjon lehetséges-e, hogy Magyarországon egy aktív közigazgatási tisztviselő — aki tőlem lehet akár­mennyire aktiv antiszemita is, ha ezt az érzését befelé érvényesiti — ilyen nyilatkozatokat tegyen a sajtóban a nyilvánosság előtt? Kerekes Mihály: Ugy van! Ezt is megtudja a külföld! Budaváry László: Hogyne, hiszen azért hozzák elő ! (Felkiáltások jobb felöl : A külföld­nek beszélnek !) Rassay Károly : Es kérdezhetném az igen t. igazságügyminister urat is, hogy nem érzi-e ő, mint kiváló jogász, hogy ebben a nyilatko­zatban a legsúlyosabb felekezefcelleni izgatás foglaltatik ? Kóródi-Katona János: Eajelleni, nem fele­kezetelleni ! Rassay Károly: Nekem eszembe jut, hogy vannak képviselőtársaim, akiknek egy-egy be­számolójuk alkalmával elmondott nyilatkozataik miatt — és nem csak az ezen az oldalon ülő képviselőtársaimra gondolok, hanem a túlolda­liakra is — az ügyészség sietett izgatás címén eljárást indítani. Hát vájjon nem lát-e az igen t. minister ur ebben a kiáltó, ordító izgatásban is bűncselekményt, és ha igen, miért nem haj­landó kötelességét teljesíteni? Kiss Menyhért : Nem izgatás ! Rassay Károly : Kiss Menyhért t. képviselő­társam ebben nem lát izgatást. A képviselő úrral azonban, amióta az ő kiszombori válasz­tásán jelen voltam, teljesen tisztában vagyok és tudom, hogy neki az izgatás tekintetében álta­lában igen elhalványuló fogalmai vannak. Kiss Menyhért : Rettenetes ! Ne felejtse el a képviselő ur, hogy én is hallottam az ön pro­grammbeszédeit. Mi választottuk meg! Hogy izgatott a zsidók ellen ! (Derültség.) Rassay Károly : Ez nem igaz, t. képviselő ur ! Annak ellenére, hogy ön ellenjelöltem akart lenni, nem igaz. Kiss Menyhért : Lemondtam az ön javára, négy szavazattal! Ez igy van! (Derültség jobb­felöl. Zaj a baloldalon) Rassay Károly: En kérem még az ellen­forradalombeli hősök akasztása elől sem mene­kültem el, mint egyik-másik képviselőtársam 44*

Next

/
Thumbnails
Contents