Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-307
À nemzetgyűlés 307. ülése 1922. évi február hó 7-én, ledden. 345 10. a tisztességtelen versenyről szóló kereskedelemügyi ministeri törvényjavaslat tárgyalása, Méltóztatnak e napirendi javaslatomat, elfogadni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom M a határozatot. Most következnének a .sürgős interpellációk. Mielőtt azonban az interpellációkra áttérnénk, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Rövid pár percre leszek bátor az igen tisztelt nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni, hogy egy visszásságot hozzak a nemzetgyűlés elé s ebben az ügyben kérjem a kormány orvoslását, helyesebben szólva feleletet kérjek arra a kérdésemre, hogy a kormány megtette-e azt a kötelességét, amelyet neki az állami élet vezetése és a törvények előirnak. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Pár napja a Szózat című lapban dr. Förster Lajos kunszentmiklósi főszolgabiró egy nyilatkozatot adott le. Ez a nyilatkozat, amelyet bátor leszek teljes terjedelmében felolvasni, már csak azért is, hogy mint kortörténeti dokumentum megörökíttessék a nemzetgyűlés naplójában, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Rassay Károly : . . . hemzseg az izgatás tényálladékát megállapító kifejezésektől. Mielőtt azonban ezt felolvasnám, röviden utalok arra, hogy az izsáki eset, amellyel igen előkelő politikusok is foglalkoztak s amelyről a kormány részéről is történtek kijelentések, már a köztudatba ment át. A proletárdiktatúra megbukása után az u. n. kilengések ott is érvényesültek, súlyos atrocitások történtek, amelyek azonban ebben az ügyben tetézve voltak azzal, hogy az a tartós felháborodás, amelyet két és fél év múlva jogcímül használtak fel egy amnesztia-rendeletben, nem akart elülni Izsákon, hanem azokat az embereket, akik ott abban a faluban ősi jogon ültek s akiket becsületes foglalkozásuk kötött oda annak határaihoz, . . . Kiss Menyhért : Ösi jogon ? Rassay Károly : Igen, tisztelt képviselőtársam, ősi jogon, mert annak az embernek, aki valahol születik, vagy becsületes kenyérkereső pályát folytat, ősi joga van ahhoz, hogy annak a falunak határában a maga becsületes munkáját végezze. Ezek az emberek azonban nem tudtak visszatérni saját falujukba. Kiss Menyhért: Miért ? Rassay Károly: Nem tudom, mi az, ami tetszik Kiss Menyhérfc t. képviselőtársamnak. KiSS Menyhért: Förster Lajos nem akadályozza meg, hogy visszatérjenek. Elnök (csenget) ; Csendet kérek. Kerekes Mihály: Tessék meghallgatni, hogy mi lesz a vége ! (Zaj.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. Rassay Károly : Ezek az emberek vagyonukat nem tudták magukkal vinni, s az ottmaradt egyes urak közprédájául, — nem Försterre célzok, amikor ezt kijelentem — akik közül az egyik — mint olvastam a lapokban — valami Balogh nevű egyén, aki azóta az amnesztia-rendelet határain túíterjedőleg is gonosztetteket kellett hogy elkövessen, letartóztatásba került. Ezek.az izsáki emberek hozzám is eljöttek több mint egy évvel ezelőtt és kérték a közbenjárásomat. A magam részéről nem tudtam, az érdekükben semmit sem tenni. Elmentek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamhoz is. Ugy tudom, hegy gróf Apporryi Albert t. képviselőtársam, eljárt a kormánynál és Ígéretet is kapott, hogy azok az emberek visszatérhetnek saját falujukba foglalko' zásukat folytatni, visszatérhetnek házukba, azonban az mir dig meg lett akadályozva s ugy, amint ebben a nyilatkozatban méltóztatnak olvasni, eljött egy olyan időpont, amikor nappal haza tudtak menni, de éjszakára el kellett távozniok. Ezek az okok, de ezektől függetlenül is már a választások alkalmával is Förster főszolgabiró ur magatartása arra kényszeritette két évvel ezelőtt — azt hiszem — Dömötör belügyminister urat, hogy Förster főszolgabiró urat felfüggessze. Förster főszolgabiró fel lett függesztve, azonban igen rövid ideig volt ebben az állapotban, mert valami titkos erők, valamely általam nem ismert forrásból eredő protekció a főszolgabiró urat visszahelyezte újra az állásába. Budaváry László: Csak az igazság! (Felkiáltások jobbról : Aranysarkantyús vitéz !) Andaházy-Kasnya Béla: Semmiféle jogcím nem lehet embereket terrorizálni. Kiss Menyhért: A Víziváros köszöni ezt az interpolációt. Elnök : Kérem a képviselő urakat jobbról és balról, szíveskedjenek a házszabályokat megtartani . Kiss Menyhért: Keresztény Víziváros ! (Zaj.) Rassay Károly : A képviselő úrral volt egyszer egy összeütközésem! Amit akkor mondtam a képviselő urnák, méltóztassék inkább azzal foglalkozni ; vagy ha nincs ezzel elég elfoglaltsága, méltóztassék háromheti rágalmazásí büntetésével foglalkozni. Kiss Menyhért: örömmel. Hazafiasságból csináltam. Rassay Károly: Menjen a kultuszminister úrhoz és könyörögje ki, hogy a fegyelmi eljárását elengedjék. Kiss Menyhért : Nem könyörgök. (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Ami pedig azt illeti, hogy Förster főszolgabiró urrak múltja van és aranysarkantyús vitéz, ez előtt mély tisztelettel meghajlom, azonban azt hiszem, hogy az aranysarkantyús vitézi múlt arra kötelééi az embert, hogy a vitézséget ne védtelen, szegény, fegyvertelen emberekkel szemben tanúsítsa. (Ugy van! a szélsőbahldMon.) U
