Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-306

316 A nemzetgyűlés 306. ülése 1922. évi február hó 6-án, hétfőn. Rupert Rezső: Senki sem számithatott rá, azért nem voltunk itt ! B. Szterényi József: Milyen indok vezette a kormányt, hogy egy ilyen szakaszt elfogadtasson a nemzetgyűléssel ? Kiss Menyhért: Hazafias indok! B. Szterényi József : Hazafias indok ? A köz­gazdasági élet tönkretétele lehet hazafias indok ? Tasnádi Kovács József: Csak becsületes útra terelése ! Szilágyi Lajos : De vállalják a felelősséget is érte ! Kiss Menyhért : Szivesén ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés! Tar­tozunk egymásnak azzal, hogy ne kételkedjünk semmiféle itt felmerülő indítvány vagy itt történő felszólalás hazafias intenciójában. (Helyeslés.) Ha­zafias indok tehát nem lehet ok arra. mert minden, ami itt történik, csak hazafias indokból történhetik. Én tehát a pénzügyminister úrtól felvilágosí­tást kivánnék arra nézve, milyen indokok vezet­ték a kormányt arra, hogy egy ilyen szakaszt az ipartörvénybe illetéktelenül beszurasson ; másod­szor vájjon a törvényes hatásköröket ilyen inci­dentaliter akarja-e a kormány eltolni, mert a bankügyletekhez a kereskedelmi kormánynak addig semmi néven nevezendő beleszólása — az ipar­igazolvány kiadási jogon kivül, amely harmad­fokulag hozzá tartozik — nem volt és nincs, ez kizárólag a pénzügyminister hatáskörébe tartozik. Drozdy Győző: Hallatlan! Pálfy Dániel : Akkor kellett volna megmon­dani, amikor csinálták a törvényt ! B. Szterényi József: Kijelentettem már, hogy nem voltam jelen a szakasz előterjesztésénél, tehát nem emelhettem kifogást. Szilágyi Lajos : Nem lehetett hozzászólni, mert bezárták a vitát ! B. Szterényi József : A pénzügyminister ur vá­laszától teszem függővé azt, hogy akkor, amikor ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ugyanazon a napon indítványt tegyek a nemzet­gyűléshez e szakasznak az ipartörvényből való törlése iránt. (Helyeslés balfelöl.) Drozdy GyŐZŐ : Már előzőleg is lehet ! B. Szterényi József : Előzőleg nem tehetem, t. képviselőtársam, mert nem hivatkozhatom egy törvényre, amelyből egy szakaszt hatálytalanítani akarok. Drozdy Győző : Dehog)^ nem, hiszen már el­fogadtuk ! B. Szterényi József: Ezt a kérdést intézem a t. pénzügyminister úrhoz. Ezek után rátérek a tárgyalás alatt lévő tör­vényjavaslatra, amelynek a köztisztviselők segí­tésére vonatkozó rendelkezését kész örömmel sza­vazom meg. Csatlakozom e részben az előttem szó­lott t. képviselőtársamnak azon fejtegetéseihez, amelyekkel a köztisztviselők helyzetét, sorsát, állását jellemezte ; nincs ma ebben az országban sem érdemesebb, sem szánalmasabb helyzetben lévő társadalmi osztály, mint a köztiszt.viselői osztály. (Igaz ! ZJgy van !) és ha valamikor hasz­náltuk, amint használhattuk a »fehér rabszolga« kifejezést, ugy ezt ma használhatjuk a köztiszt­viselőre. Lerongyolódva, . . . Frühwirth Mátyás: Proletár lett ! B. Szterényi József : . . . viszonyaiban meg­gyengülve, ellenállóképességében megrokkanva, itt áll egy társadalmi osztály — 220 ezer család, amelyet az állam eltart — a legnagyobb nyomor­ban, a legnagyobb kétségbeesésben, (Ugy van 1 a jobbközépen.) titáni harcot küzdve azért, hogy köte­lességeit becsületesen teljesíthesse ; mert ha van ország, amelynek tisztviselői kara megérdemli azt a jelzőt, hogy becsületes tisztviselői kar, ugy a magyar tisztviselői kar ilyen volt és a jelenben is az. (Igaz ! ügy van !) A nemzetgyűlésnek meg kell szavaznia minden eszközt, amely szükséges ahhoz, hogy a magyar tisztviselői kar helyzetén javítsunk — még ha ez a végső erőfeszítésünkbe kerül is ; minden eszközt, amely alkalmas arra, hogy a tisztviselői kar anyagi helyzetén javítson, a tisztviselői kar erkölcsi helyzetét emelje, a tör­vényhozásnak nemcsak megszavaznia, hanem ke­resve-keresnie kell és buzdítania kell a kormányt arra, hogy ezen a téren elmenjen a lehető leg­messzebbmenő határig. Pálfy Dániel : Épen itt az ideje, hogy történ­jék valami ! B. Szterényi József : Ez lévén az álláspontom a tisztviselői kart illetőleg, természetes, hogy ma­gam minden adót, minden terhet, amely az ország vállaira rakatik azért, hogy a tisztviselő sorsát javítsa, elfogadok. Ezzel a javaslattal szemben azonban egy elvi kifogásom van, nevezetesen a tehernek a tisztviselői helyzet javítással való össze­kapcsolása ellen. Már a pénzügyi bizottságban kifejtettem azt az álláspontomat, hogy etikailag hibának tartom, hogy az adózó közönség elé ugy állíttatik oda a tisztviselői kar, mint amelyért specialiter kell adót viselnie, (Ugy van ! a baloldalon.) mintha az összes adózás, az állam egész gestiója nem egy egységes egészet képezne (Zaj a baloldalon.) s igy ebből a javaslatból azt az ellentétet érezzük ki, amely a társadalmi osztályok között kialakult, azt az ellentétet, amely, tudjuk, hogy sajnos, a társadalomban még elég erősen gyökeredzik. En tehát, amennyire helyeslem elvileg azt az álláspontot, hogy a vasutat fizesse a szállítmányozó közönség, hogy a posta fentartásával járó költsége­ket maga a posta szolgáltassa az államháztar­tásnak, épen annyira ellenzem azokat a külön adó­nemeket, amelyek azért hozatnak be, hogy azokat a tisztviselők illetményének javítására fordítsák, ahelyett, hogy az államháztartás egészében mutat­kozó szükségletek közé iktattatnék be az, amire a tisztviselőknek szükségük van. (Ugy van ! a bal­oldalon.) Szilágyi Lajos : Uj divat ! B. Szterényi József: De ha ezt az elvi állás­pontét foglalom el etikai és szociális szempontból a javaslattal szemben, fokozotit&bb mértékben kell

Next

/
Thumbnails
Contents