Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-306

316 A nemzetgyűlés 306. ülése 1922. évi február hó 6-án, hétfőn. Rupert Rezső: Senki sem számithatott rá, azért nem voltunk itt ! B. Szterényi József: Milyen indok vezette a kormányt, hogy egy ilyen szakaszt elfogadtasson a nemzetgyűléssel ? Kiss Menyhért: Hazafias indok! B. Szterényi József : Hazafias indok ? A közgazdasági élet tönkretétele lehet hazafias indok ? Tasnádi Kovács József: Csak becsületes útra terelése ! Szilágyi Lajos : De vállalják a felelősséget is érte ! Kiss Menyhért : Szivesén ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés! Tartozunk egymásnak azzal, hogy ne kételkedjünk semmiféle itt felmerülő indítvány vagy itt történő felszólalás hazafias intenciójában. (Helyeslés.) Hazafias indok tehát nem lehet ok arra. mert minden, ami itt történik, csak hazafias indokból történhetik. Én tehát a pénzügyminister úrtól felvilágosítást kivánnék arra nézve, milyen indokok vezették a kormányt arra, hogy egy ilyen szakaszt az ipartörvénybe illetéktelenül beszurasson ; másodszor vájjon a törvényes hatásköröket ilyen incidentaliter akarja-e a kormány eltolni, mert a bankügyletekhez a kereskedelmi kormánynak addig semmi néven nevezendő beleszólása — az iparigazolvány kiadási jogon kivül, amely harmadfokulag hozzá tartozik — nem volt és nincs, ez kizárólag a pénzügyminister hatáskörébe tartozik. Drozdy Győző: Hallatlan! Pálfy Dániel : Akkor kellett volna megmondani, amikor csinálták a törvényt ! B. Szterényi József: Kijelentettem már, hogy nem voltam jelen a szakasz előterjesztésénél, tehát nem emelhettem kifogást. Szilágyi Lajos : Nem lehetett hozzászólni, mert bezárták a vitát ! B. Szterényi József : A pénzügyminister ur válaszától teszem függővé azt, hogy akkor, amikor ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ugyanazon a napon indítványt tegyek a nemzetgyűléshez e szakasznak az ipartörvényből való törlése iránt. (Helyeslés balfelöl.) Drozdy GyŐZŐ : Már előzőleg is lehet ! B. Szterényi József : Előzőleg nem tehetem, t. képviselőtársam, mert nem hivatkozhatom egy törvényre, amelyből egy szakaszt hatálytalanítani akarok. Drozdy Győző : Dehog)^ nem, hiszen már elfogadtuk ! B. Szterényi József: Ezt a kérdést intézem a t. pénzügyminister úrhoz. Ezek után rátérek a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra, amelynek a köztisztviselők segítésére vonatkozó rendelkezését kész örömmel szavazom meg. Csatlakozom e részben az előttem szólott t. képviselőtársamnak azon fejtegetéseihez, amelyekkel a köztisztviselők helyzetét, sorsát, állását jellemezte ; nincs ma ebben az országban sem érdemesebb, sem szánalmasabb helyzetben lévő társadalmi osztály, mint a köztiszt.viselői osztály. (Igaz ! ZJgy van !) és ha valamikor használtuk, amint használhattuk a »fehér rabszolga« kifejezést, ugy ezt ma használhatjuk a köztisztviselőre. Lerongyolódva, . . . Frühwirth Mátyás: Proletár lett ! B. Szterényi József : . . . viszonyaiban meggyengülve, ellenállóképességében megrokkanva, itt áll egy társadalmi osztály — 220 ezer család, amelyet az állam eltart — a legnagyobb nyomorban, a legnagyobb kétségbeesésben, (Ugy van 1 a jobbközépen.) titáni harcot küzdve azért, hogy kötelességeit becsületesen teljesíthesse ; mert ha van ország, amelynek tisztviselői kara megérdemli azt a jelzőt, hogy becsületes tisztviselői kar, ugy a magyar tisztviselői kar ilyen volt és a jelenben is az. (Igaz ! ügy van !) A nemzetgyűlésnek meg kell szavaznia minden eszközt, amely szükséges ahhoz, hogy a magyar tisztviselői kar helyzetén javítsunk — még ha ez a végső erőfeszítésünkbe kerül is ; minden eszközt, amely alkalmas arra, hogy a tisztviselői kar anyagi helyzetén javítson, a tisztviselői kar erkölcsi helyzetét emelje, a törvényhozásnak nemcsak megszavaznia, hanem keresve-keresnie kell és buzdítania kell a kormányt arra, hogy ezen a téren elmenjen a lehető legmesszebbmenő határig. Pálfy Dániel : Épen itt az ideje, hogy történjék valami ! B. Szterényi József : Ez lévén az álláspontom a tisztviselői kart illetőleg, természetes, hogy magam minden adót, minden terhet, amely az ország vállaira rakatik azért, hogy a tisztviselő sorsát javítsa, elfogadok. Ezzel a javaslattal szemben azonban egy elvi kifogásom van, nevezetesen a tehernek a tisztviselői helyzet javítással való összekapcsolása ellen. Már a pénzügyi bizottságban kifejtettem azt az álláspontomat, hogy etikailag hibának tartom, hogy az adózó közönség elé ugy állíttatik oda a tisztviselői kar, mint amelyért specialiter kell adót viselnie, (Ugy van ! a baloldalon.) mintha az összes adózás, az állam egész gestiója nem egy egységes egészet képezne (Zaj a baloldalon.) s igy ebből a javaslatból azt az ellentétet érezzük ki, amely a társadalmi osztályok között kialakult, azt az ellentétet, amely, tudjuk, hogy sajnos, a társadalomban még elég erősen gyökeredzik. En tehát, amennyire helyeslem elvileg azt az álláspontot, hogy a vasutat fizesse a szállítmányozó közönség, hogy a posta fentartásával járó költségeket maga a posta szolgáltassa az államháztartásnak, épen annyira ellenzem azokat a külön adónemeket, amelyek azért hozatnak be, hogy azokat a tisztviselők illetményének javítására fordítsák, ahelyett, hogy az államháztartás egészében mutatkozó szükségletek közé iktattatnék be az, amire a tisztviselőknek szükségük van. (Ugy van ! a baloldalon.) Szilágyi Lajos : Uj divat ! B. Szterényi József: De ha ezt az elvi álláspontét foglalom el etikai és szociális szempontból a javaslattal szemben, fokozotit&bb mértékben kell