Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-298
évi január hó 26-án, csütörtökön. 22 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. Jelentem, a t. Nemzetgyűlésnek, (Halljuk / Halljuk !) hogy beadatott összesen 131 szavazat ; ebből Gaal Gasztonra esett 99, (Éljenzés és taps jóbbfélől.) Szilágyi Lajosra esett 23, (Éljenzés balfelől.) a többi megoszlott. Eszerint határozatképen kimondom, hogy a nemzetgyűlés Gaal Gaszton képviselő urat a nemzetgyűlés elnökévé választotta meg. (Élénk éljenzés és taps jóbbfélől.) Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Sándor Pál és báró Szterényi József képviselő uraknak sürgős interpelláció megtételére adtam engedélyt. Javaslom, hogy a sürgős interpellációk tárgyalására nyomban, illetőleg az általam most adandó szünet után térjünk át, mivel az ipartörvényt módositó törvényj avaslat tárgyalásának megkezdésére kellő idő már nem áll rendelkezésünkre. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot és egyúttal a napirendre nézve fogok inditványt tenni. (Halljuk ! jóbbfélől.) Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy legközelebbi ülésünket holnap folyó évi január hó 27-én délelőtt 10 órakor tartsuk, még pedig a következő napirenddel : 1. az indemnitási törvényjavaslat harmadszori olvasása ; 2. az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása ; 3. az Országos Gazdasági Munkáspénztár részére járó díjaknak, valamint a pénztár által kifizetendő segélyeknek szabályozásáról szóló földmi velésügyi ministeri törvényjavaslat tárgyalása ; 4. a jegyzőkönyv hitelesítése. Méltóztatik napirendi indítványomat elfogadni % (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik Sándor Pál képviselő ur sürgős interpellációja. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! half elöl.) Az utóbbi hetek vitáiból azt látom, hogy ez a nemzetgyűlés mindinkább begubózza magát a belpolitika kérdéseibe. Azt látom, hogy ahelyett, hogy gazdasági külpolitikát folytatna és erősen egységesen járna el, minden cselekvését csak a belpolitika irányítja, csak belpolitikai kérdésekben akar döntéseket. Ugy látom az egész helyzetet, mintha a mi szűk határainkkal együtt látókörünk is sokkal szűkebb lenne, és azt tapasztalom, hogy még a zsurnalisztika terén sem látják azokat a veszélyeket, melyek indirekt utón az országra hárulnak, épen azért, mert folyton csak belpolitikával foglalkozunk és örökösen torzsalkodunk egymással. (Igaz ! ügy van ! half elől.) Én köteles vagyok kijelenteni, mint ellenzéki képviselő — bár megtenném ezt, mint kormánypárti is — hogy elérkezett a legutolsó pillanat arra, hogy j ez a nemzet egységesen álljon helyt érdekeiért, J mert különben olyan helyzetbe fog kerülni az ország, amelyről ma még fogalmat sem alkothatunk magunknak. (Igaz ! Ugy van ! half dől.) En, aki őszintén kijelentettem, hogy legitimista vagyok, teljes őszinteséggel kijelentem azt is, hogy igenis tudok találni egy plattformot, amelyben mindnyájan megegyezhetünk, és ez az, amit Giesswein t. képviselőtársam mondott, akinek ideája azonban elillant, t. i., hogy döntsünk ebben a nagyfontosságú kérdésben referendum alapján, ugy amint az Svájcban történt. (Helyeslés balfelől.) Hert ha egyszer ugy legitimisták, mint szabadkirály választók kijelentjük, hogy meghajlunk a nép akarata előtt, akkor még minden legitimistának megmarad az a joga, hogy a következőkben is f entarthat ja a maga álláspontját, és ha a nemzet később azt fogja találni, hogy tévedett, még később is helyrehozhatja az elkövetett hibát. En azt állítom, hogy még abban a kérdésben is megegyezhetünk, hogy referendumra vigyük : vaj jon általában királyság legyünk-e vagy republika. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben a kérdésben is a néptől kell várnunk az elhatározást és nem dönthetjük el ezt mi, akik két évi időtartamra, mint nemzetgyűlés, egybehivattunk és akik bizonyára keveset dolgoztunk. Én tehát azok után, amiket most elmondandó vagyok, remélem, megfogom győzni a t. Nemzetgyűlés tagjait arról, hogy legyünk akár legitimisták, akár antilegitimisták, a pártoknak egységes porondon kell találkozniuk az ország érdekeinek erős megvédése érdekében. Meg fognak győződni azokból, amiket mondok, és amik nem az én ideáim, hanem egy elsőrangú magyar hazafinak gondolatai, aki ma Hollandiában él, és aM rendelkezésemre bocsátotta a statisztikai adatokat is, — mert hiszen ezek odakint közbeszéd tárgyát képezik — mondom, meg fognak győződni t. képviselőtársaim ennek az egységes állásfoglalásnak szükségességéről. Amikor ezeket az adatokat előadom, amenynyire lehet, tartózkodni fogok a kritikától. Kvázi figyelmeztetőnek kell tekintenünk ezeket a mi érdekünkben adott adatokat olyan irányban, hogy vigyázzunk. És hogy mire kell vigyáznunk, azt interpellációm után látni fogják önkö. Ezzel át is térek interpellációm tárgyára. Múlt vasárnap megjelent a Pester Lloydban egy vezércikk, amely megérdemelte volna, hogy ugy a nemzetgyűlésben, mint azonkívül nagyobb érdeklődést keltsen. Rassay Károly : Hol van a kormány ! Sándor Pál : Tisztelettel megjegyzem, hogy én a kormánynak idejekorán bejelentettem, hogy ebben a tárgyban interpellációt fogok előterjeszteni. Rassay Károly : Hol a kormány ? Jó példával jár elől ! Ha a grófok egymás között veszekednek, akkor jön csak el a ministerelnök ur ! Kaszinói veszekedéseket csinálnak ! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál ; Gratz Gusztáv volt külügyminister ur irta ezt a cikket. Én Gratz Gusztáv urat j nemcsak egyéni kvalitásainál fogva, hanem az ő
