Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-298
A nemzetgyűlés 298, ülése 1922, évi január hó 26-án, csütörtökön. 23 becsületességénél fogva is legelső embereink közé számítom. B. Szterényi József ; Lehet is bátran ! Sándor Pál : Azok közé számítom, tisztelt Nemzetgyűlés, akikre a jövőben ennek a nemzetgyűlésnek és az országnak is annyira szüksége lesz, hogy jóformán szerencsének kell tartanom, hogy Gratz Gusztáv általában közöttünk van. Gratz Gusztáv volt külügyminister ur AusztriaMagyarország közös tulajdonának likvidálásáról ir ebben a cikkben és ráutal erre a vagyonra. Ez a vagyon közös tulajdona Ausztriának és Magyarországnak, azon nagy létesítményekből áll, amelyek a háború alatt és a háború előtt is Ausztriában foganatosíttattak és amelyek milliárdokra menő értékeket képviselnek ; ehhez a vagyonhoz tartozik az uralkodóház vagyona is, mert a trianoni béke 191. és az osztrák saint-germaini béke 208. §-a ebben a dologban majdnem peremptorikusan ugy intézkedik, hogy ez közös tulajdon. Ez egy őrült nagy vagyon, amellyel Magyarországnak számolnia kell. Meg vil ágit ja Gratz, hogy abban az időben, amikor gróf Apponyi Albert ellenvetéseket -tett a békeszerződés egyes pontjai ellen, az entente megnyugtatta Magyarországot egy átirattal, amelyben kijelentette, hogy igenis ezek a vagyonok, amelyek Magyarországban és Ausztriában maradnak, — az utódállamokban levők nem vehetők figyelembe — ezek közös vagyont képeznek, csaknem 99% erejéig, amint ezt Gratzisirja és ezek minden valószinüség szerint, sőt majdnem biztosan, a kvóta arányában kell hogy felosztassanak Magyarország és Ausztria között. Nem akarom tovább feszegetni Gratz cikkét, összefüggésben van azonban ezzel kérdés, amely Ausztriában most előtérben áll és amely az úgynevezett gobelinek elzálogosítására vonatkozik. Ezek a gobelinek, amelyek őfelsége tulajdonát képezik, kiszámíthatatlan vagyont képviselnek. Az összes erre illetékes tényezők azt mondják, hogy általában fel sem lehet becsülni, hogy milyen vagyont képviselnek ezek az uralkodó birtokában lévő gobelinek. És ezeket most Ausztria el akarja zálogosítani 3 millió fontért, ami megfelel 64 millió svájci franknak. Ezen elzálogosítás tekintetében folynak most a tárgyalások Hollandiában. Egy klikk, amely Hollandiában van, már csak nyereségvágytól hajtva is, mindenáron meg akarja kötni ezt az üzletet és Ausztriában is, az entente-nál is azon dolgozik, hogy a gobelinek elzálogosítása lehetséges legyen. Rupert Rezső: A mi külügyministerünk nem akadályozza meg ! Sándor Pál : Amint hollandi barátom mondja, Magyarország óvást emel az elzálogosítás ellen, és azt mondja, hogy azt hiszi, nem téved, hogy még Csehország is óvást emel. Ausztriának, mint ott mondják, az elzálogosításra azért van szüksége, hogy pénzügyeit rendbehozza, amire később rátérek. A valóságos ok azonban az, hogy Ausztria nem képes többé az entente államaitól megkapni azt a segítséget, melyben eddig részesült, Ausztria eddig abban a kellemes helyzetben volt, hogy sírásával az entente-tól mindig bizonyos összegeket csikart ki. amelyekkel ugyahogy fenn tudta magát tartani. Ezeket az összegeket nagyrészt Amerika adta, melynek a háborúból még volt erre egy bizonyos kapitálisa, mint nekem jelentették, kétszáz millió dollár. Ezt a 200 millió dollárt azonban Amerika elköltötte és most el van határozva, hogy többé európai államnak segitséget nem ad. Ilyenformán Ausztriának másképen kell a maga érdekében intézkednie. így jutott arra az ideára, hogy nem tud magán másként segíteni, mint a gobelinek elzálogosításával. Mielőtt gondolatmenetemet folytatnám, legyen szabad Ausztria pénzügyi helyzetéről rövid vázlatot adnom, hogy a t. Nemzetgyűlés egészen tisztán lássa későbbi gondolatmenetemet. Amikor Gürtler vette át Ausztriában a pénzügyi tárcát, Ausztria bankjegyforgalma 75 milliárd volt. Ez a bankjegyforgalom szeptembertől decemberig 181 milliárd koronára emelkedett. December havában hetenként 15 és 23 milliárd közötti bankjegyre volt szükségük, ugy hogy teljes biztonsággal ki lehet számítani, hogy Ausztria bankjegytartozása január végén körülbelül 230—250 milliárd korona lesz. Ha a dolog másik oldalát nézzük, azt, hogy mennyi pénzre van szüksége Ausztriának importra, hollandi barátom szívessége révén statisztikai alapon nagyjából ezt is meg tudom mondani. Ezek a számok rendkívül érdekesek. Eszerint Ausztriának a tranzité- és nemesitési forgalmon kivül évenként szüksége van importra, gabonából 3,500.000 métermázsára, etetési célokra 1,500.000 métermázsára, szénre 80 millió métermázsára. Ezekben a számokban nincsen benne az, hogy mennyire van szüksége a következő cikkekben : hus, zsír, cukor, kondenzált tej, bőr, vászon, gyapot. Erről nem tudtak nekem adatokat adni. Az importhoz szüksége van Auztriának magyar koronára, cseh koronára, jugoszláv koronára, dollárra, fontra. Hogy ez osztrák koronára átszámítva mennyit jelent, e pillanatban nem tudom megmondani, a számítás nekem csak dollárban van meg és eszerint 80 millió dollár az az összeg, amelyre Ausztriának évenként import-célokból szüksége van. Ezzel szemben Ausztria kivitele ennek az összegnek csak V^át teszi ki, tehát, mondjuk, tízmillió dollárt. Az évi deficit a kereskedelmi mérleg szerint ilyenformán több mint 70 millió dollár. Ereky Károly: A békeadatokat véve alapul ez nem egészen stimmelhet ! Rassay Károly : A béke szerint odatartozik Trieszt is ! Ereky Károly : Ezt én tudom ; azt hiszi a képviselő ur, hogy nem tudom ? Sándor Pál : Én nem vállalok garanciát, hogy ez egészen pontosan igy van, de méltóztassék a képviselő urnák leütni azt, amennyivel szerinte keyesebb.
