Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

192 À nemzetgyűlés 303. ülése Í9: kell esetleg hajolni előtte. De viszont kérdezem : Miért van nekünk büntetőtörvénykönyvünk és büntető szankciónk ? Hiszen ha igazolhatom, hogy az az iparos, aki a községben vagy városban ipart üz, visszaél az adott helyzettel, uzsoráskodik, jogosulatlanul jár el vagy olyan árat szab, amely őt meg nem engedett polgári haszonhoz juttatja, akkor nekünk a büntetőtörvénykönyv paragrafusai szerint van jogunk eljárni vele szemben. Itt nem az a megoldás, hogy akkor konkurrenciát csinálok, amely a legtöbb esetben nem is rendes konkurrencia és amelyből végeredményében nemcsak az iparosságra, de a fogyasztóközönségre is csak kár származik. Épen ezért csatlakozom Pálfy Dániel t. képviselőtársam indítványához annál is inkább, mert ebben a magyar iparosság kivánsága nyilatkozik meg.. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur láván szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém előterjeszteni a m. kir. vámőrség és a m. kir. pénzügyőrség létszámának kiegészítési módjainak és felfegyverzésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot és kérem, hogy az kinyomassék, szétosztassék és az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz utasittassék. Tisztelettel előterjesztem továbbá a brit állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni békeszerződés 231. cikke alá eső magyar tartozások rendezése tárgyában a brit egyesült királysággal 1921. évi december hó 20-án kötött egyezmény becikkelyezéséről és a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslatot és kérem, hogy ezt az osztályok mellőzésével szintén a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasitani. Ugron Gábor : Csupa trianoni javaslat ! Egyik trianoni javaslat a másik után 1 Elnök : A pénzügyminister ur által előterjesztett törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz utasittatnak. Folytatjuk az ipartörvény módositásáról szóló törvényjavaslat 4. §-ának tárgyalását. Méhely Kálmán képviselő urat illeti a szó. Méhely Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! Ez a 4. § az első nagy akadályverseny, mert hiszen ez az egyik alapvető nagy probléma a képesítéshez kötöttség kiterjesztésének problémája mellett, amely körül a kisiparosság a maga érdekeinek megvédésére különösen törekedett. Az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur szerintem is nagyon helyesen azt mondotta, — nem voltam ugyan itt, de megnéztem a gyorsirói feljegyzéseket — hogy mi egymást úgyse tudjuk meggyőzni, mert mi egészen más világnézet szerint Ítéljük meg a helyzetet, vagy mondjuk, a kisipar fejlesztésének a problémáját. Én részemről teljesen az egészséges erőknek a kis gyáripar felé való fejlesztésnek problémáját látom ebben és arra törekszem, hogy ezt folytonossá tegyük és lehetőleg akadályt ez elé ne épit sunk. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor a l évi február hó 1-én, szerdán. kézműipart az ipar üzésétől eltiltjuk, ezzel akadályt állitunk a kézműi párosság és a Ms gyáripar közé és ezáltal odaszorítjuk a kapitalizmust, hogy nagyobb terjeszkedésre törekedjék, tehát a kapitalista vállalatok fejlődését fogjuk az én meggyőződésem szerint e paragrafus elfogadásával fejleszteni és gyorsítani. Az én felfogásom szerint tehát ezzel megszüntetjük annak a lehetőségét, hogy a kistőkék, az az egészen Ms, hajszálméretü tőkék elhelyezkedjenek a kézműiparban és ezt Ms gyári iparrá emeljék, mert ezzel a tőkét a nagy gyári üzemekbe való elhelyezkedésre toljuk át. Ebből a szempontból egy bizonyos állandó folytonosság lehetőségét látom megakadályozva ezzel a paragrafussal, azzal a szándékkal, hogy itt bizonyos iparűzési területet a kézműipar szán:ára bekapcsoljunk és különválasszunk. De nem ez történik, hanem az, hogy ez a terület majd kapitalisztikus Msgyári ipar számára forsziroztatik. Én minden ilyen gyorsitást természetellenesnek tartok. Igaz ugyan, hogy iparfejlesztési politikánkban — és a szónokok nagy része is erre tért vissza — ez a forszirozási módszer divott, de elégszer tapasztaltuk, hogy mily sikertelen az ilyen forszírozott fejlesztés ott, ahol nincsenek meg az egyedek hozzá, nincs meg a miliő, nincs meg az egész környezet. Az én megítélésem tehát az, hogy folytonosság kell, és a Msi párosok nagyon tévednek, amikor az ilyen Mkapcsolás módjára gondolnak, mert a Msipar fejlődése teljesen beleilleszkedik az egész ország közgazdasági fejlődésébe. A Msipar nagyon fontos, életerős része a termelésnek, de olyan, amelynek életereje természetes módon egy függvénye az egész ország közgazdasági és társadalmi helyzete egészségének. Tehát különválasztva és ezzel a korlátozással én ugy látom, ezen 4. § első bekezdésének a sorsát és a következményét, hogy eltereli azt az apró Ms tőkerészesedést a kézműipartól és áttérek a középipar, vagyis a gyári Msipar felé való fejlődés irányába : ezt fogja gyorsítani. Én a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok azokhoz, amik itten elhangzottak a községi iparfejlesztés szempontjából. Itt felfogásom a tiszta produktiv] sta és hatásfoM elmélet szerint az, hogy csak az az üzem maradjon meg, amely hasznosabb, produktivabb, amelyik nagyobb teljesítőképességű a közfogyasztási, igények Megeszi tése szempontjából. Azt pedig kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a községi üzemek mellékteMntetek, sokszor személyi teMntetek, személyi ambiciók szerint elégíttetnek M hozzá nem értő emberek vezetésével, de nem lehet meghatározni, hogy hogyan fogjuk meg ezt az iparűzés nagysága szempontjából. Hogy ezek a községi üzemek, épugy mint a fegyházi iparűzések és kézmúvek, a kézműjellegü iparűzés területén iúl fejlődtek már, azt mindnyájan tudjuk ; ezek túlnyomó részben olyan felszereléssel bírnak és ezek berendezése olyan, hogy már a gyári jellegű iparűzés terén is túl van. Tehát ebből a szempontból megfogni a községi iparűzés túltengését felfogásom szerint nem lehet. Itt a