Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-303
À nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február hó 1-én, szerdán. 179 sam is hangoztatta, és ezen a téren a sajtó is igen sokszor felemelte már a szavát — rajtunk csak a termelés fokozása, valamint a tisztességes megélhetésnek munkaalkalmak által való biztositása segíthet. (Helyeslés.) Nekem az a meggyőződésem, hogy az ország integritását is ez adja vissza, ez szerzi meg. (Ugy van! jobbfélöl.) Csakhogy ezt órákig tartó dikciókkal, személyes és közjogi vitákkal nem érhetjük el, ehhez megértés, békesség, egymás iránti jóindulat, főleg pedig gyors, határozott cselekvés és intézkedés szükséges. Hiába hangzanak itt el nagy közjogi viták, nagy politikai beszédek ; szónoklatokkal nem lehet a nyomort, a szenvedést enyhíteni. Vegyük fel a gazdasági, ipari összeköttetést a velünk szomszédos államokkal, hogy lendületet adjunk az iparnak és kereskedelemnek; fejlettebb kultúránk kihasználásával igyekezzünk megszerezni a szomszédos ,államok ipari munkáit, ipari megrendeléseit. Allamférfiaink tudásukat és tehetségüket ne annak megvilágítására, bebizonyítására fordítsák, hogy van-e jogfolytonosság, hanem fordítsák egész tudásukat arra, hogyf folytonossága legyen a munkának és a kenyérkeresetnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Idehaza indítsuk meg a termelő és alkotó munkát ; indítsuk meg az építkezéseket, hogy a kisiparosoknak ne csak törvényük, hanem munkájuk is, a földbirtokreform értelmében házhelyhez jutott munkásoknak pedig ne csak házhelyük, hanem házuk is legyen. Ha gyűlölet helyett a megértést és a lelki egységet teremtjük meg egymás között, akkor meg vagyok győződve, hogy az az őserő, amely még ma is megvan a magyar emberben, csodákat fog művelni és megteremti ennek az országnak az egységét. (Általános, élénk helyeslés.) Ezekben a pillanatokban, midőn e törvényjavaslat 1. §-ának tárgyalásához elérkeztünk, ugy érzem, mintha ennek a törvényjavaslatnak szelleme felnyitotta volna ennek a nagy tanácskozóteremnek szellőztetőablakát. Érzem a friss légáramlatot, mely valósággal üditőleg hat a hetekig, sőt mondhatnám, hónapokig tartó dohos, súlyos levegő után. Szabó József (budapesti): Mert kevesen vagyunk! (Derültség.) Szijj Bálint: Kevesen érdeklődnek! Kolozsi Endre : Engedjük be ezt a friss légáramlatot továbbra is ebbe a terembe, engedjük be ezt az éltető levegőt, hogy a multak lelket mérgező munkája itt többet helyet ne foglalhasson. A törvényjavaslatot szívesen üdvözlöm. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Hornyánszky Zoltán! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a keresztény nemzeti ellenzék részéről bejelentsem azt, hogy igenis örömmel üdvözöljük mi is ezt a javaslatot. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Épen azokkal szemben, akik kifejtették, hogy a liberalizmus túlhajtásai voltak azok, amelyek az ipart bizonyos tekintetben destruálták, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a liberalizmus igen-igen nagy hibákat követett el, amidőn odáig züllesztette az állapotokat, amint azt 1918-ban és 1919-ben láttuk. Igenis, a keresztény irányzat követeli azt, hogy végre védelmezzük meg azt a társadalmi osztályt, amely a keresztény erkölcsi alapok lefektetésével kívánja messzemenői eg megalapozni ennek az országnak, ennek a nemzetnek jövőjét. Ennek nevében tiltakozom az ellen a beállítás ellen, mintha a liberalizmusnak nem lettek volna bűnei. Ez a törvényjavaslat nem szégyene, hanem dicsősége lesz épen a keresztény nemzeti irányzatnak, (Ugy van! jobb- és bal felöl.) amelynek szüksége van arra, hogy faj védelmi szempontokból is megerősítse a maga álláspontját, szüksége van pedig azért, mert ugy látszik, 1918-at és 1919-et el akarják felejtetni velünk, mi azonban ezt elfelejteni nem vagyunk hajlandók. Épen azért, mert nem felejtjük el, mert elfelejteni nem akarjuk, megépíteni kívánjuk sáncainkat és ezeknek a sáncállásoknak megépítésével akarjuk alátámasztani egy erőteljes keresztény társadalmi osztálynak, a kisiparosok társadalmi osztályának zömét, hogy e társadalmi osztály megerősödése révén, sáncállásaik megépítésével, továbbra is hozzájárulhassanak a keresztény nemzeti irányzat fentartásához. Hiszen nemcsak erkölcsi tőkék azok, amelyekre egy nemzetnek szüksége van. Szüksége van anyagiakra is. Itt látom én a törvényjavaslat szellemét, amelyet a legnagyobb örömmel üdvözlök. A t. minister ur már volt szives beszédében kijelenteni, hogy a mestervizsgáknál a, fakultativ rendszert hajlandó lesz elfogadni. Én ezzel a kérdéssel itt nem akarok foglalkozni. A 18. §-nál lesz módom indítványt benyújtani, azt ott részletesen megokolni, ezzel tehát a vitát kinyújtani nem akarom. Épen ezzel akarok példát szolgáltatni arra, hogy ne méltóztassék attól félni, hogy itt a keresztény ellenzék obstruai olyant, ami a keresztény nemzeti gondolat jegyében született ós ami a keresztény társadalmi rétegeknek előbbrevitelét célozza. Vannak tehát bizonyos kérdések, amelyeket a részletes vitánál elő fogok terjeszteni. Most csak arra akarom kérni a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét, hogy valahogy a fegyencipar korlátozására méltóztassék nagyobb gondot fordítani, mert nagy veszedelem fenyegeti épen azoknak a városoknak iparos-érdekeit, amely helyeken fegyencipar van. Állami pénzzel, tőkével dolgozván, a fegyencipar természetesen olcsóbban állit elő és ezáltal épen a kisipar érdekeibe játszik bele. Az általános vitánál lecsúszván arról, hogy ez irányban kívánságaimat előterjeszthessem, méltóztassék megengedni, hogy most •23*
