Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-303
180 A nemzetgyűlés 303. ülésé 19< hívjam fel arra a szíves figyelmüket, hogy akár rendeleti utón, akár pedig a törvényjavaslatban egy módosító indítvány elfogadásával méltóztassék ezeket honorálni. ' Nem a magam érdekében szólalok fel, hanem egy nagy társadalmi osztály érdekében, amely egyes helyeken érzi azt, hogy bizonyos tekintetben veszélyeztetve van a megélhetése. A magam részéről, mint a keresztény nemzeti ellenzék szónoka, a legnagyobb melegséggel és szeretettel üdvözlöm a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki az 1. §-hoz szólni? (Kern!) Ha nem, a vitát berekesztem. A kereskedelemügyi minister ur kíván szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az 1. §-nál egy ujabb általános vita fejlődött ki, és bár azoknak, akik állást foglaltak a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezései ellen, a javaslat mellett felszólalt képviselő urak közül többen már megfeleltek és igy én tulajdonképen fel volnék mentve az alól, hogy részletesebben kiterjeszkedjem az 1. §-nál lefolytatott vita során történt felszólalásokra, mindamellett méltóztassanak megengedni, hogy mégis pár észrevételt tegyek az itt elhangzottakra. Báró Szterényi József igen t. képviselő ur azt mondotta, hogy ez a javaslat magában áll az egész világon, legfeljebb Jugoszláviában és a régi Oroszországban voltak a képesítés tekintetében ennél szigorúbb rendelkezéseket tartalmazó törvények. Hát nem egészen ugy áll a dolog, ahogy azt báró Szterényi képviselő ur előadta, mert a legközelebbi szomszédságunkban levő egyik államban, Ausztriában ehhez hasonló rendelkezések vannak érvényben a képesítés dolgában. Azt mondta báró Szterényi József igen t. képviselő ur is többek közt, hogy a múltban igen súlyos mulasztások követtettek el az iparosokkal szemben. Hivatkozott a nyolcvanas évekre és a közelmúltban történt mulasztásokra is, és ezzel szembe állította időt, amikor ő Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minister mellett mint államtitkár működött. A magam részéről csak annyit mondhatok, hogy szintén, osztozom abban a felfogásban, hogy abban az időben a magyar ipar érdekében igen sok igen értékes intézkedés történt, és pedig ugy a nagyipar, mint a kisipar tekintetében, és ezek az intézkedések főkép a képviselő ur kezdeményezésére történtek, az ő munkásságának, az ő törekvéseinek voltak az eredményei. B. Szterényi József: Eészben a t. minister uré is, mint munkatársamé! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Arra nem akartam hivatkozni ... B. Szterényi József : De én hivatkoztam rá ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : ... Én itt tisztán csak a képviselő ur érdemeit akartam elismerni. A képviselő ur azonban szemrehányást tett nekem, hogy most nem haladunk ugyanazon az utón, mint amelyen akkor haladt az ipar támogatása. E részben hivatkozhatom ismét magára a képviselő úrra, aki 1918-ban 10 hónapig ült a kereskedelemügyi ministeri székben és akkor természetesen neki sem volt módjában ugyanazt tenni, amit korábban megtehetett. A viszonyok ma, sajnos, nem sokkal különbek, mint abban az időben voltak, amikor a képviselő ur a kereskedelemügyi ministeri tárcát viselte. Kóródi-Katona János: Rosszabbak! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Nem szabad tehát velünk szemben most szigorú mértéket alkalmazni, hanem számolni kell azokkal a körülményekkel, amelyek közt élünk ; számolni kell az állam nehéz pénzügyi helyzetével. A magyar állam pénzügyi helyzete akkor sem volt rózsás, azonban mégis könnyebben tudott előteremteni az ipar támogatására összegeket és tudott más irányban is az ipar hóna alá nyúlni. Ma, sajnos, ezek a lehetőségek nincsenek meg, de amit az adott viszonyok között tenni lehet, megtesszük ma is. Itt csak azokra az intézkedéseimre hivatkozom, melyeket a kislakások építése terén tettem, amikor a munkákat, amennyire csak lehetett és amennyire az én hatáskörömbe tartozott a dolog, a kisiparnak juttattam, mert tudtam, hogy azokat a nehéz viszonyokat, melyek közt élünk, a kisipar érzi legsúlyosabban és ezért a kisiparon akartam segíteni. Hivatkozott a képviselő ur arra is, hogy amit most teszünk, az nagy lépés visszafelé, amit pedig 1884-ben tettek, az egy lépés volt előre. A képviselő ur reflektált arra, hogy én azt mondtam Matlekovits őexcellenciájáról, hogy Matlekovits őexcellenciája is, dacára, hogy a legmesszebbmenő szabadság álláspontján állott mindig, akkor is, most is, mégis belátta, hogy az 1872 : VIII. te. határozmányai nem tarthatók fenn, mert ha azok fentartatnak, iparunk, nevezetesen a kis-, kézmű- és középipar teljesen tönkre fog menni és hogy Matlekovits őexcellenciája, bár a legteljesebb szabadság hive volt, mégis a képesítés terére lépett és az 1884 : XVII. tcben, mely az ő alkotása, a képesítést inaugurálta. En azt mondtam, hogy azt, amit az 1884. évi XVII. te. alkotott, mi a kisipar védelme érdekében elegendőnek nem tartjuk, tehát azt a Matlekovits által megkezdett munkát akarjuk tovább kiépíteni, kifejleszteni. Nem tudom ezért, hogy lehet ezt egy visszafelé tett lépésnek minősíteni. Nézetem szerint ez egy lépés előre, hacsak valaki nincs abban a felfogásban, hogy az iparnak képesítéshez kötése egyáltalában reakciós intézkedés ; ámde maga az igen t. képviselő ur sincs ebben a felfogásban ... B. Szterényi József: Nem! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: ...hiszen ő is akceptálja javaslatában a képesítést. ,
