Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

178 A nemzetgyűlés 303. ülése 19Á lül, de az ország határain túl is dicsőséget, hírnevet szereztek a magyar iparosságnak. Később azonban, különösen akkor, amikor Ausztria és Csehország sokkal silányabb, de olcsóbb gyári terményei kezdték elfoglalni a magyar földet, ezt a valósággal gyarmattá lesiilyesztett országot, csak akkor vesztette el tekintélyét a magyar kisipar. Vérszegénnyé vált, nem tudott többé érvényesülni, és kénytelen volt sokkal alárendeltebb szereppel megelégedni. Csak a háborús konjunktúrák változtatnak valamit a helyzeten és hoztak némi lendületet a kisipar számára, ez a lendület azonban csak átmeneti jelleggel birt, és ma már ismét az a helyzet állott elő, hogy a kisipar kellő körülbástyázás, kellő védelem nélkül a tönkremenés lejtőjére jut. Mi, akik a falvakban, községekben a kisiparosokkal együtt élünk, de nemcsak együtt élünk, hanem együtt is érzünk, soha nem űztünk és nem akarunk űzni osztálypolitikát, örömmel üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot, amely végre igazságos alapra fogja helyezni sok százezer jó magyar ember sorsát és biztosítja jövendő boldogulását. A kisiparos és földmives sorsát a falvakban közös kapocs fűzi össze : (Ugy van! a jobboldalon.) ha a kisgazdának jól megy a sorsa, ha gazdaságilag, anyagilag erősödik, akkor jól megy dolga a kisiparosnak is. Ellenkező esetben, ha a kisgazda nem tudja kellő módon értékesíteni a maga terményeit, jószágát, ha nem tud kellő bevételeket szerezni a maga számára, akkor rosszul megy a sorsa mindkettőnek. A kisiparosnak és földmivesnek munkálkodása, nézetem szerint, nem választható el egymástól. Hiszen a legtöbb olyan gazdasági eszköz, amely a termés előállítására, betakarítására szolgál, a kisiparosok munkájából ered. (Ugy van! jobbfelöl) Bodor György : A kalapács és az eke összetartozik ! Kolozsi Endre: így kapcsolódik össze a gazda és iparos becsületes, tevékeny munkája, igy talál egymásra két dolgozó osztály, amelynek érdekei kétségbevonhatatlanul szorosan és elválaszthatlanul simulnak egymáshoz. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék az 1. §-nál maradni. Szijj Bálint: Az első szakasz általánosságban mozog ! Kolozsi Endre : Röviden kívánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni, csak még két fontos momentumra kívánok rámutatni, amely a törvényjavaslatban le van fektetve. A most szőnyegen lévő törvényjavaslat, valamint az életben kifejlődött gyakorlat is azt mutatja, hogy a kisipar fellendítése a közérdek szempontjából is rendkívül szükséges. Nézetem szerint az volna az ideális megoldás, ha a kisiparnak különösen a falvakban való fejlesztésével, a műhelyeknek erőgépekkel való ellátásával lehetővé tennénk, hogy egyik kisipar vállalatban nem egy-két, de legalább tiz-husz segéderő volna alkalmazható. 2. évi február hó 1-én, szerdán. A megcsonkított és erősen megszükitett Magyarországon az a szerencsétlen helyzet állott elő, hogy ennek a kicsiny országnak az élén ittmaradt egy igen nagy, népes, milliós Budapest. Itt zsúfolódnak össze az emberek abban a tudatban és abban a hiedelemben, hogy itt találnak munkát, másrészt pedig ide vágyódnak azért is, mert kétségtelen dolog és emberi gyengeség, hogy a legtöbb ember ragaszkodik a városhoz, a városi élethez. Pedig ez nagyon egészségtelen állapot és igen sok nyomorúságnak okozója. Budapest az ország területéhez viszonyítva olyan, mint egy aránytalanul nagy fejjel és kicsiny, összetöpörödött testalkattal biró ember, aki épen ezen gyenge testalkatánál fogva alig képes már ezt a nagy, nehéz ,fejet egyensúlyban tartani. Szijj Bálint: És a nagy gyomrot! Kolozsi Endre: Mindig sűrűbben hangzik fel a panasz, hogy ilyen nagy tömeget élelmezni, mindenféle szükségletekkel ellátni nem sokáig lesz lehetséges. Es mondjuk meg őszintén, hogy ennek a panasznak van is bizonyos alapja. Nézetem szerint tetát keresni kell azokat a módozatokat, amelyek a kérdésnek helyes irányba való terelését lehetővé teszik. Ha a kormány intézkedik az iránt, hogy kinn a vidéken, a nagy alföldi falvakban és községekben esetleg szövetkezés utján, vagy más utón olyan kisipari vállalatok létesüljenek, amelyekre az előbb hivatkoztam, ahol legalább 10—20 segéderőt alkalmaznak, akkor a fővárosban aránytalanul felgyülemlett ipari munkások tekintélyes részét is el lehet helyezni kinn a községekben és a falvakban. A törvényjavaslat módot nyújt arra is, hogy felsőbb iskolát végzett, tisztviselői pályán nyomorgó emberek is átmehessenek az ipari pályára. A javaslatnak ez a része igazán humánus és áldásos. Fájdalom, ma ugy áll a dolog, hogy csonka Magyarországon aránytalanul megnövekedett a tisztviselők száma. Ez a növekedés olyan nagyméretű, hogy az idemenekült vagy kiüldözött tisztviselőket ellátni, elhelyezni nem lehet. Előállott tehát az a szerencsétlen állapot, hogy ezer és ezer tisztviselő lakás és alkalmazás nélkül áll, az állam pedig kénytelen gondoskodni ellátásukról, a nélkül hogy munkát vagy foglalkozást adna nekik. Hasson tehát a kormány oda, hogy a feleslegessé vált tisztviselők pályát változtassanak és keressék a reális, a sokkal egészségesebb, sokkal jövedelmezőbb foglalkozásokat. E téren nagyon fontos feladat vár a nemzetgyűlésre, illetőleg a majdan összeülő országgyűlésre. Törvényekkel, rendeletekkel, társadalmi utón és minden más igénybevehető eszközökkel az arra hivatott tényezőknek oda kell hatniok, hogy ebben a kis csonka Magyarországban mindenki megfelelő elhelyezésre találjon. Ne siberkedésből, ne láncolásból, ne valutázásból éljenek az emberek, hanem becsületes munkából, amely tisztességes kenyeret ad. (Helyeslés.) Különben is — amint több képviselőtár-