Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-303
Ä nemzetgyűlés 303. ülése Í92i szere olcsó áron, kedvező fizetési feltételek mellett nyersanyagot adott. Ha egy gyár ezt megteszi, ezzel igazolja, hogy nem ellensége a kisiparnak. De más szempont a fontos reám nézve, mert hiszen a nagyipar szakképzett munkása csakis a kisipar köréből vehető. A munkaelosztás elve nem nevel a gyáriparban általánosságban képzett szakmunkásokat, ellenkezőleg bizonyos fokban visszafejleszti és így a gyáripar jövő fejlődése szempontjából nagyfontosságú, hogy a kisipar képesitéshez legyen kötve és a képesített kisiparos a gyáripar részére is megfelelő szaktudású munkásanyagot neveljen. Ezt a mozgalmat nem lehet a tömegmozgalmak kategóriájába sorozni, ahol egy-két vezető ezt a kérdést éveken át felszínen tartja. Ma már az én megállapításom szerint minden egyes kisiparos érzi azt a szükségességet, hogy épen a képesítés révén szabaduljon meg attól a versenytől, amelyet kontár név alatt ismerünk és amely a tisztességes versenyt tönkretette. Ha visszapillantást vetünk az eddigi gyakorlatra, sokszor látjuk, hogy egyes cégtáblákon az a megjelölés szerepel, hogy például okleveles patkolókovács, felsőipariskolát végzett műasztalos, festő, stb. Ez nem a reklám célját szolgálta, hanem megkülönböztetésül szolgált, ezzel akarták kifejezni a végzettséget és a szaktudást az iparossal és a fogyasztóközönséggel szemben. A törvényhozásnak, amikor ilyen kardinális módosítást eszközöl, a fogyasztóközönségre is tekintettel kell lennie. Méhely Kálmán t. képviselő ur az iparhatóságnak biztosított jogkört tartja aggályosnak. Én épen ebben találok igen sok megnyugtatót, mert hiszen az iparhatóság az autonómiát szolgálja, én pedig nem tudom elképzelni, hogy az autonómiának az a tisztviselője, akire ugy a városokban, mint a járásokban az iparosságnak ingerenciája van, sérelmes intézkedésekkel nehezítené meg x az iparosság jogkeresését és berendezkedését. Én épen itt vagyok a legnagyobb bizalommal és meg vagyok győződve, ha akármilyen visszaélések vagy tévedések fordulnának elő, ezt mindenkor módunk lesz a legrövidebben eliminálni. Ha ezt állami szerv intézné, ahol az áthelyezések igen gyakoriak, ahol a tisztviselő nem bir kellő helyi ismerettel, nincs ideje azt megszerezni, ezt tartanám aggályosnak. Kekünk a jövőben nem egyes kisiparosokkal, hanem kisipari szervezetekkel kell majd számolnunk. Merem állítani, hogy a legrövidebb időn belül Magyarországnak egyetlen egy kisiparosa sem lesz, aki valamely szervezetbe vagy szövetségbe ne tartozzék. Természetes, hogy ezek a szervezetek, ezek a szövetségek felvilágosító irányban is közre fognak működni, és ha az iparhatóságnak egyes tévedései lehetnének, akkor a kisiparos meg fogja találni a módját annak, hogy a helyes irányt megkaphassa, igénybe fogja vehetni szövetségének támaszát, amely ma már jogi tanácsokkal NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. í. évi február hó 1-én, szerdán. 177 is ellátja, és igy a kisiparosságot ebből a szempontból semmi okunk nincs félteni. Épen ezeknek működése és többször tett kijelentései és kifejezett hozzájárulása adja meg a lelkiismeretemnek a saját meggyőződésemen felül azt a megnyugvást, hogy a képesitéshez kötés minden tekintetben kívánatos, (Ugy van! jobbfelöl) és miután a kereskedelemügyi minister ur részéről már több izben tapasztaltam, hogy a kisiparosság érdekeit jóindulatulag kezeli — láttuk ezt a lakásépítéseknél is, ahol sokszor az elavult, ma már régóta meg nem álló szabályzatokkal szemben is a helyi viszonyokat mérlegelve, döntött — meg vagyok győződve róla, hogy ha az iparosság kívánságai szerinti módosításokat akceptálni fogja, akkor ez a törvény eleget fog tenni annak a kívánalomnak, melyet az iparosság évtizedes küzdelme alatt ebben a tekintetben felállított. Az 1. §.-t. elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kolozsi Endre! Kolozsi Endre : T. Nemzetgyűlés S Bár nem tartozom azok közé, akik az ipari ügyekkel tüzetesebben szoktak foglalkozni, mégis hozzá kívánok szólni ehhez a fontos és szerintem is korszakalkotó törvényjavaslathoz, amelynek 1. §-át tárgyalja most a nemzetgyűlés. Kétségtelen dolog, hogy ez a törvényjavaslat a kézműves kisiparosok százezreit nagy örömmel és megelégedéssel tölti el. De nemcsak a magyarországi kisiparosok, hanem mi is, akik a kisgazdapárt soraiban, ezekben a padokban ülünk, rendkívül nagy örömmel üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot, amely a kisiparosoknak jövendő boldogulását, exisztenciáját hivatott biztosítani. Az igen tisztelt előadó ur bővebben fejtette ki, hogy az 1884. évi XVII. tcikk nemcsak elavult, de ennek a törvénycikknek igen sok nyitott ajtaja volt azok számára, akik a kézműiparban soha semmiféle gyakorlatot nem szereztek, akiknek soha képesítésük nem volt és mégis különösen tőkeerősségüknél fogva, főleg pedig rendkívüli ügyességüknél fogva helyet foglaltak ezen a téren és elfoglalták a teret azoktól, akiket a munkájuk, működésük tett volna hivatottá arra, hogy a kisiparban működjenek. Ha ez a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, különösen — és ezt hangsúlyozni bátorkodom — az országos ipartestületek szövetsége ide vonatkozó módosításainak elfogadásával törvényerőre emelkedik, akkor meggyőződésem szerint elérkeztünk ahhoz a határvonalhoz, ahol a kisiparosság számára egy szebb, jobb és meggyőződésem szerint sokkal boldogabb jövendő következik. Ez a becsületes, derék, dolgozó magyar osztály valóban meg is érdemli sorsának jobbra fordulását, , tekintélyének emelését. Általánosan tudott dolog, hogy ez az osztály a múltban minő fontos szerepet játszott a nemzet életében. A régi céhek tagjainak remekbe készült munkái nemcsak az ország határain be23
