Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

A nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február hó 1-én, szerdán. 175 igazgatásról, a belügyi és földmivelésügyi niinisterekhez ; Rupert Rezső : a kormány gabona- és állatforgalmi politikájának néhány mozzanatáról a földmivelésügyi ministerhez ; Kerekes Mihály : az adógabona beszolgáltatása tárgyában, a közélelmezési ministerhez; Szabó Zoltán: a határátlépésre jogositó gazdasági igazolványok rendőrhatósági láttamozásáért szedett díjak megszüntetése tárgyában, a belügyministerhez ; Szádeczky Lajos : a magyar-cseh határkiigazitás és a cseh-lengyel szerződés ügyében, a külügy ministerhez ;• Szádeczky Lajos : az elszakított részekből kiüldözöttek visszatérése ügyében, a kormányhoz ; Birtha József: útlevelek láttamozása körül felmerült visszaélések tárgyában, a külügyministerhez ; Griger Miklós: a kisgazdatársadalomnak a lótenyésztéssel kapcsolatos sérelmei tárgyában, a földmivelésügyi ministerhez ; Hegedüs György : Ben Blumenthal volt amerikai szinházügynök magyarországi szinházvásárlásai ügyében, a pénzügyministerhez ; Benkő Gábor : a pénzlebélyegzésből és kicserélésekből származó sérelmek tárgyában, a pénzügyminister úrhoz ; Zeőke Antal : földmunkás munkanélküliek foglalkoztatása és hatósági ellátása stb. tárgyában, a földmivelésügyi minister úrhoz. Elnök : 14 interpelláció van bejegyezve. Indítványozom, hogy az interpellációk tárgyalására 1

/a2-kor térjünk át. Usetty Ferenc : Legjobb lesz, ha most mindjárt áttérünk. (Derültség.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy az interpellációk tárgyalására ^â-kor térjünk át? (Igen !) Határozatképen kimondom. Következik napirend szerint az ipartörvény folytatólagos tárgyalása és pedig az 1. §. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! (Felkiáltások: Nines itt!) Zeőke Antal! Zeőke Antal: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy az ipar az a termelési ág, amely célját, az értékgyarapitást a nyersanyagfeldolgozással és átalakítással éri el, az iparnak hazánkban igen nagy fontossága van. Ennek fejtegetésével nem akarom a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét hosszasabban igénybe venni, kénytelen vagyok azonban mégis ennek a megállapításnak bizonyos magyarázatára rátérni. A mezőgazdaság ugyanis sokkal kevesebb embernek tud munkát adni, mint az ipar. Ha Magyarország fenn akar állni, ha nem akar minden apró-cseprő beszerzésnél a külföldre ráutalva lenni, akkor kötelességünk az, hogy az ipart támogassuk és fejlesszük. Ez a törvény ebből a szempontból igen nagy haladást jelent. Yoltak az eddigi szónokok között olyanok, akik azt mondották, hogy ez a törvényjavaslat nem ér semmi, hogy ez egy retrográd javaslat, visszatérés azokra a régi időkre, amikor az ipart nemcsak elhanyagolták, hanem üldözték is. Ezzel szemben kénytelen megállapítani azt, hogy bár lehetnek ennek a törvényjavaslatnak hátrányai és olyan részei, amelyek talán némelyeknek nem tetszenek, de vannak olyan fontos részei is mindenesetre, amelyek a mai életben teljesen nélkülözhetetlenek s ezért örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot. Az ipar körében a múltban igen sok visszaélés fordult elő. A legnagyobb ilyen visszaélés volt a strohmann-rendszer. Mindnyájan tudjuk, hogy mi az, s ezért ezzel nem foglalkozom, mindnyájunknak kötelessége azonban az, hogy gondoskodjunk arról, hogy a jövőben ez a rendszer Magyarországon ne exisztálhasson az ipar terén sem, ugy amint más pályákon nem exisztálhatott soha. Némelyek a javaslat hibájául róják fel azt — mint tegnap Méhely t. képviselőtársam — hogy ebben a törvényjavaslatban formai akadályok vannak, és azok, akik ezeket az akadályokat kezelik, túlságosan igénybe fogják venni azokat azokkal szemben, akik az ipart csak e formai akadályok legyőzése utján gyakorolhatják, s ez az ipar kárára lesz. Tudom, hogy ez nagyon sok helyen és nagyon sokszor megtörténik és a közigazgatásnak valóban igen nagytere van arra, hogy valakivel szemben formai akadályt állítson fel. Én azonban tudva azt, hogy a mélyen t. kereskedelemügyi minister ur és a ministerium a kisiparosok érdekeit a legnagyobb jóindulattal figyelembe veszik, nem tudom feltételezni már előre azt, hogy ők az ipart ne támogatnák minden alkalommal, amikor csak lehet. Ezért azt hiszem, hogy ha esetleg visszaélések történhetnek vagy fognak történni, itt nem szabad általánosítani, és nem szabad ezeket olyan princípiumnak kimondani, amely ebben az ipartörvényben fog gyökerezni. Amikor gondoskodunk tisztviselőkről, akkor természetesen gondoskodnunk kell arról is, hogy azok a közigazgatási szervek, azok a tisztviselők, akik ezt a törvényt vagy a törvény alapján kiadandó rendeleteket végre fogják hajtani, azt tökéletesen tudják végrehajtani, és meglegyen ehhez való tudásuk elméletileg és gyakorlatilag. Hogy a gyakorlati tudást hogy fogja nekik megadni a minister ur, ez a minister ur dolga, az elméleti tudás megadása pedig a közvktatásügyi minister ur dolga. Biztosra veszem azonban azt, hogy amikor a végrehajtási utasítás meg fog jelenni, akkor a kereskedelemügyi minister ur megfelelő utasítással fogja ellátni a tisztviselőket. Régebben voltak és most is vannak panaszok aziránt, hogy az állami munkákat nem a kisiparosok, hanem a nagyvállalkozók kapják. A mélyen t. kereskedelemügyi minister ur ezt a régi rossz szokást gyakorolta. Ott, | ahol ilyen panaszok nem fordultak elő, —