Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január hó 31~én, kedden* 171 urak lemondtak. Hát, kérem,, én ma még nem óhajtom ennek okát közölni és, remélem, nem is leszek rá kényszerítve, de mégis elmondhatom azt, ami ezt az okot mégis plauzibilissé teszi. Hosszú ideig ismételten oda iparkodtam hatni, hegy a lakáshivatalban a bírói ügy elintézésén felül bizonyos iniciativa, bizonyos közigazgatási frisseség érvényesüljön és végrehajtassák a törvénynek az a rendelkezése, mely ném tűri meg, hegy lakások heteken keresztül üresek legyenek. Mivel mindezek a kiséri etek sikertelenek voltak, sőt bizonyos visszaéléseknek voltam kénytelen nyomára jutni, kénytelen voltam a lakáshivatal t, elnöke előtt kifejezésre juttatni, hogy a dolgoknak ezzel a menetével nem lehetek megelégedve és hogy itt bizonyos változásnak kell lennie. Azt gondolom, hogy annak, hogy a bíró urak azután lemondtak állásukról, — amihez törvényadta joguk van — oka ebben a nyilatkozatomban s annak egy másik részében rejlett, melyet most még nem kivánok nyilvánosságra hozni. Az kétségtelen, hogy a lakásügyekkel kapcsolatban nagyon sok panamahir gyanúja terjengett. En magam is tapasztaltam bizonyos visszaéléseket, de azt itt is nagy megnyugvással mondhatom, hogy ezen visszaélések gyanúja a birói kar tagjait nem érte el. Nehéz volt azonban ennek útjába állni, és annak, hogy nem tudtam elejét venni mir den visszaélésnek, egyik oka, azt hiszem, abban rejlik, hogy akkor, amikor én a lakásrendelet készitésénél egy szakaszt kívántam, felvenni, mely túl ma gas ügyvédi honoráriumoknak, vagy más ilyen díjazásoknak elfogadását megtiltaná, ennek a szakasznak felvételét meggátolták és elsősorban — mint méltóztatik rá emlékezni — meggátolta igen tisztelt képviselősársam. En már akkor rámutattam, hogy ezekben az ügyekben 100.000—150.000 koronás honoráriumokat fogadnak el . . . Bródy Ernő: De nem ügyvédek! Bernolák Nándor : Rögtön bátor leszek nevet is mondani, ha parancsolja ... és az a látszat támadt, mintha ebből a pénzből jelentékeny rész vesztegetésre fordíttatnék. A múltkor megtörtént a következő eset •— csak egy apróságot mondok él : Megjelent nálam Mózer Ernő t. képviselőtársam és hozott magával egy urat, aki elmondotta, hogy ő ma, nem tudom hány órakor, meg fog kapni egy lakást, ha lefizet 30.000 koronát, amire kötelezvényt is adott. A kötelezvény ugy szól, hogy ha a lakást megkapja, 30.000 koronát fizet, és ebből az Összegből egy bizonyos rész a lakáshivatal egy tagjának jár. Erre felhívtam őt, hogy most már közölje velem, mert hiszen ez kötelességé, hogy ki az a lakáshivatalban, aki ezt a 10.000 koronát, ami a 30.000 koronából rá esett volna, kapni fogja. Mikor az illető tir ettől húzódozott, kijelentettem előtte, hogy rágalmazási per utján kényszeríteni fogom, nevezze meg az illető urat, mert visszaéléseket eltűrni nem szándékozom. Erre az illető ur megnevezte ügyvédjét, hogy ő tud felvilágosítást adni. Én az ügyvédet rögtön magamhoz kérettem és az ügyvéd azt a választ adta nekem, — nem kívánom itt megnevezni, de ha parancsolják, rendelkezésre állok a nevével — hogy igenis, van egy ilyen kötelezvény, mely szerint 30.000 koronát fog fizetni az a szegény menekült ember, ha a lakást megkapja, de 30.000 korona tisztán neki szóló ügyvédi honorárium. Több ilyen esetet tudok, nem 30.000 koronáról, hanem 80— 100—150 ezer koronáról, amikor mir dig, ha már nyomában volnánk valamely visszaélésnek, jön a védekezés : Kérem, ez tisztán ügyvédi honorárium, melyet akkor kapok meg, ha a lakást is odaítélik. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy amikor ezt előadom, távolról is érinteni akarnám azt a nagy etikai értéket, melyet az ügyvédi kar képvisel, de ilyen körülmények között, amikor mégis ilyen visszaélések vannak és nincs módomban ezeket elfojtani, még pedig részben azért, mert az urak megakadályozzák egy intézkedésemet, ne méltóztassanak zokon venni tőlem, hogy ezeket elmondom, mert ezek a hírek ma is terjednek, meggyőződésem, szerint bizonyos tekintetben alaptalanul, mert én ma sem hiszem, hogy a bíróság megkörnyékezhető lett volna. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Tasnádi Kovács József: Nem is a bírák kapják p péri?t ! Bernolák Nándor munkaügyi és népjóléti minister : Ami a megkötöttség kérdését illeti, méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a lakásokkal való szabad rendelkezés jogát először a .főváros iparkodott bizonyos mértékig korlátozni, ha nem tévedek, 1916-ban. Akkor t. i. a felmondást korlátozták, mert erre szükség volt és én ezt az intézkedést csak helyeselni tudtam. Világos azonban, hogy az én ideálom ebben a tekintetben nem lehet más, mint hogy minél előbb visszaállittassék a szabad rendelkezési jog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A'háznak is, a lakásnak is szabad forgalom tárgyát kell képeznie. Ennek a feltétele egy nagyobb arányú építkezés, de addig, amig nem áll megfelelő számú lakás rendelkezésünkre, lehetetlen behunyt szemmel és összetett kézzel nézni, hogy a családok százezrei hajlék nélkül vannak. Amig ez a helyzet fennáll, kénytelen vagyok fentartani az eddigi állapotot, hogy inkább bizonyos kényelmi érdekek szenvedjenek sérelmet, de az embereknek lakáshoz kell jutni ok. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) A megoldás ott van, az vezethet a teljes felszabaduláshoz, ha az építkezés nagyobb mértékben megindul. Mint m'r a múltkor is bátor voltam említeni, súlyos mulaszt'

s volt, hogy amig ez az orsz' g teherbíró volt, nem folytak nagyobb arányú építkezések. Hogy ma nem tudunk nagyobb arányú építkezést folytatni az állam részéről, annak egyetlen magyarázata az, hogy pénzünknek alig van értéke és igy véghetetlen nag összegekre van szükség, hogy nagyobb arányú építkezések folyhassanak. Hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy