Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

172 A nemzetgyűlés 302. ülése 192!, 2. évi január hó 31~én, Jcedden. az a körülbelül 500 millió korona, melyet a legutóbbi félesztendőben lakásépítésre fordítottunk, milyen kevés egészen kis lakások, szinte szükséglakások termelésére adott alkalmat. Ha nem akarunk ugyanabba a helyzetbe sodródni, melyben ma Ausztria van, természetesen milliárdnyi bankókat nem nyomathatunk, hogy pedig az adókat miképen lehetne ugy fokozni, hogy necsak a deficit tüntettessék el, hanem rrég ezekre a nagyobb arányú, milliárdokat igénylő építkezésekre is teljék, éti elképzelni sem tudom és azt hiszem, ezt a polgárság is nagy felháborodással fogadná. Ebből nem következik, mintha nem tartanok égetően szükségesnek az építkezés megindítását és ezért voltam bátor kérni, hogy válaszomat most csak ideiglenesnek méltóztassék tekintem, minthogy ennek részleteiről nem érzem magam feljogosítottnak most hirtelen nyilatkozni. Csak annyit vagyok bátor említeni, hogy több irányban folynak tárgyalások ugy ideiglenes jellegű, mint végleges jellegű építkezések iránt, és én azt hiszem, módunk lesz még a kora tavaszon elérni azt, hogy ez az építkezés meg is induljon. Én azt hiszem, — és ehhez nagyon kérem az urak segítségét is — módunk lesz a nagytőkét is arra birni, sőt ha szükséges, arra kényszeríteni, hogy az építkezést a maga erejéből is megindítsa. (Helyeslés.) Méltóztatott hivatkozni arra, hogy itt vannak a nagy katonai épületek, kaszárnyák és közhivatalok. Az bizonyos, hogy a hadsereg létszámát nagyon redukálni kellett és a kaszárnyák egy része felszabadult, azonban, ha méltóztatik utána nézni, ezek a kaszárnyák már majdnem mind fel vannak használva különböző békebeli célokra, igen nagy részben lakásokra ; a kaszárnyákban eddig körülbelül 150 lakást képeztünk M, azonfelül pedig szükség volt ott egyes intézmények elhelyezésére is. A közhivatalok tekintetében, azt hiszem, méltóztatik emlékezni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy tavaly meglehetős nagy és energikus összeszoritása történt a hivataloknak, úgyhogy akkor — ha nem tévedek — mintegy 200 lakás szabadult fel. Most is törekszünk, hogy ezeket minél jobban szűkítsük, de viszont az is kétségtelen, hogy valahol a hivatalokat el kell helyezni. A közhivatalnokok számának az az apasztása, amelyről méltóztatott beszélni, egyáltalában nem jelenti a hivatalos helyiségek apasztásának lehetőségét is. Hogy csak a pénzügyi adminisztráció kifejlesztésére utaljak, egész sereg épületet kell igénybe venni, hogy a szükséges munkálatokat a pénzügyi tisztviselők elvégezhessék. Ezekben voltam bátor tisztelettel ideiglenes választ adni Bródy Ernő t. képviselőtársam kérdésére. Ami a lakáshivatal ügyét illeti, csak annyit bátorkodom megemlíteni, hogy én a lemondott bíró urak lemondását elfogadtam, és f z ő helyüket más férfiakkal óhajtom pótolni. Azt hiszem, kisebbszámú testület is meg fog felelni annak a feladatnak, amely itt megoldásra vár. Hogy kikből állithatom _ össze a lakáshivatalt, erre nézve ma-.ne méltóztassék tőlem érdemleges választ várni, hiszen a beadvány hozzám csak tegnapelőtt érkezett és ez alatt az idő alatt abszolúte nem volt módom a megfelelő megoldást megtalálni, nyolc napon belül azonban az uj lakáshivatal a maga működését megkezdheti, addig pedig folytatja a mostani hivatal. Elnök : Minthogy a minister ur nem -adott érdemleges választ, határozathozatalnak helye nincs. Ha azonban az interpelláló képviselő ur óhajt szólni, ehhez joga van. Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Pár szóval válaszolni szeretnék a t. minister urnák. Arra a legfontosabb kérdésemre, hogy mi lesz most, amikor a birák elmennek és amikor a politikai felelősség nem fog komolyan érvényesülni, hiszen a Ház üléseinek vége lesz, a nemzetgyűlés felcszlik, erre ne'zve a t. minister ur nem válaszolt nekem, igy tehát nem is vehetem tudomásul az ő válaszát. A t. minister ur különösen kipéeézte itt az ügyvédeket és engem is mint olyant állított oda, aki megakadályozta a minister ur intencióit. Bocsánatot kérek, nagyon jól emlékszem, hogy abban a tervezetben olyan megszégyenítő paragrafus volt az ügyvédek ellen, amely ellen állást foglaltam és állást fogok foglalni mindig, mert ez a kar nem érdemli meg, hogy szégyenbélyeget nyomjanak rá. Mindig megvan a mód arra, hogy ha valamelyik ügyvéd olyan dolgot követ el, ami a kari tisztességgel nem fér össze, fegyelmi utón megbüntessék. Ott van az ügyvédi kamara fegyelmi választmánya, ha egy ügyvéd olyat követ el, ami erkölcsileg nem állja meg a helyét, módja van a kamarának fegyelmi utón intézkedni, ha pedig büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, akkor módja van az ügyészségnek hivatalból eljárni ellene. De ha van egy testület, amely felett fegyelmi bíróság intézkedik, arra speciálisan olyan eljárást statuálni, amely dehonesztáló, teljes lehetetlenség, ez az egész ügyvédi kar állásfoglalását találta magával szemben. Különben is azt hiszem, a lakáshivatali ügyekben nem. az ügyvédek csinálják a legnagyobb bajt, nem ott kell keresni a panamák fészkét és lényegét, hanem más eszközökben, amelyeket illegális módon használnak fel. Ezt kívántam megjegyezni az ügyvédi kérdéssel kapcsolatban. Ami az építkezés kérdését illeti, a múltkor tárgyaltunk itt a Házban egy 300 milliós javaslatot. Ez nem megoldás. Én azt szeretném, hogy ami komoly erő van, az használtassék fel erre a célra. Talán ne a Hangyának adjanak 600 milliós kölcsönöket, hanem az építkezés céljaira. (Zaj és közbekiáltások a jobboldalon.) Nem tartom megfelelőnek, hogy az adózók pénzéből ilyen szövetkezeti monopóliumoknak segélyeket adjanak. Használják fel arra az állam pénzét, hogy a munka meginduljon. En erre a célra sokkal szivesebben látnék 600 milliót, mint azt, hogy monopóliumos alakulatoknak adjanak kölcsönképen vagy adományképen, vagy bárhogyan ily összegeket.