Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
170 A nemzetgyűlés 302. ülése 1922, tatják az akkori rezsimnek az előrelátását. Utóvégre a kormányzás nem abból áll, hogy a fait accomplit bevárjuk, hanem áll az előrelátásból, a bajok megelőzéséből. Ha már idáig elmulasztottuk az építkezés megkezdését, újra és nyomatékosan figyslmeztetem az igen tisztelt Nemzetgyűlést és az igen tisztelt kormányt arra, hogy ne méltóztassék ezt a tavaszt elmúlni hagyni építkezés nélkül, mert ha ez a tavasz is elmúlik építkezés nélkül s itt megint össze lesznek zsúfolva a lakásokba az emberek és a lakáshlvatal tovább marad funkcióban, akkor a jövőre megint csak nagy bajokat gyűjtünk fel mesterségesen, ahelyett hogy leoperálnék, elnyesnok azokat. Mindezek után a következő interpellációt intézem a népjóléti minister úrhoz (olvassa) : »A budapesti lakáshivatalnál előfordult eseményekkel kapcsolatban kérdem a minister úrtól : 1. Fentartandónak véli-e a lakás igénybevételének a proletárdiktatúra idejében keletkezett rendszerét, és ha igen, hajlandó-e a kérdésben létező érdekellentétek elintézését kizárólag a független magyar biróságnak a nyilvánosságra, szóbeliségre és közvetlenségre alapított döntésére bízni ? 2. A lakáskérdés egyetlen megoldása, az építkezés szempontjából mit tervez a minister ur ?« Ajánlom interpellációmat a népjóléti minister' ur szives figyelmébe. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti és munkaügyi minister urnák. A népjóléti minister ur kíván szólni. Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy erre az interpellációra különböző okokból végleges választ csak később adjak. Nem szeretném azonban, hogy egy pillanatig is ugy maradjon ez a kérdés beállítva, mintha a kormánynak és bizonyos vonatkozásokban épen nekem nem volnának meg a határozott terveim a beállott eseményekkel szemben. Azért legyen szabad egy ideiglenes választ már ma adnom a felvetett kérdésekre. (Halljuk ! Halljuk I) Ami az első kérdést illeti, legyen szabad röviden ráutalnom arra, hogy közvetlenül azután, hogy báró Szterényi József t. képviselőtársam interpellációjára egy választ adtam, amelyben kifejezésre juttattam azt, hogy nem tartom szerencsésnek, hogy akkor, amikor egy nyilván szerény polgári lakásra ilyen rekvirálási eljárás, rekviziciós eljárás folyamatba tétetett, és az negatív eredménnyel járt, néhány hét múlva uj eljárás induljon meg uj tárgyalásokkal, ami a zaklatás jellegét ölti magára. Állítólag ez a, nyilatkozatom volt az oka, hogy a lakáshivatal birái lemondtak állásukról, amihez járult a hírlapokban olvasott nyilatkozatok szerint az is, •— amiről említést tett azután t. képviselőtársam is — hogy a birói függetlenséget érintettük és bizonyos utasító cédulák után parancsokat osztogattunk a biróságnak. Hozzáfűzték, hogy a bíróság Ítéleteit, határozatait ismételten megváltoztattuk s azoknak az utasításoknak alapján tett évi január hó 31-én, kedden. intézkedésekért, amelyek a lakáshivatalban történtek, a bírák felelősséget nem viselnek. E tekintetben kött4ességem a következőket jelenteni : A lakáshivatal tőlem semmiféle parancsot vagy utasítást soha nem kgpott. Én a lakáshivatalnak figyelmét felhívtam bizonyos méltánylást érdemlő körülményekre igen sokszor . . . Méhely Kálmán : Nagyon szükség volt rá ! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : . . . amit azért tettem, mert ilyen kérelmek özönével jöttek hozzám és azoknak áttekintéséből láttam, hogy ott méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn. Ennélfogva az én megitélésem szerint súlyos kötelességmulasztást követtem volna el, ha hozzám azért küldött kérelmeket, hogy azokat az illetékes faktor figyelembe vegye, egyszerűen a papírkosárba teszem. Ezeket a különböző kérelmeket én eljuttattam a lakáshivatal elnökéhez, ismételten és ismételten hangsúlyozva azt, hogy minden ügynél kizárólag az igazságosság és a méltányosság elvei szerint járjanak el s ne a kérelmezőknek vagy a protezsál óknak a személyére, hanem az ügynek a lényegére legyenek figyelemmel. (Helyeslés.) Nem tudom elképzelni, hogy ebben az eljárásomban hol volna feltalálható a birói függetlenségnek bármilyen sérelme. Hozzá kell fűznöm, hogy az alatt a néhány hét alatt, amióta ezek a kérdések hozzám tartoznak, soha a lakáshivatal, vagy épen annak elnöksége részéről nem érkezett ezen intézkedéseim ellen a legcsekélyebb észrevétel sem, sőt ellenkezőleg, engem kért több alkalommal a lakáshivatal elnöke, hogy egyes kérdésekben nyilatkozzam határozottan, hogy milyen intézkedést kívánok, amire nézetem szerint az egyetlen törvényes válasz volt az, amelyet ilyenkor adtam, hogy 7- a döntés joga megilleti a lakáshivatalban működő bírákat ; megmondottam, hogy milyen körülményeket tartok figyelemreméltóaknak ; ezekről azután a biró döntsön. Ami a határozatok megváltoztatását illeti, iiekem a rendelet sem adott jogot arra, hogy az intézkedéseket megváltoztassam, tehát hogy az egyik intézkedés helyébe másikat tegyek. Ennélfogva én ily r en intézkedést nem is tettem. A lakáshivatal határozatait meg nem változtattam, de igenis, több alkalommal kénytelen voltam azokat megsemmisíteni. Egyelőre nem tartom szükségesnek és kívánatosnak, hogy idehozzam azokat az ügyeket, melyeknek a megsemmisítését láttam szükségesnek, amelyekben uj eljárást rendeltem el, csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy minden megsemmisítés kizárólag a bennlakók érdekében, a jogok megóvása érdekében történt és azt hiszem, hogy a legsúlyosabb szemrehányás talán épen t. képviselőtársam részéről érne engem, ha ezekben az ügyekben felügyeleti jogomnál fogva a meghozott határozatokat nem semmisítettem volna meg. Ezek után mindenki azt kérdezheti, hogy mi volt a tulaj dónképeni oka annak, hogy a biró
