Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
A nemzetgyűlés. 302. ülése 1922, '. évi január hó 31-én, kedden. 163 meg, vájjon most, amikor kapuzárás előtt jött ez a javaslat és olyan sürgetős jelleggel, szabad-e ezt a kérdést igy elsietni, szabad-e ezzel a törvénnyel az iparosság helyzetét és fejlődésének lehetőségeit esetleg évtizedekre r megállapítani, előmozditani, avagy korlátozni ? Es helyes volt-e most jönni ezzel a törvényjavaslattal, amikor tele van az akusztika a választói jog nagy problémájával, amikor mindenki ezzel a kérdéssel foglalkozik ? Az én szerény megítélésem szerint egy ilyen alaptörvény tárgyalásához mostani időpontban nem áll rendelkezésünkre a kellő higgadtság s a nemzetgyűlés figyelmének ezen nagy kérdésekre való rákoncentrálásának lehetősége. Miután azonban kívülről sürgetik ezt a kérdést, deferálok és felvetem azt a másik kérdést, hogy vájjon azok a kívánalmak, amelyek alapján és amelyeknek honorálásáért ez a törvényjavaslat készült, csakugyan a kisiparosság túlnyomó többsége részéről hangzottak-e el, vájjon ezek mögött csakugyan ott áll-e a kisiparosság zöme . . . Perlaki György : Igen ! Méhely Kálmán : . . . vájjon a kisiparosságnak az a része kivan ja-e mindezt, amely a kisiparosság képviseletére hivatott? Perlaki György: Igen! Méhely Kálmán : Mert én igen sokszor vettem részt egyesületi életben, kongresszusokon, és tapasztaltam, megfigyeltem, hogy a különböző kongresszusoknak és egyesületeknek határozatait mindig egy kisebb szervezett csoport irányította, amely valamely felfogással el volt telve, s azt állandóan és erőszakosan képviselte. Mindig ugyanazok viszik a kérdéseket s igy keletkeznek jelszavak, igy kerülnek bele egészen nagy társadalmi rétegekbe a jelszavak szolgálatára való törekvések, amelyek tulajdonképen nem annak a nagy társadalmi rétegnek érdekeit és követeléseit tükröztetik vissza, hanem csak annak a csoportnak érdekeit, amely az előtte álló alkotmányos lehetőségek szerint kihasználva a helyzetet, mindezeket folyton hangoztatja. Ezért én az ilyen kérdéseket — hiszen az iparfejlesztésben majdnem egy évtizedet töltöttem, — sohasem általános teoretikai szempontból szoktam vizsgálni, hanem szeretem mindig felkeresni az iparosokat a maguk otthonában, a falun és a városban — mert óriási különbség van a fővárosi és a falusi iparos között — és ott annak az iparosnak műhelyében, az ő berendezkedése és viszonyainak megvizsgálása alapján igyekszem megitélni a való helyzetet és állást foglalni ebben vagy abban az irányban. En egyénileg nem tapasztaltam, hogy ezek lennének a kisiparosság kívánalmai. Pálfy Dániel : Ma is három ipartestület adott be ugyanilyen irányú kéréseket. Méhely Kálmán : Ipartestület igen, de ki vesz részt az ipartestületek működésében ? Mindig van egy olyan csoport, amely szeret az ilyen egyesületi működéssel foglalkozni és ebben a csoportban kialakul valami nézet ; de nagyon jól tudjuk, hogy egyénileg egészen máskép ítélik meg ezeket a kérdéseket pl. az iparosok is, mint csoportokban vagy együttesen, mikor már a jelszavak bűvereje alatt állanak. Ez épugy konstatálható a kisiparosoknál, mint bármely, akár a legmagasabb szellemi foglalkozási ágnál is. A kanonokok külön-külön nagyon kiválóak, ele együttesen már káptalan és akkor egészen másképen itélik meg a helyzetet. Általában a legintelligensebb emberek is egyenként, külön-külön egészen másként beszélnek, mint mikor együtt vannak, akkor már mint csoport bizonyos jelszavak hatása alá kerültek s akkor nem tudják a kérdéseket a kellő higgadtsággal megitélni. De még ezt is elfogadom, elismerem azt is, hogy a kereskedelemügyi ministerium alapos megfontolás alávette, hogy tényleg ezek-e a fejlődésképes, egészséges, haladó szellemű kisiparosságnak kívánalmai, vagy sem. Minthogy azonban ilyen hirtelen került ez a javaslat tárgyalás alá, nem tudtam ankétszerüleg végigmenni a kérdés minden részletén. Annyit azonban mégis láttam, hogy az Országos Iparegyesületnek és más illetékes faktoroknak is eltérő kívánságaik vannak, mint aminőket az ipartestületek kifejezésre juttattak. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister '. Majd megmondom, hogy miért. Méhely Kálmán : De elfogadom, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur vállalja a felelősséget aziránt is, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kisiparosság illetékes többségének kívánalmait akarja kielégíteni. Perlaki György; Kilencven százalékának kívánalmait. Méhely Kálmán : Vizsgálom tehát azt, vájjon az iparosságnak hasznára válik-e ez a törvény vagy sem, s hogy azok a törvényes megállapítások, amelyek az eddigi rendszerrel szemben ezen javaslatban foglaltatnak, az iparosságra nézve fejlesztőleg fognak-e hatni, avagy kárára lesznek. Alaposan igyekeztem áttanulmányozni ezt a javaslatot, összehasonlítva az abban foglaltakat az előző törekvésekkel, — mert hiszen egy olyan nehéz kérdésről van szó, amellyel csaknem minden ministerium és minden minister foglalkozott, amelybe úgyszólván kormányról-kormányra mindig beleharaptak s a kérdést mégsem tudták megoldani, mert igen nagy, ellentétes problémákról van szó és nem azért, mintha a liberális, szabadelvű irányú ministerek a kisiparral talán ellenséges viszonyban lettek volna. Abszolúte nem. De nem tudták megoldani ezeket a problémákat, mert nem mertek megbirkózni velük, mert annyira egymásba kulcsolódó kérdésekről van itten szó, hogy azoknak elhatárolása — például az ipari foglalkozásnak a kereskedelemmel szemben való elhatárolása — szinte nem is lehetséges. Mármost mit kivannak a kisiparosok? A
