Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

154: A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január %6 31-én, kedden. kisiparosok négy oldalról érzik a nyomást. Állandóan négy irányból jövő nyomásnak vannak kitéve. Első a munkáskérdés, amiről most nincs szó. Felülről szorítja a kisiparosságot a gyáripar versenye, amely lépésről-lépésre, sőt rohanvást mind nagyobb és nagyobb területeket hódit el az iparosságtól, és csak a közlekedés mértékétől függ, hogy vájjon milyen mértékben fokozódik ez az elhóditás. Ha sürü a közlekedés, akkor a gyáripar termékei könynyebben megközelíthetik még a falu fogyasztóközönségét is és akkor ezek a gyáripari tömegtermékek a kézműipari termékeket kiszorítják s ezektől mindig több és több fogyasztási lehetőséget elhódítanak. Egyik tehát a gyáripari verseny. Alulról a feltörekvő uj elemek versenye nyomja a kisiparosságot, azoké, akiket röviden kontároknak neveznek az esetben, ha nem mentek keresztül bizonyos retortákon. Kontár ! Hát én nagyon sok kontár kisiparost is ismerek, épugy mint ahogy okleveles szamarat, és bár akkor, amikor a szellemi képzettségnél, a középiskolánál mindig inkább a vizsgák eltörlése felé halad a pedagógia, mert azt állapítja meg, hogy a vizsga nagyon szép, ideális valami, nemes törekvés megvizsgálni valakit, vájjon megvan-e képessége arr,a, hogy magasabb pályára menjen, vagy önálló iparüző legyen . . . Kovács Emil : Vizsgák felé a pedagógia nem irányul, legfeljebb arra, hogy hol vette a tudományát. Elnök : Kérem, szíveskedjenek a párbeszédektől tartózkodni! Méhely Kálmán : ... mondom, bár a középiskolákban folyton az érettségi eltörléséről van szó, és általában elvileg azt, hogy a vizsga jó dolog, nem ismerik el, mégis a mai társadalom nézete az, hogy igen, vizsga és képesítés kell. Amerikában és a szabad fejlődésü államokban a Tüchtigkeitot, a képességet nem a papirosbizonyitvány alapján mérlegelik, hanem aszerint, hogy az illető mit tud. Kovács Emil .' Nem kérdezik, hogy hol szerezte és hány év alatt szerezte, de megkívánják ! Méhely Kálmán : A bizonyítványt még Kémetországban sem veszik semmibe, mert ott sem azt nézik, hogy valamelyik iskola vagy testület milyen bizonyítványt adott, hanem azt, hogy az illető hol dolgozott, és ha az ipari munkás egy olyan irást hoz valamely gyárból, amilyen például a Mahunka képviselő uré, amelyikben az van, hogy ő meg volt vele elégedve, akkor azt elfogadják. Cakhogy arra is méltóztassék gondolni, hogy nem mindenütt fognak ilyen országosan elismert kiváló iparosok a vizsgálóbizottságban helyet foglalni és aláírásukkal bizonyítani, hogy a jelöltek megfelelnek a képesítés követelményeinek. Mint emiitettem, nagyon sok kontár kisiparossal találkoztam vidéken, különösen falun, ahol egyszerűen azért nem igyekeznek az iparosok magasabb tudás után törekedni, mert nincsenek meg a megfelelő foglalkozási lehetőségek és azok a magasabb igények sem, amelyeknek kielégítése szorítaná az iparosokat arra, hogy felfelé törekedjenek. Hegy egyedül dolgozó, segéd nélkül dolgozó iparosok vannak, ez természetes, mert ahol kicsiny fogyasztókörzet ellátására kell a kézműiparosnak szorítkoznia, ott nem lehet olyan forgalom, hogy segédre és tanoncra szorulna rá. Ezek az emberek, akik kisebb helyeken szétszóródva dolgoznak, egészen természetes okokból nem a legkiválóbb és felfelé törekvő iparosok. Aki megelégszik az ilyen, gyakran a világtól elzárt kis helyen való működéssel, abban nincs meg a felfelé törekvés érzete, de megvan a megnyugvásnak az a tudata, hogy ő ezek között a viszonyok között megmarad és továbbmenni nem kivan. A képesítés kérdését papirosbizonyitvánnyal az én szerény felfogásom szerint a gyakorlati életben megnyugtató módon megoldani nem lehet. Olyan óriási különbség lesz az egyes vizsgálóbizottságok között, hogy pl. az egyik helyen valóban komolyan és szigorúan néznek utána, mennyit tud a jelölt, de nem lehetetlen, hogy vidéki helyeken lesznek olyan bizottságok, amelyek könnyebben, enyhébben ítélik meg a vizsgázókat, esetleg még politikát is belevisznek és akkor oda fognak tódulni a jelöltek, ahol a képesités megszerzése könnyebb. Elméletileg rendben van, hogy képesités és vizsga kell, de a gyakorlati életben ennek a megvalósítása annyira abszurd, hogy ezt sehol a világon megcsinálni nem tudták. Ilyen ipartörvény nincs is sehol a világon, mert mindenütt a szabad ipar álláspontján állanak. Az a bizonyos német Meisterprüfung, mely a mesteri cím használatára feljogosít, egészen más dolog, fejlődés magasabb fokán csupán egy dísz elnyerése. Az, hogy nálunk különböző fokozatokat létesítenek, sehol a világon nincsen és Magyarország e tekintetben is unikumnak áll oda a világ elé, egy ilyen retrográd és reakciós irányú javaslattal. Kovács Emil : Beteg társadalmat orvossággal kell gyógyítani! (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Méhely Kálmán: Hogyan lehet megoldani a képesités kérdését megnyugtató és eredményes módon? Tegyük fel, hogy erre is azt mondja a többség, hogy igen, ezt meg tudja oldani.. Kendben van, én erről tovább nem beszélek. En csak aggályomat fejezem ki, hogy ez az én, egyéni felfogásom szerint sikerülni nem fog. És most keresem ebben a törvényjavaslatban, vájjon segíteni, javítani fog-e az érdekelt társadalmi réteg, a kézműiparosság helyzetén, vagy pedig meg fogja azt nehezíteni? Az iparosság helyzetén csak akkor könnyít, ha a felfelé fejlődés útjából az akadályokat elhárítja, ha minél könnyebbé teszi a felfelé kapaszkodás lehetőségét, ha a béklyózó hatásokat, amelyek, mint