Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

158 A nemzetgyűlés 302. illése 1922. évi január hó 31-én, kedden. Pálfy Dániel: Szóval nem kell mestervizsga! (Zaj.) Mahunka Imre : Van még egy nehézség ebben a törvényben, amelyet én részben azért kifogásolok, mert ugy látom, hogy ez nagy nyugtalanságra fog vezetni. És itt reflektálnom kell Szterényi József képviselő ur szavaira, aki azt mondta, hogy igen sok nyugtalanságot fog okozni a törvény abban a tekintetben, hogy az iparosságot zaklatni fogják a mesterségében, az ipari vállalatában azzal, hogy nem szabad egyik-másik rokonszakmát együttesen folytatni. Szerintem ez igen nagy baj, mert mondom, ugy áll a dolog, hogy a rokonszakmák eddig is nemcsak itt, de mindenütt a nagy világban, ahol én jártam, együttes működéssel tudták csak elérni azt, hogy eredményben gazdag, szép munkát produkáltak. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) Ezeket tehát semmi körülmények között el nem választan ám egymástól. Nem tudom, hogyan értette ezt Pálfy t. képviselőtársam. Hiszen ő is két ipari szakmát folytat, amelyek nem is egészen rokoni nexusban vannak egymással, mert nem tudom, hogy mennyiben függ össze a paprika és a lakatosgyár. (Derültség balfelöl.) Talán ugy, hogy az egyik erős fűszer, a másik pedig erős ipar. (Derültség balfelöl.. Mozgás a jobboldalon.) Az évezredek óta jóknak bizonyult gyakorlati igazságokat ne mélfcóztas-. sék megbolygatni semmiféle egyéb törvénnyel, mert ha van baj ebben az országban, az van másutt is és ha van baj, ez onnan ered, hogy mi mindent fel akarunk fordítani, mindent modernizálni akarunk, már pedig nekem az az érzésem, hogy menjünk vissza a régi időkhöz, a Magyarországnak ezer év óta jónak bizonyult gazdasági politikához. (Helyeslés balfelül.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Giesswein Sándor ! Giesswein Sándor : T: Nemzetgyűlés Î Midőn az ipartörvény részletes vitájának 1. §-ához értünk, elsősorban is csatlakozom az előttem szóló t. képviselőtársam fejtegetéséhez, hogy ez tényleg évtizedes kivánsága a magyar iparosságnak. En nem fogok a részletes tárgyalás alkalmával általános vitába bocsátkozni, de méltóztassanak megengedni, hogy, mivel az 1. §-nak intézkedései bizonyos általánosságban mozognak, ... B. Szterényi József: Ugy van! Giesswein Sándor: . . . tehát előttem szóló t. képviselőtársam példáját követve, teljes mérséklettel mégis bizonyos általános dolgokat is meg kell említenem. Azt lehetne talán mondani, hogy ennek az ipartörvénynek ugyanaz a sora volt nálunk, mint a választói törvénynek. Mindig emlegették és sohasem lett belőle semmi. Itt sem történt 1884 óta lépés előre, legalább lényeges revízió formájában, mert ez, ami előttünk van, az 1884-iki törvény revíziója. Magától érthető, hogy az 1884-iki törvényalkotásnak ma már elavultnak kell lennie. Azóta nevezetesen a gazdasági élet és a szociális élet olyan hatalmasan lüktetett és annyira előre lendült, hogy a törvényhozásnak egyszer már bele kell nyúlnia és alkalmazkodnia kell az élet szükségleteihez. Ebben a tekintetben teljesen honorálom ugy az-egész törvényjavaslatnak intencióit, mint nevezetesen az 1. § általános intézkedéseit. Méltóztassék azonban megengedni, én ezt az egész törvényjavaslatot, ugy mint az 1. §-t is — ez adja meg az egésznek alaptónusát — egy szép nagy keretnek látom. Ebbe bele van illesztve egy vászon s erre a vászonra a festő egy-egy sarokban egyes dolgokat meglehetősen szépen kifestett. A vászon többi része azonban még nincs kitöltve. Ezt akartam leszögezni mindjárt akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak a részletes tárgyalásába belemegyünk. Nagyon helyesen jegyezte meg előttem szóló t. képviselőtársam, de többen a mai felszólalók között is, hogy ne ringassa magát az iparososztály abban a reményben, hogy ez a törvény maga már javítani fog az ő sorsán. Mert ahhoz sok más dolog is szükséges. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Senki sem gondolja! Az indokolás is megmondja! (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Giesswein Sándor : De ezt, mint első lépést, örömmel üdvözöljük. Mindamellett nekünk mindjárt le kell szögeznünk azt, hogy kívánjuk, hogy ezen az utón tovább is haladjon a törvényhozás. Ezért igazán örömmel ismerem el Gfriger Miklós tisztelt barátom tegnapi indítványát, amelyet a kereskedelemügyi minister ur magáévá is tett, hogy t. i. az ipartestületeknek önállóságot kell adni. Hiszen mi adja meg ennek az egész törvényjavaslatnak az igazi létjogát és értelmét? Mint minden más szociális küzdelem, tulajdonképen ez is küzdelem a munka és a tőke között, s az ipart akarja felszabadítani a tőke uralma alól. Míg ezt nem érjük el, addig a kézműiparosságon nem segítünk. Ez az egész szociális problémának kvintesszenciája. Valamint a nagyipari munkások szervezkednek testületekben azért, hogy védekezni tudjanak a tőke túlkapásai ellen, ugy egy igazi ipartörvénynek módot kell adni arra, hogy az ilyen természetű munkában foglalkozók szervezetekbe, szaktestületekbe léphessenek, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) minél jobban összetartsanak, és így az őket elnyomó tőke ellen a küzdelmet felvehessék. Ez nem jut elegendőképen kifejezésre ebben a törvényjavaslatban, és nem mondja senkisem azt, — hiszen erről a mai nap folyamán is többször szó esett — hogy ez reakció volna, mert visszafejlődés a eéhrendszer felé. Szterényi t. képviselőtársam is nagyon helyesen megjegyezte azt, hogy nagy hiba volt az 1872-iki törvényalkotásnál az, hogy a törvényhozás a céhrend-