Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január hó 31-én, kedden. 157 B. Szterényi József : Ez nem antiszemitaság, hanem jogos védelem. Mahunka Imre : Elsősorban a tanoncoktatásnál kezdeném a dolgot, mert itt igen sok kívánni való van bátra. Igaz az, amit igen t. Pálfy képviselőtársam mondott, hogy ő jobb szeretné a tanoncoktatást magában a műhelyben lefolytatni és kevésbé az iskolában, vagy arra legalább is kevesebb időt akar fordítani. Ez az általános kívánság. De ha én itt a magam véleményét megmondom, ne haragudjanak azért rám a kisiparosok és ne haragudjanak ezért rám a középvagy helyesebben mondva kézműiparosok, mert a jövő be fogja igazolni, hogy a jövő magyar ipar szempontjából elsősorban szükséges az, hogy kellő tudást és kellő nivót érjen el az iparosság. Mert azt mindenki tudja ebben az országban, — szomorú ugyan nagyon, de eddig igy volt — bogy a legszegényebb családok, akik nagyrészt az iskoláztatást sem tudták megadni gyermekeiknek, adták rendszerint őket iparostanoncnak avval a jelszóval, hogy: fiam, ha nem tanulsz, akkor csak iparos leszel. Ez most körülbelül megváltozott. Mert hiszen én mondtam el egyik beszédemben azt, hogy a jövő középosztályt hívom és kérem, hogy helyezkedjék el a produktiv pályán, az ipari és kereskedelmi pályán, mert belátható időn belül más elhelyezkedést ebben a végtelen szomorú, lerongyolt országban a magam részéről nem találok. Ez mindenesetre nagy lendületet fog adni, ha kiképzettebb iparosok lesznek, mert ez a múltban nem adatott meg mindenkinek, legfeljebb csak egyeseknek, de a mai előrehaladott technika határozottan megkívánja azt, hogy az iparosság egy magasabb, előretörőbb nivót tudjon elérni, mert csak ezen a nivón képzelem el Magyarországnak jövő fejlettségét és azt a sokat hangoztatott kívánalmat, hogy a kis- és középiparos megtalálja annak a lehetőségnek reményét, hogy ő is közép- vagy nagyiparos lehessen. Elnök (csenget) : Képviselő ur, ne méltóztassék rossz néven venni, ha kötelességem figyelmeztetni. Most nem általános vita folyik ; az 1. §-t tárgyaljuk. Megengedem azt, hogy az 1. § minden részletéhez a legszélesebben hozzászólhasson a képviselő ur, de bocsánatot kérek, ha minden szónok azt a beszédet mondja el, amelyet az általános vitánál kellett volna elmondani, akkor most tulajdonképen uj általános vita kezdődik. Ezt mégsem engedhetem. Méltóztassék a képviselő urnák lehetőleg a szakaszhoz szólni. Mahunka Imre : Köszönöm a szives figyelmeztetést és alkalmazkodni fogok hozzá. Már az általános vitánál akartam mindezeket elmondani, de ma is nagyon terhemre esik. Mint iparos azonban kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak. (Helyeslés balfelöl.) Bocsánatot kérek az elnök úrtól, legyen kegyes néhány pillanatig még türelemmel meghallgatni, hiszen most mint vérbeli iparos beszélek (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha gondolataimat talán nem tudom kellőképen összefűzni, ez rajtam kívül álló okokból történik, (ügy van! Éljenzés a szélsőbaloldalon.) En tehát a tanonciskolánál azt a revíziót kívánnám., hogy azok a gyermekek igazán szakmailag is legyenek előre kiképezve, mert — mint az előbb mondtam — nagyon nehéz dolog azt mondani, hogy én elmegyek festőművésznek és belőlem Munkácsy lesz ; nagyon nehéz dolog azt mondani, hogy elmegyek asztalosnak és belőlem Thék Endre lesz, vagy elmegyek lakatosnak és belőlem nem tudom, kicsoda lesz. Elsősorban az a fontos, hogy itt érjék el a tanoncok a szakismeretek kellő fokát, mert különösen a tanoncok vannak nagyon elhanyagolva és ezeket minden körülmények közt a helyes útra, a helyes iskoláztatásra kell vezetni, mert enélkül a jövő magyar jpar semmiféle törvénnyel biztosítva nem lesz. Én tehát akkor, amikor ezt az ipartörvényjavaslatot elfogadom, ismétlem, elfogadom azért, mert az ország nyugalmát kell hogy pótolja, még pedig pótolja egy ilyen nagy társadalmi osztálynál, mint ez a 300 ezer iparost számláló társadalmi osztály. Ha ezt az ipartörvényt elfogadjuk, ez is némileg előbbreviszi a dolgokat, de ez az ipartörvény nem biztosit engem afelől, hogy valami nagy, hatalmas lépést, nagy szárnybontogatást jelentene a jövő iparra nézve. Legyen szabad most még egyet megjegyeznem. Pálfy igen tisztelt képviselőtársam azt mondta, hogy nagyon kevés ember van ebben az országban, aki a szakvizsgát könnyűszerrel leteheti. Ez szerintem igen szomorú dolog volna. Altalánosságban inkább azt mondhatjuk, hogy a mi iparosaink szakmailag igen jó képzettséggel birnak. Már egyszer elmondtam itt a nemzetgyűlésen, hogy a mi iparosságunk szakmailag teljesen európai nivón áll, de bátor vagyok ismét rámutatni arra, amit elmondottam, hogy az általános horizont, az általános ismeretek nagyrészben hiányoznak. Es hogy ezek az ismeretek hiányoznak, az onnan van, hogy azok az iparostanoncok már a kezdet kezdetén nem indulnak el azon az utón, amelyen el kellene indulniok és semmi esetre sem érnek el addig a fokig, amelyre az iparosoknak feltétlenül szükségük van. Itt tehát nem az a fontos, hogy a mestereket levizsgáztassuk, mert ez nem védené a már meglevő jogokat és nagyon furcsa állapotot teremtene, bármennyire aláírom is, hogy ugy, mint más pályáknál, ezen a téren is respektálni kell a képzettséget, és mert azt hiszem, hogy maga ez a gondolat nem fogja előbbre vinni az iparosságot, hanem inkább az a gondolat viszi előbbre, amelyet én voltam bátor leszögezni, hogy ezek az iparosok helyes utón kezdve tanulják meg a pályájukat és szerezzék meg minden szükséges tudásukat. Ezt ón elkerülhetetlennek tartom.