Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
154 A nemzetgyűlés 302, ülése 1922, évi január hó 31~én } Jcedden, fog. Én azt mondottam, —körülbelül ezek lehettek szavaim — hogy soha, a legszélsőbb liberális irányzat idején sem tombolt ugy a kapitalisztikus irányzat és grasszáltak ugy a monopólisztikus vállalatok, mint most, a keresztény irányzat alatt. Haller István : A beállítás mégis rossz, mert a keresztény irányzatnak ehhez semmi köze. Ezeket részben örököltük, részben magával hozta ez a gazdasági helyzet. Ereky Károly : A kormány gyenge volt letörni a kapitalizmus hatalmát. B. Szterényi József: Nekem nincs jogom most ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, de állok rendelkezésére. Akkor azonban ne méltóztassanak folyton szembeállítani a liberális korszakot a keresztény irányzattal. Ereky Károly : Nem mi tesszük ! B. Szterényi József: Ha az összes támadások, amelyek a múltra vonatkoznak, per liberális korszakot érintenek, akkor természetes, hogy azzal szemben a védekezésnél a keresztény irányzattal kell foglalkozni. De mondom, nincs jogom ezzel bővebben foglalkozni. Tisztán a személyes megtámadtatásra vonatkozólag legyen szabad Ereky Károly t. képviselőtársam figyelmét felhívnom arra, hogy először a Haditerményt, másodszor a Cukor köz pontot — ezt a két központot méltóztatott terhemre róni — . . . Ereky Károly : Nem terhére, csak megvolt ! B. Szterényi József : ... hogy nem oszlattam fel ! Ez a kettő — a képviselő ur tudvalevőleg közélelmezési minister volt, tudnia kell — nem állott soha, a lebonyolításkor sem a kereskedelemügyi minister rendelkezésére. Az más minister rendelkezése alatt állott. Ereky Károly: A részvénytársaság ott volt, azt tudjuk ! B. Szterényi József: Melyik? Ereky Károly: A Haditermény. B. Szterényi JÓZSef: Soha ; az tisztán a közélelmezési n i? isteiiumban állott. Ereky Károly: Nagy tévedés, nem is volt közélelmezési n iiisteiium, amikor csinálták ! B. Szterényi József: Akkor a földmivelésügyiben ! Ereky Károly : Nagy tévedés. En csak tudom. Hiszen mondja, hogy közélelmezésügyi minister voltam, tehát tudnom kell. B. Szterényi József: Amit a t képviselő ur állit, hogy a háborús központok megszüntetése vagy Abbau-ja iránt nem tettem intézkedést, háb méltóztassék tudomásul venni a t. képviselő urnák, hogy én voltam az, aki intézkedést tettem az öszszes központok gazdálkodásának független hatóság által való megvizsgálása, ellenőrzése és fokozatos megszüntetése iránt, külön hivatalt kreáltam arra, hogy függetlenittessék a ministeri adminifztrációtól és teljesen a Pénzintézeti Központ egyrészt, ama független hivatal másrészt volt hívatva arra, hogy megmentse az államnak ama milliók százait és százait, amelyek a központban —• sajnos — itt-ott elvesztek. Az én ministerségem alatt 1918 augusztusában jött létre ez az intézmény, az én ministerségem alatt rendeltetett el fokozatos megszüntetése mindazoknak a központoknak, amelyek a kereskedelmi tárca alá tartoztak és az akkori közélelmezési minister hozzájárult ahhoz, hogy az alatta álló intézmények, a Haditermény stb. szintén ide vonassanak be. Ezt akartam a t. képviselő urnák felvilágosításul megmondani. (Helyeslés half elöl.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Budaváry László ! Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlés engedelmét kérem arra, hogy néhány percre igénybe vegyem szives türelmét. A kereskedelemügyi minister ur igen helyesen mindjárt akkor, mikor a kereskedelmi tárca élére került, hozzákezdett az ipartortény revíziójáról szóló törvényjavaslatnak megalkotásához, abból kiindulva, hogyha mi ezt az országot romjaiból fel akarjuk építeni, legelsősorban azokat a társadalmi rétegeket kell támogatnunk, istápolnunk és megerősítenünk, amelyek a munkásrétegeket képezik, amelyektől tevékenv munkát várhatunk az ország újjáépítésében. Ilyen réteg a kézműiparosok rétege, amely hosszú évszázadokon keresztül mindenkor fényesen beigazolta, hogy az országnak legerőteljesebb oszlopa, amely mindenkor becsüleI tes, tisztességes munkával iparkodott ennek a társadalomnak hasznos tagjává lenni. A kisiparosok óriási küzdelemben vergődtek keresztül a háború előtti időben és a háború mérhetetlen sok károsodást és szenvedést hozott rájuk, ök érezték legjobban ennek nyomasztó súlyát, mert ha a kézműiparos bevonult katonának, otthonmaradt gyámoltalan családja nem űzhette tovább az ipart, bevonultak azok a segédmunkások is, akik eddig a rnűhelyben dolgoztak, úgyhogy a műhelyt a legtöbb esetben kénytelenek voltak bezárni. Később, amikor a háború véget ért és a forradalmak is lezajlottak, amelyek annyi vérébe és szenvedésébe kerültek az igazi faj magyarságnak, akkor a kisiparosságra megint ujabb bajok szakadtak rá. Ezer panasz között az sem utolsó, hogy a kisiparosság, amely a háború után újra hozzá akart kezdeni munkájához, nem tudta ezt megkezdem, mert a pénzlebélyegzés következtében őt ért károsodás, az anyagdrágulás, az anyagbeszerzés lehetetlensége, odaszorították a kisiparosságot, hogy igen sok esetben kénytelen volt más foglalkozási ág után nézni. Természetes, hogy abban az időben, amikor pl. a tőlünk jogtalanul elszakított magyar területekről ezrével özönlöttek ide honfitársaink, köztük rengeteg iparos, akik mind elhelyezkedést kerestek, lehetetlen volt a kisiparosságnak önerejéből megkezdenie a munkát. De gondoskodtak mások is, hogy ez ne történhessék meg, hisz a nyersanyagok ára oly hihetetlen mértékben emelkedett, hogy az. a kisiparosság, amely tőkével nem rendelkezett, képtelen, volt.'a
