Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
A nemzetgyűlés 302. ülése 192 nyersanyagokért követelt árakat megfizetni. Ez kisiparunk teljes leromlását eredményezte. Hogy az ipartörvény reviziójára feltétlenül szükség volt, ennek főindoka épen az, hogy a kisiparosság a legutóbbi évtizedek alatt majdnem teljesen tönkrement. T. képviselőtársaim összehasonlítást tettek az iparosság mai helyzete és az elmúlt évszázadokban fennállott helyzete között. Ebből megállapítható, hogy amig itt valóságos, vérbeli keresztény iparosságról beszélhettünk, addig a magyarországi ipar fénykorát élte és akkor a kisiparosság is bőségesen, szépen, becsületesen meg tudott élni, ma azonban, amikor a kisipar keresztény jellegéről aligha beszélhetünk, mert hiszen az ipari műhelyek tulajdonosai jórészt nem a magyar fajból kerülnek ki, hanem ők mint kontárok elfoglalnak minden lehető helyet a keresztény, iparosok elől és a szakképzett iparosokat, mint segédmunkásokat alkalmazzák és az üzleti jövedelmet a maguk zsebébe rakják bele, akkor mi csak a kisiparosság nyomorúságos helyzetéről emlékezhetünk meg. Már pedig ennek a nemzetnek eminens érdeke, hogy a kézműi párosságát, amely valóban igazi, becsületes munkával keresi meg kenyerét és amely ezen munkája következtében legnagyobb hasznottevője az államnak, kiemeljük sanyaruságos helyzetéből és abba a helyzetbe hozzuk, hogy munkáját a haza javára továbbra is folytathassa. En csak egész röviden akarok néhány ilyen lehetőségre rámutatni. Ëp a kereskedelemügyi minister ur volt az, akinek legelőször eszébe jutott, hogy pl. a lehetetlen lakásínségen kislakások építésével kell segíteni, ezzel egyrészt a hajléktalanok is lakáshoz jutnak, másrészt pedig mód adódik arra, hogy a foglalkozás nélkül állók munkát kapj anak. Elnök : Kérem a képviselő urat, — bár nem akarom korlátozni szólásszabadságában — szíveskedjék, amennyire lehet, a szakaszhoz tartani magát. A lakáskérdés a szakasszal semmi összefüggésben nincs. Budaváry LásziŐ: Egész röviden akartam csak erre rámutatni, mert határozati javaslatot akartam beterjeszteni ezzel kapcsolatban. Giesswein Sándor: Bókolni akar! Budaváry László: Amint mondtam, igylehetővé vált volna, hogy sok száz kisiparos munkához juthatott volna. Itt vagyok bátor felhívni a t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét arra, hogy pl. Budapest közvetlen közelében, Rákospalota községben az u. n. Máv-telepen véletlenül sok száz vagont kitevő építkezési anyag van felhalmozva és nagyon üdvös volna, ha a kereskedelemügyi minister ur volna oly szíves és ezeket az anyagokat felhasználná építés céljaira és az ott lakó keresztény építőiparosok ezáltal munkához juthatnának. A második, amire fel akarom hívni a t. Nemzetgyűlés és a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, az, hogy a Budapest környéki pékiparosok panaszkodtak, hogy ők reggel nem nyithatják ki a szabályrendelet értelmében műhelyüket akkor, h évi január hó 31-én, kedden. 155 amikor ez az ő megélhetésük biztosítása szempontjából szükséges volna. Nagyon jól tudjuk, hogy a Budapest környéki tisztviselők és munkások a kora reggeli órákban özönlenek be Budapestre és igy kenyér- és sjitem.ényszükségletüket a kora reggeli órákban kénytelenek beszerezni. Ha ezek a sütőiparosok nem nyithatják ki nűhelyüket a kora reggeli órákban, elesnek keresetüktől és napközben őket senki fel nem keresi. Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék oly irányban intézkedni, hogy legalább a Budapest környéki sütőiparosok éjfél után abban az időben nyithassák ki ipari műhelyeiket, amikor az ő szükségleteiknek leginkább megfelel. Bátor vagyok felhívni a nemzetgyűlés figyel mét arra, hogy különösképen a Budapest környéki vendéglőáparosok azt panaszolják fel, hogy nincsen a belügyminister ur által részükre megállapított egységes záróra. Én nem a záróra m.eghoszszabbitását kérem, sőt annak ellene vagyok, mert szeretném, ha most az ország lehetetlen helyzetére való tekintettel az emberek tartózkodnának a mulatozástól, hanem abból a szempontból vagyok bátor a t. belügyminister ur figyelmét felhívni, hogy ebből lehetetlen helyzetek származnak. Igy pl. Pestújhely községben 10 órában van megállapítva a verdéglői záróra, ott van egy vasúti sorompó, amely elválasztja Budapesttől és a túloldalon lévő vendéglőben két órára van megállapítva a záróra. Ez igazságtalanság és kérem ennek eliminálását, amire vonatkozólag leszek bátor határozati javaslatot előterjeszteni. Végül rá akarok térni arra, hogy a dolgozni akaró kisiparosság főkép azért nem folytathatja a maga munkáját, mert lehetetlen részére a mai anyagdrágaság mellett a nyersanyagokat beszerezni. Ebből rengeteg kár származik, kénytelenek az uzsorások karmai közé menekülni, akiknek egyáltalán nem érdekük, hogy a kisiparosok rettenetes helyzetén segítsenek. Két határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni. Az egyik arról szól, hogy (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kereskedelemügyi minister urat, hogy a nagymérvű anyaghiány, anyagdrágaság és lelkiismeretlen áruuzsora miatt munkaalkalmuktól megfosztott és a pusztulás útjára űzött kézműiparosok támogatása céljából időnkénti nyersanyagszükségletük kielégítésére a pénzügyminister úrral karöltve állami anyagraktárakat állíttasson fel, hogy ezekből a, dolgozni akaró kisiparosok az elsőfokú iparhatóság kiutalása alapján nyersanyagszükségletüket szükség szerint méltányos részletfizetéssel beszerezhessék.« A második határozati javaslatom a belügyminister úrhoz szól (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a belügyminister urat, hogy az államrendőrség hatáskörébe tartozó városok és községek vendéglői záróráját egységes időben állapítsa meg.« Tisztelettel kérném a kereskedelemügyi minister urat és a belügyminister urat, hogy a 20*