Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
[ 2. évi január hó 31-én, kedden. 144 A nemzetgyűlés 302. ülése 192 ban visszafejleszti Matlekovits képesítési rendszerét, visszafejleszti olyan mértékben, aminőt csak két állam ismer egész Európában. Ausztria már nem. À mi példánk, sajnos, ebben az ipartörvényben az osztrák Gewerbeordnung, a mi példánk az osztrákok elzárkózási politikája, Lueger rendszere, de még az sem megy olyan messze a képesítési kényszerben, mint ez a törvényjavaslat. Még a legutolsó osztrák ipartörvény sem tartalmaz olyan korlátozásokat, mint ez az ipartörvény. Jóllehet az osztrák képesités a legmesszebbmenő volt eddig, két állam kivételével, melyekre rátérek, mi volt az eredmény az osztrákoknál ? Az osztrák kisipar fokozatos sülyedése, fokozatos hanyatlása mindaddig, mig egy nagyérdemű osztrák közgazdasági politikus, Exner, az osztrák kisipar támogatásának szükségességét nem vetette fel és nem jutott Ausztriában is be a kormányzati politikába a kisipar fejlesztése, megelégedésemre — és ez elégtételül szolgál nekem — nem előttem, hanem utánam. Azt a mértéket, ameddig ez a törvényjavaslat a képesités kérdésében elmegy, csak két állam haladja túl, Szerbia és Oroszország. Csak ebben a két államban van nagyobb megszorítás az iparűzés tekintetében. Ott azonban a céhrendszer van meg — Oroszországban az ipar régi állapotáról beszélek, mert hiszen a mostam állapot egyáltalában nem állapot — a maga teljes el zárkózottságában, és azt hiszem, valami vonzó, valami követendő példa az orosz és szerb ipari törvényhozás ránk nézve nem lehet. Sőt tovább megyek. Még Szerbiát illetőleg is ugyanaz a jelenség, melyet Csehországnak Magyarországtól elszakitott részeiben méltóztatnak látni. Szerbiában a régi királyság a régi, céhrendszerü törvény alapján áll, az uj, tőlünk elrabolt területek pedig a régi magyar ipartörvény alapján állanak. A cseh kormány is, mely átvette Ausztria törvényhozását ipari téren, most azzal foglalkozik, hogy az úgynevezett szlovák területen, a régi Felső-Magyarországon a régi magyar ipartörvény rendelkezéseit tartsa életben, mert az liberálisabb és a kisipar fejlődését jobban biztosítja. En a magam 1908. évi ipartörvénytervezetében szintén a képesités elvének alapján állottam, mert azt a meggyőződést vallom, hogy hirtelen teljesen szakítani egy az iparosság által nevelt rendszerrel épen olyan hiba volna, mint amilyen hiba volt 1872-ben a hirtelen áttérés a szabadiparra. Pálfy Dániei : A szerzett jogokat nem érintjük S B. Szterényi József: Legyen nyugodt a t. képviselő ur, rátérek arra is. Én szintén a képesités elvére helyezkedtem, de kiindulva a német rendszerből és kombinálva a német rendszerrel. Mert a képesités — mint már az imént voltam bátor emliteni — csak a jelen biztosítéka, de nem egyúttal a jövőé is. Aki a magyar kisiparosság jövőjével komolyan akar foglalkozni, az a fősúlyt a jövő iparosnemzedék nevelésére, a tanoncügyre fektesse. ... Usetty Ferenc : Ez a legfontosabb ! B. Szterényi József: Biztosítsa a jelent azzal, amit kormányzati tevékenységgel biztositani lehet, biztosítsa a jelent a kisipar legmesszebbmenő áldozatokkal való támogatásával is és gátolja meg a visszaéléseket, melyeket a kisipar rovására a múltban elkövetni lehetett, de a fősúlyt fektesse arra a nemzedékre, amely a jövő évtizedekben van hivatva tovább plántálni a magyar kisiparosságot, a tanoncügyre. Erre pedig csak az a német rendszer alkalmas, amely megköveteli, hogy csakis vizsgázott, a kvalifikációt magának megszerzett iparosra szabad tanonctartást bizni és ott is a legmesszebbmenő ellenőrzési garanciákkal, hogy az uj ipari nemzedéknek szakszerű, hazafias, valláserkölcsi nevelése minden eshetőség ellen biztosittassék. (Helyeslés.) Pálfy Dániel : Ebben teljesen egyetértünk 1 B. Szterényi József: Ez volt az az alap, amelyen az én ipartörvénytervezetem állott és amelylyel sok vonatkozásban ellentétben áll a mostani ipartörvénytervezet. Elvi kérdések ezek és nem szeméiyi kérdések, 'nem a rokonszenv vagy ellenszenv kérdései. Fontos elvi kérdések ezek, amelyekkel tisztában kell lennünk. Minthogy pedig ez a javaslat nem felel meg ezeknek az elveknek, azt nem is helyeselhetem. Méltóztassék különben figyelembe venni, hogy a képesités elve egész Eruópaszerte egyáltalában hol van meg. Németországban, ebben az Anglia után legnagyobb ipari államban, — mint már voltam bátor emliteni — nincsen meg, illetőleg csakis a mestervizsga van meg a tanonctarthatás szempontjából. Megvan a képesités Ausztriában, Bulgáriában, Oroszországban, Romániában és Szerbiában. Európának egyetlenegy más államában sincs képesités, sőt a legtöbb államban egyáltalában még csak szabályozása sincs meg az iparűzésnek, annyira szabad az, viszont némely államokban a német rendszernek megfelelő korlátozások állanak fenn a tanonctartás szempontjából. Nem azért mondom ezeket, mintha helyteleníteném a képesítést, hisz akkor önmagam ellen beszélnék. aki, mint emiitettem, ipartörvénytervezetemben a képesités alapjára helyezkedtem, csak tájékozásul arra, hogyha felvilágosították volna kisiparosságunkat arról a helyzetről, mely Európaszerte vannés ha a múlt évtizedekben kellően támogatták volna, nem kerültünk volna oda, hogy ettől az egyetlen kérdéstől várja jövőjének jobbrafordulá* sát az a szegény sanyargatott kisiparos-osztály, melynek helyzete, ha csalódni fog várakozásában, reményében, még sokkal rosszabb lesz, mert akkor ideálját vesztette el, azt az ideálját, melyért évtizedeken át lelkesedett, mert lelkesítették. Ereky Károly : Mi volt az oka, hogy a régi kormányzat nem támogatta a kisiparosságot ? B. Szterényi József: Utaltam rá, a képviselő ur nem volt jelen. Ennek oka az volt, hogy abból a teljes hibás tételből indult ki, hogy a kisipar gazdaságilag nem fejlődőképes, ennélfogva a maga sorsára kell hagyni. Ez teljesen téves, teljesen hibás, sőt mondhatnám bűnös felfogás volt.-
