Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

14© A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január hó 31-én, Jcedden. és most is azok ártanak a legtöbbet a keresztény irányzatnak, — hogy az előadó ur módjára szembeállítsam ezt a két irányzatot — akik szemet hunynak a mostam visszaélésekkel szemben, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De hogy visszatérjek tárgyamhoz, t. Nemzetgyűlés, ismétlem, köszönettel nyugtázom az előadó ur és tisztelt képviselőtársaim azt a megállapítását, hogy a kisipari politika az én szerény hivatali működésemhez kapcsolódik. 1899-cel kezdődik Magyarországon a kisipari politika. Akkor illesztettük be az én javaslatomra a liberális kormányzat alatt a kisipar támogatását az iparpolitika egész rendszerébe, és én nyugodt lélekkel bizhatom a magyar kisiparosságra annak megítélését, vájjon volt-e azelőtt és volt-e azután egész a mai napig rendszer, amely összehasonlítva csak megközelítőleg is annyit tett volna a kisiparért, mint amit tettünk az alatt a 10 évi időszak alatt. Az 1908. évi ipartörvénytervezetem szintén a liberális korszak szülötte. Ugyancsak képesítés alapján állottam, — leszek bátor erre beszédem folyamán rátérni — ugyancsak teljesen a kisipar jövő fejlődésének biztosítása alapján állottam. Az előadó ur által kiemelt tízkötetes előkészítő munkálat tanúságot tehet róla. hogy milyen apparátussal mentünk neki annak a munkának. Sajnos, a rákövetkező másik liberális korszak ugyancsak abból a téves alapelvből indulva Iá, hogy a kisipar kihalásra van Ítélve, hogy a kisipart fejlesztem nem lehet, elejtette az előző munkálatokat. Ez a magyarázata annak, hogy amikor a koalíció lemondott, a rákövetkező kormány — Hieronymi alatt volt — elejtette az egész kisipari akciót ; ez a magyarázata annak, hogy az akkori tervezetből nem lett törvény, nem pedig mintha nem akartuk volna beváltani a kisiparosságnak tett igéretünket, mintha nem éreztük volna azt a kötelességet, hogy tartozunk Magyarország kisiparosságának, de tartozunk az országnak is azzal, hogy ezt az ügyet dűlőre vigyük és az uj ipartörvényt megalkossuk. T. Nemzetgyűlés ! A kisipar fejlesztésének különböző eszközei voltak, amint volnának ma is. Ezek között első helyen állott a kisiparnak átterelése tömegtermelő iparrá, azon ágazataiban t. i., amelyek tömegtermelésre utalvák, mert a másik része a kisiparnak műi pari jellegű, azaz speciális köre a kézműiparnak, ahol a legkevesebb félteni valój a van a tömegtermelő gyáripartól, ahol az egyén a maga tudásával, a maga ízlésével, a maga ügyességével teljes mértékben érvényesülhet. Erről a műi pari jellegű kézműiparról e helyen beszélni most nem kívánok. Abból a tételből indulva ki, — melyet voltam bátor az imént mint a régmúltban elkövetett hibát jelezni — hogy a kisipart nem terelték át fokozatosan állami irányítással, állami támogatással közép- és majdan gyáriparrá, ez az alapgondolat, továbbá a magyar példáknak és a külföld tapasztalatainak követése vezetett engem arra, hogy gépsegáiyt kell nyújtani... . Pálfy Dániel : Ez kétségtelenül sokat segített l! B. Szterényi József: ...adatokkal szolgálok, képviselőtársam ... és képesiteni kell ezáltal a kisipart arra, hogy a tömegtermelő ipar előnyeit élvezhesse. Ez alatt a rövid 10 esztendő alatt 1007 kisiparos és 219 szövetkezet kapott kereken 5 millió korona értékű gépet, biztosítva ezzel a segéllyel azt, — mert hisz célja a segédszemélyzet nevelése és tanoncok alkalmazása volt — hogy 7137 segéddel és 3142 inassal dolgozhassanak. A sokat gáncsolt magyar kisiparosság dicséretére, becsületére legyen mondva, ettől az 1007 kisiparostól és 219 szövetkezettől az én időmig mindössze 111 esetben kellett az adott gépeket visszavonni és az államnak egész kockázata ennél az egész akciónál 278.000 korona volt, annak is ellenértéke megmaradt a visszavett gépekben. Hogy rátérjek a másik térre, a szövetkezeti térre, én — a szövetkezeteknek a túloldal egy része által kikiáltott ellensége —indítottam meg a szövetkezeti akciót a kisipar terén és ezen 10 év alatt létesítettünk 141 kisipari szövetkezetet, 36.623 kisiparossal, akik 2,500.000 korona segélyt kaptak. Sok nehézség, sok baj volt a kisipari szövetkezetekkel, jelentékeny részük elveszett, de a Pálfy képviselőtársam által emiitett Szegedi Bőriparosok Szövetkezetének példája, a legnagyobb magyar kisipari szövetkezetnek, a Budapesti Szabó-Szövetkezetnek példája, a budapesti asztalosok példája — és mondhatnék sok hasonló példát — bizonyítja azt, hogy ha a kisipari szövetkezetek jó kezekbe kerültek, ha a kisipari szövetkezetek szakértelemmel dolgoztak, . . .. Pálfy Dániel : Vagyont szereztek a tagok ! B. Szterényi József : ... ha kisipari szövetkezetek kereskedelmileg vezettettek, azok mind nemcsak virágzókká váltak, hanem erős alapjaivá is váltak azon község, azon város kisiparának. Sajnos, ez az akció is abbanhagyatott. Még 1908-ban az Országos Központi Hitelszövetkezettel megállapítottunk egy 10 éves programmot. Még 1908-ban megtérítettük az Országos Központi Hitelszövetkezetnek azt a millióra menő veszteségét, melyet a rosszul vezetett, vagy a viszonyok hatása alatt elszerencsétlenedett szövetkezetek révén szenvedett és akkor felállítottunk a kisipari szövetkezeteket illetőleg nagy állami anyagi áldozatokkal egy 1917-ig szóló programmot. Sajnos, mikor eltávoztunk helyünkről, a rákövetkező korszak ezt az akciót is beszüntette és helyébe következett a kisipari szövetkezeti akció komprornittálása. Minden tönkrement és kellő protekcióval birt kisebb gyári vállalat egyszerűen átalakíttatott szövetkezetté, csak azért, hogy segélyezni lehessen. Utalok például arra. hogy egy ember üveggyárat létesített, de hogy segélyezhető legyen, ez papíron hét tagból álló szövetkezetté alakult. Utalok szerszám- és gépgyárakra, amelyek fizetési zavarokba jutván, tönkremenvén, átalakíttattak cégéres szövetkezetekké. Usetty Ferenc : Mind szédelgés 1