Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
A nemzetgyűlés 302, illése 1922. évi január hó 31-én, kedden. Uí B. Szterényi József: Innen ered a kisipari szövetkezeti ügynek az a diszkreditálása, amely a későbbi években bekövetkezett, amely hét- vagy nyolcmillió korona veszteséget okozott a Központi Hitelszövetkezetnek, amelyet azután az állam volt kénytelen pótolni. Tovább megyek. Az a Központi Ipari Hitelsz vetkezet, — ha jól tudom IOKSz a rövidített neve — amelyet Pálfy t. képviselőtársam, emiitett, amely az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelében ma központja az ipari szövetkezeteknek, amelyek fejlesztését állami tőkével kérjük és követeli az iparosság is hosszú idő óta, de meddőén, amelyről már a minap volt alkalmam beszélni, hogy miért nem honoráltatik a kisiparosság is oly bőkezűen az állam részéről, mint a más irányú honorálásokat látjuk, ennek alapjait is mi raktuk le 1908-ban azzal a támogatással, amelyet az OKH-nak nyújtottunk, követelvén, hogy az ipari szövetkezetek számára külön szervet tartozik létesíteni. En minister koromban kiváncsi voltam arra, hogy abban a sokat szidott múlt időben, amikor részben ministeri tanácsosi, részben államtitkári minőségben dolgoztam, hogyan is alakult az ipari szövetkezetek támogatása, szemben a mezőgazdasági szövetkezetekével, és akkor azt a csodálatos eredményt állapítottam meg, hogy az 1899-től 1907-ig terjedő időben — a mezőgazdasági szövetkezetek adatait csak erre a tizévi időpontra tudtam összeállítani, tehát ezzel állitottam szembe az ipariakat is — a földmivelésügyi tárca körébe tartozó gabonaraktári szövetkezetek és más gazdasági szövetkezetek, mint a kosárfonó, seprőkészitő, faipari stb. szövetkezetek tiz év alatt 2,800.000 korona segélyben részesültek a földmivelésügyi tárca terhére, mig ugyanezen tizévi időben a kisipari szövetkezetek 2,500.000 korona segélyt kaptak. Átszámítottam, hogy mennyi esik fejenként egy-egy szövetkezeti tagra ? Kiderült, hogy a gazdasági szövetkezeleknél 16 korona, a gaboiaraktár-szövetkezeteknél 46'7 korona, az ipariaknál viszont 91'4 korona esik fejenkint egy-egy tagra. Miért emlitem fel ezt az adatot ? Annak igazolására, hogy igenis megértettük és átéreztük annak szükségét, hogy fokozott mértékben kell támogatnunk a kisipart szövetkezeti téren, hogy fokozott mértékben kell — nemcsak, mint leszek bátor kimutatni —a gyáripart támogatni segéllyel, de legalább arányba hozni az állam pénzügyi áldozatait, a gyáriparnak nyújtott segélyt, a kisiparnak nyújtott segéllyel. Nagyon sajnálom, hogy ez az irány abbahagyatott akkor, hogy ez az irány nem követtetik a jelenben sem,, valamint nagy sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezidőszerint is a közszállitások terén a kisipar a jelenlegi rendszer alatt nem részesül abban a támogatásban, amelyet a múltban élvezett és amelyre joggal számíthat. T. barátom, a kereskedelemügyi minister ur tagadólag int. Engedje meg nekem a t. kereskedelemügyi minister ur, — talán most változott a helyzet, nem tudom, de még nagyon közel múltban az történt — hogy a hadsereg ruhaszükséglete — amiért a kisiparosság és a kormányzat annyit küzdött a közös hadsereg vezetőségével szemben, hogy nagyobb kvóta jusson a magyar kisiparnak — nem adatott a szabóiparosok szövetkezeteinek, nem adatott a kormány által támogatott IOSZ-nak és az abban egyesült szövetkezeteknek, hanem túlnyomó részben átadatott a nagyipari'vállalkozásnak, ugyanannak, amely a múltban is szállított és amellyel szemben a múltban a kisipar ugyanazokat a küzdelmeket folytatta a közös hadsereg idején, amelyeket most kell folytatnia, a nemzeti hadsereg idején. Avagy mit szóljak ahhoz, hogy amikor a tisztek mértékutáni ruhavétele volt és ezt ismét vállalatba adták, akkor ezt nem az ezernyi és ezernyi, szövetkezetbe tömörült kisiparos kapta, hanemha nagyipari vállalkozás, teljesen mellőzve azt a becsületes, munkára utalt kisiparososztályt, amelyről helyesen méltóztatott megállapítani, hogy a háborúban és a háborút követő szégyenletes békében a legtöbbet szenvedett, És hogy folytassam, a vámőrség ruhaellátásánál mi, történt ? A kisiparosok ajánlata kedvezőbb volt, a nagyvállalkozó mégis elütötte. Miért ? Mert a nagyvállalat posztója olcsóbb volt. Nem az lett volna a helyes, hogy a posztószállitást adom a posztógyárosnak és a kisiparosnak adom a munkát ? Nem, az egész munkát a konfekcionálással együtt a nagyvállalkozó kapta. Avagy egy már tisztázott kérdés, melyet a t. kereskedelemügyi minister ur akkor sajnálatosnak minősített, de amety akkor, ha szó van a kisipar közszállitási ügyéről, nem mellőzhető a tárgyalásban : a kelenföldi cipőgyár kérdése. . Ez a kisipar támogatása ma munkával való ellátás utján ? Ezzel a támogatással szemben méltóztatnak a liberális korszaknak kisipari akcióit, kisipari politikáját kifogás tárgyává tenni ?. Ezzel a támogatással szemben lehet hivatkozni arra, hogy volt egy korszak, amely talán ennél jobb volt és lehet azt egyben támadni ?• De visszatérek a szövetkezetek kérdésére, és itt engedje meg nekem a t. Ház, hogy mellékvágányra térjek egy támadással szemben, mely engem és néhány képviselőtársamat, kik nem a liberális felfogáshoz tartoznak, nemzetgyűlési tevékenységünkből folyólag ért. Én a hatalmon épugy, mint a hatalomtól távol mindig azt az elvet vallottam és vallom, hogy a közélet férfia, aki kritikát gyakorol, ne legyen érzékeny akkor, ha vele szemben kritika gyakoroltatik, mert ez a közéletben való szereplésnek természetes következménye. A jog, amellyel én élek, a másik oldalon kötelességgé válik rám nézve ; a kritikát viselni és a kritikával szembeszállni. Soha még közéleti pályámon sajtóbeli támadásokra a nemzetgyűlésben nem hivatkoztam, a sajtóbeli támadásokat ott kell elintéznie a képviselőnek, épugy mint másnak, ahol a támadás éri : a sajtóban, vagy ha becsületbe vágó, a bíróság előtt.
