Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január hó 31-én, kedden. 139 ország ipari termelése kerek összegben 3600 millió korona értéket képviselt. Lipták Pál : Aranykoronában ! B. Szterényi József : A régi teljesértékii koronáról van természetesen szó, hiszen 1906-ról beszélek. Ebben a 3600 millió korona értékű termelésben a kisipar 1200 millió koronával szerepelt, vagyis méltóztatnak látni, hogy nemcsak szociális és nemzeti szempontból volt jelentős tényezője az országnak akkor ez az 500.000-et meghaladó kisiparos, hanem gazdasági, termelési szempontból is. Akkor természetesen teljesértékii koronáról volt szó, s ez az összeg ma milliárdokra és milliárdokra menő értéket képviselne ; ilyen óriási összeg felelne meg az akkori 1200 milliónak. Ez is mutatja a kisipar nagy jelentőségét. Sajnos — és ebben a vita folyamán felszólalt t. képviselőtársaimnak nagyon is igazuk volt — a régmúltban és nem is olyan régen, épen ugy, miként a jelenben is — és ebben a liberális korszaknak az a része is teljesen megegyezett a jelenlegi korszakkal, amely minden, csak nem liberális — a kisipar támogatását tökéletesen elhanyagolták és akkor, amikor a gyáripar még csecsemőkorát élte ebben az országban, amikor a közlekedési eszközök még nem voltak olyan fejlettek, mint aminőkké később váltak, amikor már a külföld és elsősorban Ausztria gyáripari termékeit idehozták, szóval a 80-as években a kisipar támogatásának elhanyagolásával egyidejűleg elmulasztották azt a legjobb alkalmat is, amikor Franciaország példája szerint a kisiparból középipart, a középiparból kisebb gyáripart lehetett volna csinálni és a fokozatos fejlődés révén az egész magyar kisipart — a városok kisiparát értem, (Ugy van ! halj elől.) mert szétszórtan, falvakban lévő kisipárosok helyzete egészen más elbirálás alá esik — át lehetett volna alakitan' és az a pusztitó hatás, amelyet a gazdasági fejlődés kisiparunkban tett, sokkal enyhébb mértékben vagy egyáltalában nem érvényesülhetett volna. Követnünk kellett volna a francia példát, tanulnunk kellett volna a magunk példáiból, amelyeket lent Erdélyben a textil- és bőriparban, fent a Felvidéken a fémiparban és ugyancsak a textiliparban láthattunk, ahol ezek az iparok egytől-egyig mind a kisipari műhelyekből fejlődtek gyáripárrá. De méltóztassék a magyar bőripart a maga hatalmas gyáraival megnézni. Egyetlenegy magyar bőrgyár sincs, amely ne kisiparilag vagy középiparilag kezdte volna a maga üzemét és ne fokozatosan, a gazdasági törvényeknek megfelelőleg fejlődött volna hatalmas gyáriparrá. Baumann Emil : Ott van a liptószentmiklósi bőrg3^ár ! B. Szterényi József : Áll ez a liptószentmiklósi bőriparra is, hiszen épen azért érintem a bőripart a maga egészében, s azért emiitettem Erdélyt, mint az egyik, és a Felvidéket, mint a másik típust. A tisztelt előadó ur — akinek ezért hálával és köszönettel tartozom —, valamint a vitában részt vett több szónok, megemlékezett az én szerény működésemről, amelyet a kisipar érdekében adminisztrativ utón is alkalmam volt kifejteni, hivatalfőnöki és ministeri pályámon és szóvá tették azt az ipartörvénytervezetet is, amelyet 1908ban én terjesztettem elő. Hálás köszönettel nyugtázom a t. előadó urnák és t. képviselőtársaimnak is ezt a figyelmét, de óvást emelek ennek kapcsán azon indokolás ellen, amelyet a t. előadó ur — személyem kikapcsolásával — a liberális korszaknak a mai korszakkal -való szembeállításával ehhez fűzött. A tisztelt előadó ur ezt mondotta (olvassa) : »Amit a liberális rendszer évtizedeken át nem akart törvénybe iktatni, azt a keresztény politikai irányzat fogja törvénybe iktatni. Amig a liberális rendszer az ipari szabadság álláspontján állt, a keresztény irányzat a lásexisztenciák izmositására törekszik s ezt igyekszik megvalósitani. Eddig minden politikai párt programmjába vette az ipartörvény revizióját, de a keresztény politikai irányzat előtt egyik politikai rendszer, egyik kormányzat sem telj esi tette kötelességét, és egyik politikai rendszer sem valósitotta meg azt, amit igért.« Méltóztassanak nekem megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy rámutassak itt arra, hogy ez nem a liberalizmus kérdése volt, amint hogy az én felfogásom és meggyőződésem szerint teljesen tévesen állitotta szembe a t. előadó ur a liberalizmust és a keresztény irányzatot is, mert ez a kettő sohasem állhatott egymással szemben, (Zaj a középen.) csak a liberális rendszer túlhajtásai lehettek azok, amik ellen kifogás emelhető. Giesswein Sándor: A liberális kurzus! B. Szterényi József : De a kereszténység aranykorszaka Magyarországon mindig a tisztult liberalizmussal esett össze s legszebb alkotásai is ebbe a korszakba esnek. Az ipart illetőleg azonban semmi más kapcsolatot nem látok ezzel, t. Nemzetgyűlés, mint azt, hogy voltak liberális államférfiak, akik, sajnos, abból az egészen téves felfogásból indultak ki, hogy a kisipar halálra van szánva, (Ugy van! half elől.) a kisiparon segiteni nem lehet, a kisipart át kell engedni a maga sorsának, de nem azért mondták ezt, mert liberálisak voltak, hanem azért, mert gazdasági felfogásuk ez volt. Nagy János (egri) : Spenceri teória ! B. Szterényi József : Igen, vannak ilyen elméletek, amelyek azonban, hangsúlyozom : teljesen hamisak. En magam liberálisnak tudtam és vallottam magamat a múltban, liberálisnak vallom magam a jelenben és liberális fogok maradni a jövőben is, mert ez felel meg az én meggyőződésemnek s meit én a tisztult, minden visszaélést üldöző liberalizmusnak vagyok hive. És ez a liberalizmus nem egyenlő sem a radikalizmussal, sem a liberalizmus fattyuhajtásainak eltűrésével. H aller István : Egészen más a politikai és más a gazdasági liberalizmus. B. Szterényi József : Azok ártottak a legtöbbet a liberalizmusnak, akik szemet hunytak a visszaélések előtt, amelyek abban a körben elkövettettek 18*
