Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

138 A nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január M 31-én, kedden. ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és munkaügyi bizottságoknak fog kiadatni. Napirend szerint következik az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása és pedig az 1. §. Kérem a jegyző urat

5 méltóztassék az 1. §-t felolvasni. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %-át). Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Szabóky Jenő jegyző : Drozdy Győző ! Elnök : Nincs itt. Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző : B. Szterényi József ! B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés ! Felszólalásomban nem fogom követni azon t. képviselőtársaim példáját, akik a törvényjavaslathoz hozzászólva, történelmi fejtegetésekbe bocsátkoztak és végigvezették a nemzetgyűlést az Árpádoktól a későbbi századokig, mintegy ezzel akarva indokolni azt a jelentőséget, amellyel a kisipar ebben az országban bir. Lipták Pál : így is van ! B. Szterényi József: Ha t. képviselőtársam közbeszóláskép azt mondja, hogy ez igy is van, akkor engedje meg, hogy én viszont azt mondjam, hogy a magyar kisipar a XX. században nem szorult rá arra, hogy létjogosultságát és a nemzet gazdasági és kulturális életében való jelentőségét a múlt századokban volt jelentőségével akarjuk indokolni. A magyar kisipar százados múltjában erős tényezője volt és a jelenben is erős tényezője nemzeti kultúránknak, polgári társadalmunknak és a nemzeti termelésünknek egyaránt. Griger Miklós: Azért akarták Matlekovitsék tönkretenni. B. Szterényi József: Lesz szerencsém rátérni arra a kérdésre is, hogy vájjon Matlekovitsék tönkre akarták-e tenni, vagy pedig az áll-e, amit a t. minister ur tegnap Matlekovitsra mint jogforrásra — hogy ugy fejezzem ki magamat — való hivatkozással a maga álláspontjának igazolására hozott fel, hogy Matlekovits is a képesités elvére helyezkedett, ő tehát ma továbbfejleszti Matlekovits álláspontját. Nem fogok azzal sem foglalkozni, ami tegnap itt közbeszólás alakjában felmerült, hogy vájjon magyarok \oltak-e a kisipar megalapitói Magyarországon, vagy idegenek, mert hiszen ez históriai kérdés, amely régen el van döntve, és semmiféle erkölcsi hátrány nem hárul a magyarságra azért, hogy a nemzet korai századaiban ide betelepitett idegen iparosok mesterségeit átvették és a betelepitett német és egyéb fajú iparosemberek . . . Tasnádi Kovács József : Debrecenben magyarok voltak. (Zaj.) B. Szterényi József : ... tudását átültették, s vérévé vált a magyar nemzetnek az ipari foglalkozás. Hegedüs György: A bejött magyarságnak is volt már ipara. (Zaj.) Elnök (csenget) :• Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. B. Szterényi József: Hogy a bejött magyarságnak is ipara lett volna, erről vajmi keveset tud a história. (Zaj. Elnök csenget.) Ha tudni akarja t. képviselőtársam, a monostorok, a szerzetek voltak azok, amelyek a magyarság első iparüzői gyanánt jelentkeztek ; a monostorok voltak azok, amelyekben iskolákat létesítettek az ipar tanulására ; a monostorok voltak a nemzeti értelemben vett megalapitói Magyarországon az ipari foglalkozásnak. Mondom, nem foglalkozom ezekkel, mert a magyar kisipar, mikép a múltban, azonkép a jelenben is egyik oszlopa e nemzet polgári társadalmának, a magyar kisipar ugy nemzeti, mint kulturális és termelési szempontból egyaránt fontos tényezője ennek a nemzetnek, s épen ezért azt hiszem, hogy nem a múltjával, hanem a jövőjével kell foglalkoznunk. A magyar ipar jövőjével való foglalkozás sohasem volt olyan fontos reánk nézve, mint ebben a szomorú időben, amelyben nemzetünk, országunk él ; sohasem volt fontosabb, mint ebben az időben, amikor országunk kétharmadrészét és vele iparunk, ipari termelésünk túlnyomó részét erőszakkal letépték rólunk. (Ugy van !) Sohasem volt fontosabb az ipar kérdésének tárgyalása, az ipari fejlődés előmozdítása, mint ma, amikor egész pénzügyi és gazdasági kibontakozásunknak alapja az, hogy egyrészt többet termeljünk és exportálhassunk, másrészt pedig a behozatalt lehetőleg csökkentsük. (Helyeslés.) A gyakorlatban egyetlen biztos eszköze pénzügyi és gazdasági kibontakozásunknak a kiviteli lehetőségek nagymérvű kihasználása a mezőgazdasági többtermelés elősegitésével, az exportképes iparok fejlesztésével és — amit egyik t. képviselőtársam, ha jól tudom, Eger város érdemes képviselője emiitett fel — a mezőgazdasági iparodnak nagymérvű fejlesztésével. Ez az egyik oldalon, és a behozatal csökkentése a másik oldalon. A behozatal csökkentésének eszközei pedig : egyrészt az ipari termelés fokozása, másrészt a külföldről behozott iparcikkek fogyasztásának lehető csökkentése. Vagyis erőteljes iparfejlesztési akció megindítása feltétlenül szükséges, és szükségesebb ma, mint valaha volt, mert nem a kereskedelmi mérleg a döntő, amint azt tegnap hangoztatták, hanem a fizetési mérleg az, hogy ne adózzunk a külföldnek olyan összegekkel, amelyek megtakaríthatók. Amilyen mértékben javítjuk fizetési mérlegünket, ugyanolyan mértékben javul pénzügyi és gazdasági helyzetünk. Ebben az iparfejlesztési akcióban, illetőleg szükségességben ma nagyobb szerep jut a kézművagy — mint általában nevezik — a kisiparnak, mint valaha. Mennél kisebb a gyáriparunk, annál nagyobb a jelentősége a kézműiparnak. Már az 1906. évi termelési statisztika alkalmával, t. Nemzetgyűlés, amikor felvétettem az ország egész ipari termelését, megállapítást nyert, hogy Magyar-