Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

134 A nemzetgyűlés 301. ülése 1922. évi január hó 30-án, hétfőn. senki sem tévesztheti össze a két ipartörvény paragrafusait. Ezért az én módosító indítványom a címre vonatkozólag az lenne, hogy a cím ahelyett hogy : »Törvényjavaslat az 1884. évi XVII. tc.-be iktatott ipartörvény módosításáról« igy hangozzék : Ipartörvény.« Ehhez hozzáadnánk az 1922-iki évszámot és a megfelelő töi vényszámot ; nem tudom, hogy hányadik törvénycikk következik. Ennek folyománya pedig az lenne, hogy a törvényjavaslatot, mielőtt harmadszori olvasásban felolvasnánk, a kodifikáló bizottság olyformán állítaná össze, hogy az 1884. évi XVII. te. életben maradó szakaszai a törvényjavaslatba megfelelő helyre beillesztessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kérem az indítványt írásban. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Azt, amit a törvényjavaslat címénél Drozdy Győző t. képviselőtársam előadott, én is magamévá teszem. Tény ugyanis az, hogy minden törvény idézésénél óriási nehézségeket okoz az, ha folytonosan alludálni kell egy korábbi törvényre. Tény az, hogy a mi törvényalkotásunkban roppant gyakori ez az eset. Hiszen ha végigtekintünk összes törvényeink módosításain, akkor látjuk, hogy akár a büntetőtörvénykönyvnél, akár a bűnvádi perrendtartásnál folytonos utalásokkal kell dolgozni, úgyhogy ma roppant kevés gyakorlati jogász van, aki kiismerheti magát abban a tömkelegben, amely annak következtében állott elő, hogy folytonos novellákkal és módosításokkal dolgozunk. Nagyon megnehezíti különösen a törvény alkalmazását, mikor a szakaszt kell idéznie a törvényt alkalmazónak — spécieü, mondjuk, a bírónak — ha folyton alludálnia kell egy korábbi törvényre, mert azt állandóan maga előtt kell tartania, folyton szembe kell állítania a másikkal s azokat a részeket, ahol módosítások vannak, ki kell onnan szakítania, amiből nagyon nagy nehézség származik a törvény esetleges alkalmazásánál. Ennélfogva nem egyszerű szalmacséplés és felesleges indítványozás vezette Drozdy Győző t. képviselőtársamat, amikor ennek az indítványnak a megtételére vállalkozott, (ügy van! half elől.) annál kevésbé, mert komoly, gyakorlati jogász előtt nem kétséges egy percig sem az, hogy az emiitett körülmény szerfelett nagy nehézségeket okoz. Ezért, bár Drozdy t. képviselőtársam indítványát nem osztom teljesen és ujabb indítványt fogok benyújtani, mégis az indítvány megtételét feltétlenül alaposnak és megokoltnak látom és azért azt én is magamévá teszem. Legyen szabad azután rámutatnom arra, hogy minden törvénynél a világosság az első kritérium. Ha ennek a világosságnak nincs elég téve, akkor a törvény alkalmazása szerfelett nehézzé válván, a törvényt alkalmazóban is bizonyos kétségeket ébreszt aziránt, hogy megfelelően tudja-e majd a törvényt alkalmazni. Ennek következtében nagyon is megokoltnak látom, hogy a törvényjavaslat címét ne a jelenlegi formában fogadjuk el. Hiszen nem olyan borzasztóan tényeges ez és azt hiszem, a t. túloldal is, — noha én ellenzéki szónok vagyok — magáévá teheti akár Drozdy képviselőtársam indítványát, akár az enyémet. Célunk tulaj donképen ugyanaz, épen csakhogy a címet akarjuk megváltoztatni. Hogy a régi ipartörvény nem megfelelő, azt megmondja ennek a törvényjavaslatnak indokolása, de rámutattak erre a szónokok is, s ezért ezzel a kérdéssel nem is akarok részletesebben foglalkozni, annál kevésbé, mert nem szeretnék olyan színben feltűnni, mintha obstrukciót folytatnék akkor, amikor jóformán magam vagyok jelen a keresztény ellenzék részéről. De arra mégis rá kell mutatnom, hogy az uj ipartörvény nem nevezhető a régi törvény egyszerű módosításának, amikor a régi törvénynek úgyszólván minden szakaszát elhagyjuk és ebben az uj törvényben alig vannak olyan intézkedések, amelyek lényegükben részletesen átdolgozva ne lettek volna. Ennek következtében a magam részéről is az uj cím mellett foglalok állást, olyan értelemben, hogy ez a törvényjavaslat ne egy szétszakított, bifurkációs alakban jelentkezzék, hanem mint egységes törvény lásson napvilágot. Es itt legyen szabad rámutatnom arra, amiről az előbb már szó volt, hogy a t. minister ur fakultatívvá akarja tenni a mestervizsga letételét. E tekintetben a gyakorlati embereknek, főleg az iparosoknak az a kérelmük, hogy a képesítések megszigorításával tétessék igenis kötelezővé a mestervizsga és ne legyen fakultatív, bár ők szívesen belemennek ebbe is, mert azt mondják, hogy ha egy olyan fakultatív megoldást választunk, amely szerint az az iparos, akinek nincsen mestervizsgája, nem tarthat tanoncot és segédet és nem a mesteri, hanem csupán az iparos címet használhatja, akkor ez kielégíti őket, mert ez megfelel annak a közkivánalomnak, amely az iparosoknál jelentkezik. Én mégis amellett török lándzsát, hogy a mestervizsgát kötelezővé kell tenni, mert nem osztozhatom a törvényjavaslat általános megokolásának abban az érvelésében, hogy (olvassa) : »A segédi vizsgálat mellett még külön mestervizsgának rendszeresítése annyira körülményessé tenné ' az önálló iparűzés feltételeinek megszerzését, hogy emiatt igen sokan, gazdasági életünk nagy kárára, visszariadnának az ipari pályától.« Az az egyén, aki egyszer már segédi vizsgát tett, nem fog megijedni attól, ha mestervizsgát is kell tennie. Elnök (csenget) : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy most a címről van szó. Kerekes Mihály: Arra vonatkozó javaslatát indokolja ! Hornyánszky Zoltán : Megindokolom, hogy miért tartom szükségesnek a cím megváltoztatását. (Felkiáltások : Lesz még erről külön is szó I) Kérem, rendben van, majd akkor is rátérek. De engedelmet kérek, kénytelen vagyok beszédemet az én