Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-298

8 A nemzetgyűlés 298. ülése 1922. évi január hó 26-án, csütörtökön. Gerencsér István jegyző (olvassa az uj 26., régi 25. §-t). Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kivan, ugy határozatilag kimondom, hogy a szakasz meg nem támadtatván, elfogadtatik. Következik a 27. §, a régi 26. Gerencsér István jegyző (olvassa az uj 27., régi 26. §-t) : Baumann Emil ! Baumann Emil: T. Nemzetgyűlés! A 26. §. iparpártolást is céloz. En a legmelegebben üdvözlöm. Ezúttal a kisiparosság pártolására gondolok, mert hiszen köztudomású, hogy a nagyipar szövetkezeti tömörülésre nem alkalmas. Nem kívánom részletezni a kisiparosság mai helyzetét, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a kisiparosok voltak azok, akik a háború alatt kénytelenek voltak bevonulni és akiknek a munkásai is bevonultak. Ahol a kisiparos neje az üzletet fenn nem tarthatta, ott, amikor a bevonult kisiparos visszatért, üzletének és vagyonának csak roncsát találta meg. Ez vezette a kisiparosságot arra, hogy a jövőben bizonyos szövetségekbe tömörülve, keresse a boldogulását. T. Nemzetgyűlés ! Ha meg méltóztatnak engedni, egész röviden ismertetni fogom a pécsi iparosszövetség már eddig elért eredményteljes munkásságát is, amely szövetség már ez idő szerint 18 szakcsoportba osztott munkásságot fejt ki, amely szövetségnek ezideig is két szakcsoportja önálló szövetkezettel bir, azonkívül egy jóléti intézménye is van és a további szövetkezeteket kiépiteni óhajtja. Ehhez azonban nem elegendő ezeknek az iparosoknak becsületes munkássága, hanem ehhez anyagi erő, pénz is kell. Arra kérem az igen t. kereskedelemügyi és pénzügyminister urakat, méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni azt, hogy ilyen esetekben az ilyen szövetkezetek támogatását nem lehetne-e az Iparosok Országos Központi Szövetsége közvetítésével ugyancsak ilyen pénztári jegyek kibocsátása által előmozdítani, és ha ezt a támogatást a minister urak kellő mértékben fogják alkalmazhatni, akkor már előre is megállapíthatjuk, hogy az iparosságot az épitő munkába teljes eredménnyel fogják bekapcsolhatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Eassay Károly! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Én a magam részéről az eredeti 26, most 27. számozást kapott szakasznál bátor vagyok a pénzügyminister úrhoz néhány kérdést intézni. Már a tegnapi felszólalásomban megemlítettem azt, hogy a lapokban közlemények jelentek meg s azonkívül is el van terjedve, a hir, hogy a magyar állam ujabb részesedést vállal különböző — megengedem — altruisztikus célzatú, de végeredményben mégis csak magáncélú és jellegű intézményeknél. A magam részéről nem zárkózom el attól, hogy ott, ahol közérdekből egy intézménynek segítséget kell nyújtani, az állam bizonyos mértékben annak segítségére ne menjen. De engedelmet kérek, ha én a szavazatommal adok erre felhatalmazást, akkor mégis tudni akarom azt a határt, ameddig az állam ezekben a segítésekben elmegy. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy itt lassanként nem is milliókról, nem is százmilliókról, hanem milliárdokról lesz szó, és ezért valakinek viselnie kell az anyagi felelősséget. Ha egyszer az ilyen magánvállalatok össze fognak roppanni, s az állam nem lesz abban a helyzetben, hogy a különböző formákban előlegezett összegeit visszakaphassa, akkor ezek az államra nézve kiszámíthatatlan anyagi kárral fognak járni. Már most a magam részéről épen ennél a szakasznál, ahol ugy látom, hogy generális felhatalmazás adatik ennek a célnak az érdekében a kormány részére, az igen t. pénzügyminister úrtól azt óhajtom megkérdezni, igaz-e az a hir, hogy a Hangya-szövetkezetnek újból több száz millió korona erejéig terjedő hitelt méltóztatott adni, és igaz-e az a hir, amely a lapokban megjelent, hogy a Nemzeti Hitelintézet szanálása céljából betételhelyezés formájában, vagy nem tudom milyen formában, újra jelentősebb összeggel méltóztatik résztvenni és ilyen összegeket elhelyezni, s ha ez igaz, akkor hajlandó-e az igen t. pénzügyminister ur ehhez előzetesem a törvényhozásnak hozzájárusását kikérni ? Ne méltóztassék félreérteni ; ha ugy Aéltóztatik a dolgot exponálni, hogy ezeknek az intézeteknek segítése állami érdek, én nem fogok attól elzárkózni, csak azt az egyet kívánom, hogy ez nyilvánosan és a törvényhozásnak előzetes hozzájárulásával történjék, ugy hogy a felelősség kérdése magában itt a nemzetgyűlésben tisztáztassék azokkal a képviselő urakkal szemben és azzal a kormánnyal szemben, amely ezen intézkedésért a jövőben netalán beállandó anyagi felelősséget is vállalni fogja. Ebben az irányban kérek a pénzügyminister úrtól megnyugtató felvilágosítást. Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Egész röviden csak utalni kívánok arra a beszédemre, melyet az indemnitási vitának befejezése után mondottam, amikor a Hangyának ügyével foglalkozva megemlítettem azt, hogy tárgyalásokat folytatunk a Hangyával arra nézve, hogy megszüntessük azt a betétgyűjtést, amely ma a kis Hangyák részéről egyes \idékeken folyik és amelyet én a magam részéről közgazdasági szempontból nem tartok helyesnek. A vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak, és természetesen nem fejezhető be és nem oldható meg a kérdés anélkül, hogy a Hangyának ezen betétek helyébe megfelelő hitel ne biztosittassék, illetve azok az összegek valami más utón neki rendelkezésére ne álljanak. Hogy ez milyen utón és hogyan történhetik meg, arra nézve a konkrétumok még kialakulva nincsenek. Az egyik lehetőség és megoldási mód az, amely épen itt