Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

126 A nemzetgyűlés 101. ülése 1922. évi január hó 30-án, héifon. lása,és az az iparos kénytelen megdöbbenve látni, hogy amig ő csak nehéz munkával tudja a saját vagyoni jólétét megteremteni, elősegíteni, addig vannak olyanok, akik a konjunktúrát nagyon könnyen kihasználva, igyekeznek jobb jövedelemhez és nagyobb anyagi jóléthez hozzájutni. Nézetem szerint itt olyan egyenlőtlenségekről van szó, amelyek magyar faji és nemzeti szempontból már nagyon egyoldaluakká váltak. A magyar társadalmi és közgazdasági életben nekünk kötelességünk ezt a bilancot ismét helyreállítani. Kötelességünk lenne legalább bizonyos időre megállapítani, hogy az illető járásban vagy városban a képesítéshez nem kötött iparoknál, ezeknél a szabadiparoknál, ahol jogokat nem sértünk, a zsidóság csak bizonyos százalékban juthat ezekhez a szabadiparokhoz, a termény- és gyümölcskereskedéshez, mindaddig, amig az a bilanc helyre nem áll, amely nélkül minden keresztény irányzat hiábavaló s amely nélkül a mi közgazdasági harcunk rövidesen tönkre fog menni. Amennyire ellensége vagyok minden erőszakos törvényen kívüli intézkedésnek, ugy szükségesnek tartanám, hogy a magyar nemzet parlamentje igyekezzék a magyar faji és nemzeti szempontokat érvényesíteni azoknál az iparoknál, amelyeknél jogokat nem sértünk, nevezetesen a képesítéshez nem kötött iparoknál. Sőt egy másik szempontot is szükségesnek tartok. Láttuk, hogy egy meglehetősen jó gazdasági viszonyok között levő területen, egy járásban aránytalanul elsokasodtak pl. a terménykereskedői iparok s az illető iparhatóságnak egyáltalában nem volt módjában, — nem hivatkozhatott a törvény egyik paragrafusára sem — hogy megakadályozza ezen iparokra vonatkozó engedélyek további kiadását, aminek következménye azután az volt, hogy egészségtelen eltolódások álltak elő abban a járásban, a járás termelő közönsége nem tudta kellően rendes, normális utón a fogyasztóközönséghez juttatni a terményeit, hanem árdrágító és spekulánsok kezébe került a járásnak egész területe. Ennek a következménye az lett, hogy a végén az illető járásnak gazdasági helyzete is nehezebbé vált és lehetetlenné lett. A magam részéről tehát kívánatosnak tartom, hogy a törvényben precizirozzuk azt, hogy ha az illető járásnak vagy városnak közgazdasági viszonyaik nem teszik kívánatossá szabad iparengedély kiadását, akkor joga legyen az elsőfokú iparhatóságnak megtagadni ezen iparengedély kiadását. Annál inkább lehetségesnek tartom ezt, mert az iparengedély megtagadása esetén a megtagadó határozat ellen még mindig módjában van az illető kérelmezőnek fellebbezni, (Ugy van /^fellebbezési fórumok vannak, s ha a másodfokon nem kaphatja meg az engedélyt, esetleg harmadfokon a kereskedelemügyi minister ur elbírálásában az ületőnek mindig módjában van reparátatni ezt a hibát. Azután, mint alapelvet, amely a részletes tárgyalás alapjául szolgálhatna, már most kérném precizirozni, hogy a csődtömeggondnok ipari gyakorlási joga ne legyen in infinitum engedélyezhető, hanem esetleg hat hónapban preciziroztassék. A fakultativ mestervizsgáról volt szó. Ezt nagyon kívánatosnak tartom. A tanoncok kérdésénél feltétlenül azoknak a képviselőtársaimnak véleménye mellett állok, akik szerint a vasárnapi templombajárást kötelezővé kell tenni és meg kell akadályozni, hogy az iparostanonc akár szociáldemokrata, akár keresztény-szocialista szakszervezetnek tagja legyen. Majd elkövetkezik az az idő az iparostanoncra vonatkozólag, amikor a politikai akcióba belekapcsolódhatik ; de az a tanoncidő legyen függetlenül a tanoncnevelésnek és a magyar nemzeti keresztény irányban való neveltetésnek ideje. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi minister ur figyelmét bátor vagyok felhivni arra, — és talán ezt is a törvény keretében lehetne precizirozni — hogy a szerb és román megszállás alatt rendkívül sok iparigazolványt adtak ki szabálytalanul. Akik ismerik a megszálló hatalmak korrupt rendszerét, azok tudják nagyon jól, hogyha valaki a román pretorhoz vagy a szerb kiküldött hatósági közeghez beállított és a hatósági közeget megfizette, nagyon könnyen juthatott hozzá iparengedélyhez. Arra kérem tehát a kereskedelemügyi minister urat, — anélkül, hogy erre vonatkozólag határozati javaslatot terjesztenék be — kegyeskedjék akár a törvény paragrafusai között, akár rendelettel intézkedni aziránt, hogy teljes revízió következzék el, s azok az iparengedélyek minden bírálat nélkül szűnjenek meg, amelyeket nem törvényes hatósági közegek adtak ki és irtak alá. A törvényjavaslat 45. §-ában feltétlenül megszoritandónak tartom azt, hogy kereskedők az ő szakmájukhoz tartozó iparcikkek árusításában intenzivebben résztvegyenek. Az üzletek zárvatartására vonatkozólag mint irányadó elvet feltétlenül precizirozandónak tartom azt, hogy az illető egy hónapon túl ne tarthassa zárva az üzletét, mert az áru elrejtésre vagy felhalmozásra adna okot. Szükségesnek tartom a törvényben annak pontos megállapítását is, — a jövőbeli félreértések elkerülése végett — hogy a gyárüzem alatt a törvény mit ért. Ezt pontosan, egész határozottan körül kell irni, mert rendkívül sok kihágási és hatósági eljárás lesz a következménye annak, ha a törvény ebben a tekintetben tiszta és érthető nem lesz. A szabadipar kérdésénél feltétlenül szükségesnek tartom, hogy attól, aki szabadipar gyakorlására engedélyt kér, megkívánják az illető községbeli telepedési engedélyt vagy az illetőség igazolását. Ez — azt hiszem — a legminimálisabb követelmény a bevándorló galicianerekkel szemben. A törvénynek van egy pontja, amely — azt hiszem — a törvénytervezet összeállításánál elkerülte az illetékeseknek a figyelmét. A régi ipartörvény 156. §-ának b) pontja ugyanis nincs hatályon ldvül helyezve ; ezzel szemben az uj törvénytervezet 126. §-ának 4. pontja ugyanarról a dolog-